Az új kínai elektromos autókra kivetett vámok az európai kapitalistákat védik az európai fogyasztók és munkások rovására – írja Bhabani Shankar Nayak, rámutatva a neokoloniális kereskedelmi gyakorlatok folytatására.
Az EU a szabadpiaci gazdaságot támogatja, és elvárja, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országai, valamint azok kormányai teljes mértékben támogassák és biztosítsanak platformot az európai tőkének, iparnak, termékeknek és szolgáltatásoknak, anélkül, hogy bármilyen kereskedelmi korlátozást vezetnének be.
Az EU hangsúlyozza, hogy az európai tőke szabad áramlása központi szerepet játszik kereskedelmi gyakorlatában. Ugyanakkor ezek az elvek nem érvényesülnek, amikor Kínából, Indiából vagy más déli országokból érkező tőke, ipar és szolgáltatások áramlanak Európába.
A gyarmati fehér felsőbbrendűséget képviselők és az EU döntéshozói a déli országokat európai termékek és szolgáltatások lerakataként kezelik. A szabad kereskedelem fogalma Európának, míg a korlátozott kereskedelem a globális dél számára, a neokolonialista kereskedelmi gyakorlatok meghosszabbítása, és egy gyarmati gondolkodásmód megnyilvánulása.
Az antidemokratikus és elszámoltathatatlan Európai Bizottság úgy döntött, hogy 35,3 százalékos kiegyenlítő vámot (CVD) vet ki a kínai elektromos járművekre, amely az EU 10 százalékos vámjával együtt 45,3 százalékos kereskedelmi vámot jelent. Ez azt jelenti, hogy az EU lényegében egy 45,3 százalékos tarifát ró ki a kínai elektromos autókra, az európai autóipar védelme ürügyén, de az európai fogyasztók kárára.
Ezek a kínai EV-kre vonatkozó CVD-k ellentétesek az európai fogyasztók érdekeivel, akik kedvezőbb árú, technológiailag fejlettebb kínai elektromos járművekből profitálhattak volna. Az EU azonban közömbös az európai fogyasztók érdekei iránt. Ehelyett az európai kapitalisták és autóipar érdekeit részesíti előnyben, olyan politikákat kialakítva, amelyek az autógyártók, nem pedig az autóvásárlók javát szolgálják.
Az EU támogatásokat nyújt földbirtokosoknak, iparosoknak és nagyvállalatoknak, miközben gyengíti a kisgazdákat és kisvállalkozásokat. Azonban amikor Kína nyújt támogatásokat, azokat „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak” bélyegzik.
A kínai támogatások célja a fogyasztói jólét előmozdítása, míg az EU támogatásai a kapitalista hatalom megszilárdítását és a kockázatmentes profitmaximalizálást szolgálják. A kínai támogatások a fogyasztói biztonságot helyezik előtérbe, míg az EU támogatásai a kapitalistákat, nagyiparosokat és konglomerátumaikat védik.
Kína támogatásai a technológiailag fejlett elektromos járművek növekedését szolgálják a környezetvédelem és a szennyezés csökkentése érdekében, miközben megfizethetővé teszik az ezeket polgárai számára.
Ezzel szemben az EU kínai elektromos járművek elleni szubvencióellenes vizsgálatai és dömpingellenes vádjai az európai autógyártók vállalati támogatásainak védelmét szolgálják az európai fogyasztók kárára. A kínai elektromos járművekre kivetett tarifák megemelik az árakat Európában, és az EU támogatásai nem csökkentik sem az elektromos járművek előállítási, sem az eladási költségét.
Ezek a dömpingellenes vádak a kínai elektromos járművek európai piacának gyengítésére irányulnak, az európai kapitalisták nyereségének konszolidálásával a fogyasztók kárára. A kizsákmányolás az európai gyarmatosítás központi eleme, és ez a szemléletmód a mai napig hatással van az európai polgárokra.
A kínai elektromos jármű márkák, mint az SAIC, BYD, Geely, NIO és Dongfeng, a technológiailag fejlett és tartós elektromos járművek vezető gyártói.
