A választáspárti kampányolók üdvözölték az új törvénykezést, amely megállíthatja a szörnyű bigottokat az abortuszklinikák előtti tüntetésektől.
Sarah Bates szerint azonban nem szabad az államra támaszkodni az abortuszellenesek elleni küzdelemben.
„Ütközőzónák” érkeznek az abortuszklinikákhoz. Jess Philips, a gyermekvédelmi miniszter bejelentette, hogy október 31-én lép életbe az a jogszabály, amely 150 méteres tüntetésmentes zónát hoz létre az abortuszklinikák előtt.
„Nem fogunk ölbe tett kézzel ülni és eltűrni a zaklatást, bántalmazást és megfélemlítést, miközben az emberek élnek jogukkal az egészségügyi ellátáshoz” – mondta. „Ezért gyorsítottuk fel ezt az intézkedést, hogy további késlekedés nélkül elinduljon.”
A törvény célpontja az abortuszellenes bigottok csoportja, akik zaklatják és megfélemlítik az egészségügyi dolgozókat és az abortuszon áteső nőket. Azt állítják, hogy csupán iránymutatást és tanácsadást nyújtanak.
Védekezésük néha – akár a bíróságon, akár az utcán – az, hogy tüntetéseik vallási meggyőződésük kifejezése.
De ez valójában nem a vallásról szól. Ez a nők testének és választásainak irányításáról szól. És mivel Nagy-Britanniában a választáspárti többség olyan túlnyomó, a bigottok a klinikák előtt tüntetnek, hogy megpróbálják megakadályozni az abortuszokat.
Egy 2023. októberi YouGov-felmérés szerint az emberek 87 százaléka támogatja az abortuszhoz való jogot. Ahelyett, hogy gyengítenék ezt a jogot, a többség valójában azt szeretné, ha a nők testükhöz való jogát erősebben védenék a törvények.
Ugyanez a felmérés azt is kimutatta, hogy az emberek mintegy háromnegyede támogatja a jogszabályok módosítását, hogy az abortuszhoz való jog jogi garanciát kapjon.
Teljesen érthető, hogy a szolgáltatók és az aktivisták a lehető legbiztonságosabbá akarják tenni az abortuszok elvégzését. Ennek alapján küzdöttek az ütközőzónákért.
Azonban az ütközőzónákra vonatkozó törvény valószínűleg nem fogja valóban kezelni a megfélemlítést és zaklatást. Először is, a zóna 150 méterre tolja vissza a tüntetőket, ahol még mindig zaklathatják és fenyegethetik a szolgáltatásokat igénybe vevőket és a dolgozókat.
Másodszor, a jogszabály bizonytalanságai miatt egyes bigottok a zónán belül maradhatnak. Például nem világos, hogy a bíróságok egy „csendes imát” tüntetésként értelmeznek-e. Lehet, hogy megengedik a bigottoknak, hogy „csendes imát” tartsanak a klinika ajtajában, miközben a választáspárti aktivistáknak 150 méterre kell maradniuk.
Egy másik probléma az ütközőzónákra vonatkozó jogszabállyal, hogy az államra tekint, mint olyan intézményre, amely megvédi a nőket.
Az állam azonban intézményesen szexista, és nem elszámoltatható, se nem a mi oldalunkon áll. Az állam szereti a törvényeket arra használni, hogy korlátozza a tüntetéseket. Soha nem előrelépés több kifogást adni a rendőrségnek és a bíróságoknak az emberek letartóztatására, megbírságolására vagy bebörtönzésére.
A rendőrség kétségbeesetten akar több törvényt, hogy megállítsa vagy korlátozza a tüntetéseket. Például a 2022-es Rendőrségi, Bűnözési, Büntetési és Bírósági Törvény lehetővé teszi, hogy a rendőrség kezdési és befejezési időpontokat szabjon a tüntetésekre, és zajhatárokat állapítson meg.
Az állam a Sarah Everard rendőrök általi meggyilkolása nyomán kitört tüntetések közepette nyomta át ezt a törvényt a parlamenten.
A konzervatívok azért terjesztették elő a törvényt, hogy korlátozzák az Extinction Rebellion tüntetéseit, de az állam ezt a palesztin aktivisták, sztrájkoló munkások és mások ellen is felhasználja. Ki mondhatja meg, hogy az „ütközőzóna” törvényt nem használják majd fel sztrájkoló munkások ellen, akik egy olyan kórház előtt tartanak sorfalat, ahol abortuszklinika is működik?
Egy rasszista, szexista és elszámoltathatatlan állam kezében, amely elkötelezett a rendszer védelme mellett, nem bízhatunk abban, hogy a törvények csak azokat a bigottokat célozzák, akiket ellenzünk.
Amikor az akkori belügyminiszter, Theresa May 2011-ben megtiltotta a fasiszta English Defence League-nek, hogy Kelet-Londonon vonuljon át, sokan örültek. De egy szempillantás alatt May kiterjesztette a tilalmat minden tüntetésre a környéken – beleértve egy antifasiszta mozgósítást is.
Az ilyen tilalmak megnehezítik a támogatás kiépítését a reakciósok elleni ellenállásnak, legyen az bármilyen vallási vagy politikai irányultságú.
Az egyetlen módja annak, hogy visszaszorítsuk a bigottokat, az abortuszjogok támogatásának egy harcias választáspárti mozgalommá alakítása.
Tömegekre van szükségünk, nem pedig az államra való támaszkodásra. Szakszervezeti zászlók eltakarhatnák a szexisták undorító plakátjait, és a választáspárti hang elnyomhatná a reakciósok sértegetéseit. Csak az oldalunk felépítése az egyetlen módja annak, hogy határozottan szembeszálljunk velük.
forrás: Socialist Worker