2025. május 16-án Donald Trump befejezte a Perzsa-öböl körüli háromnapos körútját.
A globális főcímek a meghökkentő számokra koncentráltak:
– Több mint 140 milliárd dolláros fegyvereladás Szaúd-Arábiának
– Az Egyesült Arab Emírségek és Katar több milliárdos infrastrukturális és mesterséges intelligencia beruházási ígéretei
– Százmilliárdos öbölbeli tőkebefektetések ígérete az amerikai gazdaságba
Mégis, a diplomáciai pompa csillogó felszíne alatt egy sötétebb valóság húzódott: nem a globális vezetéséről híres Amerika, hanem az erkölcsi legitimitásának romlásáról és a liberális narratíva ellentmondásainak mélyüléséről, amely valaha az amerikai vezette világrend alapját képezte.

A mai Közel-Kelet egyre polarizáltabb. Egyik oldalon a palesztin üggyel és a regionális ellenállási mozgalmakkal szimpatizáló blokkok, másik oldalon az Izraellel békülékeny és a Nyugattal gazdaságilag integrálódó öbölbeli monarchiák állnak. Trump látogatása egyértelműen az utóbbiak mellett kötelezte el magát. Míg izraeli bombák több mint 50 000 palesztint öltek meg Gázában, Trump nem említette komolyan Palesztinát. Ehelyett a vendéglátó országok „stabilitásáról” és „gazdasági kilátásairól” énekel dicsérőt, ami igazságtalansággal szembeni hallgatás álcázása.
Ez az ellentmondás nem pusztán politikai, hanem filozófiai is. John Locke, a liberális gondolkodás egyik alapítója, az élet, a szabadság és a tulajdon elidegeníthetetlen jogait hangsúlyozta. Egy tolerancián és beleegyezésen alapuló politikai rendszert képzelt el. Az amerikai külpolitika azonban ma a liberalizmust nem erkölcsi iránytűként, hanem stratégiai eszközként kezeli. Emberi jogokról beszél, miközben elnyomó rezsimeknek ad el fegyvereket. Demokráciát prédikál, miközben a civileket sújtó szankciókat vet ki. Olyan országok, mint Irán, Venezuela és Jemen továbbra is kíméletlen gazdasági háború alatt állnak.
Irán legfőbb vezetője, Khamenei ajatollah május 17-ei beszédében Trump látogatását „erőfitogtatásnak” nevezte, és elítélte Washington azon stratégiáját, amely a diplomácia álcája alatt próbálja nyomás alá helyezni Iránt. Míg az USA közvetett tárgyalásokat folytat Teheránnal, Trump fenyegetőző hangneme rávilágított az amerikai külpolitika alapvető következetlenségére.
Regionális szinten egyértelmű volt az üzenet: biztonság és beruházás csak azoknak jár, akik az amerikai érdekek szerint játszanak. Az Arab Közel-Kelet legfrissebb közvélemény-kutatása szerint azonban a régió lakosságának több mint 76%-a Izraelt, nem pedig Iránt tartja a regionális stabilitás legnagyobb fenyegetésének. Míg az arab uralkodók szerződéseket és fotózkodásokat üdvözöltek, ezek az üzletek népszerű támogatás nélkül maradtak.
A korábbi amerikai elnökökkel ellentétben, akik szövetségi keretek között dolgoztak, Trump tisztán üzleti megközelítést választott. Az Oroszország elleni szankciók által kiváltott globális energiaválság közepette figyelmen kívül hagyta a regionális együttműködés lehetőségét – különösen Irán, Szaúd-Arábia és mások között –, amely stabilizálhatta volna az energiapiacokat. Ehelyett a személyes és politikai haszonra összpontosított.
Irán részéről azonban nincs passzív szerep. Miután elvesztette stratégiai pozícióit Szíriában, Teherán nem hajlandó feladni befolyását Irakban, Libanonban vagy Jemenben. Míg Trump fegyverüzletekkel hízeleg az öbölbeli uralkodóknak, Irán kiterjeszti ideológiai szövetségeit a régióban, beleértve vallási kisebbségek megnyerését is, ellenállási doktrínája érdekében.
Végül is Trump látogatása nem a béke vagy az igazságosság szolgálatában állt. Ismét csak feltárta a régió kormányai és népei közötti egyre szélesedő szakadékot. Milliárdos üzletek és katonai egyezmények nem kompenzálják Palesztina elhallgatását, a szankciók alatt szenvedőket vagy a méltóság erózióját. A régió lakosságának többsége számára ez nem győzelem volt – hanem emlékeztető, hogy az amerikaiak vezette rendszer többé nem képes erkölcsi tekintélyt felmutatni.
Írta: Peiman Salehi iráni politikai filozófus és nemzetközi kapcsolatok elemző. Írásai a civilizációs államelméletre, a multipolaritásra és a liberalizmus kritikájára fókuszálnak.
forrás: Peoples Dispatch