Június 4-én több tízezer argentin tüntető vonult az ország fővárosa, Buenos Aires utcáira, hogy tiltakozzon Javier Milei elnök ultraliberális gazdaságpolitikája ellen.
A tömeg a Nemzeti Kongresszus előtt gyűlt össze, épp akkor, amikor a törvényhozás a nyugdíjak emelését vitatta. Milei tavaly vétózta meg a kongresszus által jóváhagyott nyugdíjkorrekciót.
Ezúttal a törvényhozók közel 7%-os emelést szavaztak meg, amelyet most a szenátusnak is jóvá kell hagynia. Milei azonban már előre jelezte, hogy ismét vétó alá fogja helyezni a „demagóg és populista” döntést, mert az veszélyezteti a kormány „nulla hiány” célját – még akkor is, ha ez növekvő szegénységet, a fogyatékkal élők gyógyszerhez való hozzáférésének megtagadását és gyermekkórházak finanszírozásának visszavágását jelenti.
„Reméljük, a szenátorok nem támogatják ezt a populista demagógiát, de minden esetre elkötelezettek vagyunk amellett, hogy bármit megvétózunk, ami aláássa a ZÉRÓ HIÁNYT. Pont.” – írta Milei az X-en. Így a nyugdíjasok javára szóló döntés valószínűleg ismét blokkolva lesz.
Egység az utcán
A tüntetés mégis sikerrel egyesítette a társadalom különböző rétegeit. Nyugdíjasok, tudósok, feministák, szakszervezetek, orvosok, pártok, fogyatékos gyermeket nevelő családok, művészek és újságírók gyűltek össze a Kongresszus előtt, hogy tiltakozzanak az állami kiadások radikális visszafogása ellen.
A feministák és szervezetek, akik egyben a „Ni Una Menos” („Egy sem kevesebb”) mozgalom 10. évfordulóját is ünnepelték, „A kegyetlenség, az éhezés és a fosztogatás ellen!” jelszó alatt vonultak. Csatlakozott hozzájuk a Népgazdasági Dolgozók Szövetsége, az Állami Dolgozók Szövetsége, a La Cámpora, a Szocialista Munkásmozgalom, a Munkások Pólusa és két szakszervezeti centrum is.
Minden résztvevő egyetértett abban, hogy követeléseik közös nevezője az argentin jobboldal neoliberális projektjének ellenzése. Fontosabb még, hogy nemcsak egyesítik a küzdelmeiket, hanem történelmi kötelességüknek is érzik a közös frontot, hogy szembenézhessenek a közös ellenséggel.
A gyermekegészségügyi támogatások visszavonása
A növekvő egység példája a Dr. Garrahan Gyermekkórház dolgozóinak részvétele is, miután a kormány a költségvetési megszorítások keretében visszavágta az intézmény támogatását. Milei válaszként megpróbálta hitelteleníteni a kórházat: „Ez a kirchnerista pszichopaták csapdája: érzékeny témákat használnak fel, és amikor megpróbálod semlegesíteni őket, érzéketlennek bélyegeznek” – mondta a gyermekkórház finanszírozásának megszüntetése után.
Ez még több orvost hozott az utcára június 4-én, akik szolidaritást vállaltak kollégáikkal és a kis betegekkel. A Garrahan kórház dolgozói már korábban is sztrájkot hirdettek, amire a kormány nem reagált.
Emellett Milei fogyatékossági támogatásokat is visszavágott, és ezt a döntést a neoliberális elnök minden ellenkezés ellenére fenntartja.
Autista gyermekek elleni támadások
Számos fogyatékkal élő gyermeket nevelő család is csatlakozott a tiltakozáshoz, szolidaritást vállalva Ian Moche-val, a 12 éves autista gyermekaktivista influenszerrel, aki platformján az autizmusról és a fogyatékossággal élők jogairól végez felvilágosítást. Moche és anyja felrótta Diego Spagnuolonak, a Nemzeti Fogyatékossági Ügynökség vezetőjének (aki Milei korábbi ügyvédje), hogy megkérdőjelezte az állami segélyek létjogosultságát.
Moche anyja elmondta, hogy Spagnuolo azt mondta neki: „Ha fogyatékos gyereked van, az a család problémája, nem az államé.”
A hivatal tagadta a kijelentést, de a botrány nem ért véget. Milei megosztott egy bejegyzést az X-en, amely szerint Moche aktivizmusa politikai manipuláció eredménye: „Kiderült, hogy [Moche] egy ultra-kirchnerista családból származik [azaz támogatta Néstor és Cristina Fernández de Kirchner kormányait], és már korábban is felhasználták [Sergio] Massa és Cristina Fernández kampányában.”
Ezt követően Moche és édesanyja számtalan közösségi média támadás célpontja lett Milei követőitől, ami további felháborodást keltett az argentin társadalomban.
Még Mileihez közeli politikusok is, mint María Eugenia Vidal, elutasították az elnök álláspontját: „12 éves. Nem kiabál, nem sért, nem vádol. Csak tisztelettel és tudással beszél, és a befogadásért kampányol. Néhány felnőtt sokat tanulhatna Ian-től.”
A kirchnerizmus vagy az állam ellen?
Milei úgy tűnik, minden intézményt vagy szociális támogatást, amelyet megszüntetni kíván, „kirchnerizmus” bélyegez, ezzel igazolva agresszív megszorító programját. Ez a stratégia egyre több kétséget vet fel a kormány demokratikus jellegével kapcsolatban.
De valójában Milei minden gazdasági intézkedése mögött egy világos minta húzódik, amit következetesen vall: „Imádok az a vakond lenni, aki rombolja az államot. Én vagyok az, aki belülről pusztítja el az államot. Olyan, mintha ellenséges vonalak mögé épülnék be.”
Milei politikája széleskörű ellenállást váltott ki, amely gyorsan terjed a társadalom minden rétege között. Nicolás del Caño argentin törvényhozó szerint: „Ha ma erről vitázunk, az a nyugdíjasok kitartásának és küzdelmének köszönhető, akiket szerdán számos más szektor támogatott – a fogyatékossággal élők, orvosok, a Garrahan kórház dolgozói, a női mozgalom és még sokan mások.”
Az még kérdéses, hogy a Milei neoliberalizmusa által sújtott csoportok hosszú távú egységre lesznek-e képesek. Az viszont biztos, hogy a libertárius projekt – bár néha végtelen elszántsággal halad előre – téved, ha azt hiszi, hogy nem fog ellenállásba ütközni minden lépésnél pont azoktól, akiket célba vesz.
forrás: Peoples Dispatch