Donald Trump elnöksége lehetőséget kínál arra, hogy megkérdőjelezzük Nagy-Britannia „különleges kapcsolatát” Washingtonnal és a NATO háborús gépezetével.
Trump és liberális ellenfelei egyaránt úgy mutatják be az ő mozgalmát, mint amely megingatja ezeket a régi szövetségeket. Trump bírálja szövetségeseit, amiért nem tesznek eleget, sőt területeik elfoglalásáról is beszél. Mindkét oldal liberálisai az Atlanti-óceán két partján ezt a fenyegetésként értelmezik az Egyesült Államok által őrzött világrendre nézve.
A valóság azonban az, hogy Trump nem az amerikai hegemónia fenyegetése, hanem válasz arra, hogy Kína felemelkedése veszélyezteti azt. Azonnali hatása a NATO-szövetségesek elleni támadásainak az, hogy azok sietnek bizonyítani hűségüket, és ígéretet tesznek a magasabb katonai kiadásokra az ő követeléseinek megfelelően. Dánia például, válaszul a Grönland annexiójával való fenyegetésre, könyörög, hogy bármilyen amerikai katonai jelenlét bővítésére nyitott, amit a Pentagon szeretne.
Ezek a fenyegetések az amerikai stratégia egy váltásának részei, amely elismeri az egypólusú világrend végét. Elismeri – de nem fogadja el.
Trump szeme Grönlandra és Kanadára szegeződik az Északi-sarki tengeri útvonalak ellenőrzésének fontossága miatt, amelyek a katasztrofális éghajlatváltozás következtében a jégtakaró olvadásával nyílnak meg, valamint a régió természeti és ásványkincseinek kiaknázása érdekében.
A Panama-csatorna megszállására tett javaslata azon hamis állításokon alapul, hogy az kínai megszállás alatt áll. Valódi célja az, hogy lezárja azt a kínai hajózás előtt. A „szabad kereskedelem” mindig is a kihívások nélküli szuperhatalmak mantrája volt: Nagy-Britanniáé, amikor az egyetlen iparosodott ország volt, majd az Egyesült Államoké a „globalizáció” korszakában.
Ennek az időnek vége. Az Egyesült Államok továbbra is messze a legnagyobb katonai hatalom a Földön, többet költ a hadseregére, mint a következő tíz ország együttvéve; túlértékelt részvényei uralják a piacokat, az amerikai tőzsde tavaly a Morgan Stanley Capital International World Index 74 százalékát érte el. Kína azonban uralja a valós dolgok előállítását és elosztását: a világ ipari termelésének több mint egyharmadát adja (többet, mint a következő kilenc ország együttvéve), és a globális hajóépítés felét tonnában mérve, miközben a világ legnagyobb kereskedelmi flottáját működteti.
Az Egyesült Államok régóta elkötelezett Kína gazdasági növekedésének meghiúsítása mellett szankciók és katonai bekerítés révén. Trump egyszerűen nyíltabban ellenséges azokkal a nemzetközi intézményekkel szemben, amelyek egykor az amerikai fölényt szolgálták, de már nem. Még itt is túlzás lenne különbséget tenni, tekintve Joe Biden támadásait a nemzetközi bíróságok ellen, amikor azok Izraelt próbálják felelősségre vonni. Az amerikai imperializmus általános iránya Kína elleni háború felé továbbra is változatlan: egy elképzelhetetlen méretű katasztrófát jelentene, és Nagy-Britannia elszakítása a háborús bandától a teljes baloldal prioritása kell, hogy legyen.
Trump népszerűtlensége ebben az országban előnyt jelent. Vannak utánzói, és az olyanok, mint Nigel Farage, valós veszélyt jelentenek. De a Reform UK amerikai kapcsolatai — az amerikai tőkéhez fűződő szálai, az a hajlandósága, hogy az NHS további privatizálásával az amerikai vállalati érdekeket szolgálja — leleplezik hamis „hazafiságuk” látszatát, és alááshatják vonzerejüket.
Csak egy valódi, anti-establishment mozgalom létrehozásával vehetjük elejét a Reform álmozgalmának.
A Reformot az NHS privatizációjának szándékáért elítélni semmit sem ér, ha nem ellenállunk a Munkáspárt kormányának ugyanebbe az irányba tett lépéseivel szemben. Farage Trumphoz fűződő kapcsolatait firtatni hatástalan lesz, ha csendben maradunk azzal kapcsolatban, hogy Starmer is a Fehér Ház engedelmes kiszolgálója. És a szélsőjobb által a demokráciát fenyegető veszélyekről riadót fújni üres gesztus, ha nem párosul egy határozott kampánnyal szabadságjogaink védelmére egy egyre elnyomóbb brit állammal szemben, amely a békés tiltakozást kriminalizálni igyekszik.
Trump egy beteges tünet: nem szabad összetévesztenünk az alapbetegséggel. A kapitalizmus háborút jelent. Csak egy olyan tömeges szocialista mozgalom újjáépítésével szüntethetjük meg az őrületet, amely magát a rendszert kérdőjelezi meg.
forrás: Morning Star