Ezek a cégek nemcsak magas színvonalú elektromos járműveket kínálnak megfizethető áron, amelyek elérhetőek az alacsonyabb jövedelmű fogyasztók számára, hanem kiváló ügyfélszolgálatot is biztosítanak. Miért nem készítenek az európai elektromos járműgyártók technológiailag fejlett járműveket, és miért nem kínálnak versenyképes árakat az európai fogyasztóknak?
A legjobb út a szabad és nyílt piaci verseny elfogadása, amely jobb termékeket és szolgáltatásokat ösztönöz megfizethető áron.
Az EU azonban a fogyasztói jólét és élmény helyett olyan politikát folytat, amely a kínai Autógyártók Szövetségével tárgyalva egy, az európai EV-gyártók által előnyben részesített piaci alapár felső határának megállapítására irányul. Ez a politika káros az európai fogyasztók érdekeire.
Kína autóiparának méretére és hazai és nemzetközi elektromos jármű piacának nagyságára tekintettel Kína és cégei képesek ellenállni az EU Kína-ellenes piaci stratégiájának.
A német és francia autóipar azonban jelentős kihívásokkal fog szembesülni, mivel eladás és termelés tekintetében nagymértékben függnek a kínai piactól. Ha a kínai vállalatok, amelyeket a kínai állam és kormány támogat, leállítanák befektetéseiket Európában, olyan országok, mint Törökország és Magyarország azonnal megszenvednék ezt.
A kínai cégek, mint a BYD, új gyárakat hoznak létre ezekben az országokban, befektetést és munkahelyeket teremtve. Az európai autó- és elektromos járműgyártók, mint a német Volkswagen és a svéd Northvolt, már most is nehézségekkel néznek szembe az EU Kína-ellenes politikái miatt.
Kína gazdasági és ipari kapacitástöbblete szorgalmas, technológiailag fejlett, szakképzett munkaereje eredménye. Ez nemcsak versenyelőnyt biztosít, hanem egy olyan modellt is kínál, amelyet az európai államok és kormányok is követhetnének polgáraik javára.
Azonban Európát arra kérni, hogy „valósítsa meg azt, amit prédikál,” nehéz feladat egy olyan kontinens számára, ahol a gyarmati korszak óta elsősorban a profit számít, az emberek rovására. Ez a szemléletmód nem változott az európai kapitalisták és vállalati elit körében.
A vámok bevezetése ellentmond a szabad és nyílt piac értékeinek, amelyeket az EU állítólag támogat, de a kínai elektromos járművekre kivetett vámok célja, hogy megvédje az európai kapitalistákat és autógyáraikat az európai fogyasztók kárára.
Ez a Kína-ellenes álláspont felfedi az EU valódi prioritásait az európai közvélemény előtt. Németország és Magyarország ellenállása az EU Kína-ellenes politikáinak az EU-n belüli törésvonalakat tárja fel: az európai gyártók szenvednek ezek miatt a politikák miatt, mivel sok elektromos járművet Európa számára Kínában gyártanak.
Közben az Atlanti Tanács szakértői azzal fokozzák a vitát, hogy a kínai elektromos járművek biztonsági kockázatot jelenthetnek a potenciális hackelés és az érzékeny adatgyűjtés tekintetében. Ezek az állítások nemcsak alaptalanok, hanem politikai stratégia is egyben, amely Kína lejáratását és eredményeinek aláásását célozza.
Ebben a helyzetben Kína hogyan reagáljon az EU CVD-kre?
Jobb lenne, ha Kína nem reagálna hasonló tarifák kivetésével az európai termékekre és szolgáltatásokra. Egy ilyen stratégia erősítené Kína helyzetét az európai emberek körében, miközben gyengítené az európai uralkodó elit Kína-ellenes propagandáját.
Ehelyett Kínának arra kellene összpontosítania, hogy alternatív mechanizmusokat hozzon létre a kooperatív ipari modellekbe való befektetéshez, mind Európában, mind globálisan. Ezek a kezdeményezések munkahelyeket teremthetnek, és biztosíthatják a kínai befektetések jó megtérülését.
Bár a kapitalista piaci verseny nem Kína stratégiája, továbbra is a saját útját kell követnie a kínai emberek és a világ népei szolgálatában. Ez a megközelítés nemcsak Kína fejlesztési és iparosítási modelljének bővítésében segíthet, hanem a globális jóléthez is hozzájárul.
forrás: Morning Star