Az új törvény növeli a napi munkaidőt, gyengíti a szakszervezeteket és csökkenti a vállalati felelősséget. A reformot, amelynek még a Képviselőház jóváhagyását kell megszereznie a törvényerőre emelkedéshez, az ország legjelentősebb szakszervezetei és az ellenzék széles körben elutasította.
Argentína szélsőjobboldali elnöke, Javier Milei felgyorsítja neoliberális programját. Az elnök legújabb „hódítása” a munkaügyi reform jóváhagyása volt, amely utat nyit a munkavállalói jogok radikális gyengítésének a dél-amerikai országban.
Az argentin elnök egy hivatalos közleményben kijelentette, hogy a reform fordulópontot jelent Argentína történelmében: „A munkaügyi pereskedés évei után, amelyek keveseknek kedveztek, a túlzott bürokrácia és a mélyreható gazdasági és technológiai változásokkal szembeni elavult szabályozás után most egy mélyreható átalakulással nézünk szembe, amely visszaadja a kiszámíthatóságot, a dinamizmust és a szabadságot a munkaerőpiacnak.”
Az ellenzék kategorikusan elutasította az elnökség és a Szenátus döntését. Axel Kicillof, Buenos Aires tartomány kormányzója a reform elleni tömeges tüntetéseken azt mondta: „Ha a végkielégítés, a túlórapénz és a szabadság – mindaz, amit az idők során kaharcoltunk – veszélybe kerül, az nem fog javítani egyetlen munkavállaló helyzetén sem … Egy tömeg vesz körül bennünket, amely azt teszi, amit tenni kell: tüntet, hogy kifejezze: a munkavállalói jogok forognak kockán.”
A maga részéről Nicolás del Caño baloldali parlamenti képviselő kijelentette: „A munkaügyi reform nem teremt munkahelyeket, és nem válik egyetlen munkavállaló javára sem. Ez egy rabszolgatartó jellegű munkaügyi reform.” Egyúttal a munkavállalókhoz szólt, hogy szervezzenek egy nagy országos sztrájkot: „Legyen ez egy történelmi nap. A munkások nagy felkelése.”
Mit változtat a munkaügyi reform?
Február 12-én az argentin Szenátus 42 igen szavazattal és 30 ellenében jóváhagyta Milei munkaügyi reformját. Milei szerint a reform több munkahelyet teremt majd a munkaerőpiaci szabályok rugalmasabbá tételével, az elbocsátások költségeinek csökkentésével és a napi munkaidő 12 órára történő növelésének lehetővé tételével, ami közvetlenül aláássa az évtizedes küzdelemmel kivívott munkavállalói jogokat.
A munkaügyi reform másik aspektusa (amelyet az ellenzék úgy ír le, mint a nagyvállalatoknak kedvező törvény az argentin dolgozók rovására) a vállalatok által egyéb kiadásokra, például a társadalombiztosításra fizetendő járulékok csökkentése.
Ezentúl a vállalatok 1-2,5%-ot levonnak a munkavállalók fizetéséből a munkaügyi segélyalapba, amely fedezi majd az elbocsátások költségeit. Más szóval, a vállalatok már nem viselik az elbocsátások költségeit; ezeket a költségeket ezentúl maguk a munkavállalók fizetik.
A „reform” lehetőséget teremt arra is, hogy a vállalatok ne fizessék ki a túlórákat, hanem helyette szabadnapokkal vagy csökkentett munkaidővel kompenzálják a dolgozókat. A szabadságokat, amelyeket általában nyáron adtak ki, mostantól szét lehet szórni az egész évben.
Egy másik kérdés, amely sok ellenkezést váltott ki a dolgozók körében, hogy a béreket ezentúl bármilyen pénznemben, természetbeni juttatásként, étellel vagy szállással is ki lehet fizetni, amit a prekapitalista fizetési formákhoz hasonlítottak.
A reform közvetlenül a szakszervezetek hatalmának gyengítésére irányul, amelyek történelmi szerepet játszottak a jogok védelmében Argentínában. Például az egyes vállalatokon belüli megállapodások ezentúl elsőbbséget élveznek az ágazati kollektív szerződésekkel szemben. Az ágazati megállapodások lehetővé teszik a munkavállalói jogok erőteljesebb kollektív védelmét. Emellett kimondja, hogy az ilyen megállapodások azonnal érvényüket vesztik, ha nem születik megállapodás a felek között, amit egyes vállalatok a megállapodások bojkottálásának eszközeként használhatnak.
A sztrájkjog is veszélyben van, mivel a szakszervezeteknek ezentúl biztosítaniuk kell a működés 75%-át az alapvető szolgáltatásokban, például az egészségügyben, oktatásban, energiában, közlekedésben és vízellátásban, valamint 50%-át a banki, bányászati, ipari és e-kereskedelmi területeken. A szakszervezetek szerint ez a kollektív és tömeges mozgósítások szétzúzásának módja a munkavállalók politikai erejének gyengítésére.
A munkaügyi reform azonban még nem léphet hatályba, azt a Képviselőháznak is jóvá kell hagynia. A törvényhozásnak most kell döntenie arról, hogy elfogadja-e az argentin dolgozók által erősen bírált reformot, vagy teljesíti-e Milei, a Nemzetközi Valutaalap és számos nagyvállalati vezér óhaját.
Ellenállás Buenos Aires utcáin
Így látja ezt több ezer argentin munkavállaló is, akik az utcákra vonulva fejezték ki ellenállásukat az új neoliberális törvénnyel szemben. A tüntetésekre való felhívást több szakszervezet és politikai mozgalom tette közzé, amelyek a törvény jóváhagyását a munkavállalók méltósága elleni közvetlen támadásként bélyegezték meg.
Ahogyan az már megszokottá vált Buenos Aires utcáin, a szerdai tüntetéseket a rendőrség erőteljesen elnyomta. A jelentések szerint legalább 71 embert vettek őrizetbe.
A Munkaügyi Szakszervezetek Általános Szövetsége (CGT) hivatalos közleményében keményen bírálta a szenátorok döntését: „Jóváhagytak egy törvényjavaslatot, amely visszalépést jelent országunkban a munkaügyi kapcsolatokban: ez egy lépés visszafelé a kollektív jogokban, az egyéni jogokban, és mintha ez nem lenne elég, a munkaerőtől a tőke felé történő brutális erőforrás-átcsoportosítást célozza.”
Emellett a CGT kijelentette: „Kijelentjük, hogy a munkavállalói jogokban bekövetkezett valós visszalépést semmi más nem orvosolhatja, csak egy olyan politikai projekt, amely ismét a munkavállalókat és méltóságukat helyezi a középpontba.”
Hugo Yasky, az Argentin Dolgozók Központi Szakszervezetének (egy nagy munkavállalói konföderációnak) főtitkára pedig így fogalmazott: „A munkaügyi reform egy támadás a munkavállalók ellen. Éheztetni akarják a népünket. Amit ma tapasztalunk, az egyfajta diktatúra, amelyet az országon belüli és kívüli legerősebb csoportok kényszerítenek ránk, és vissza kell szereznünk a munkavállalói jogainkat, de vissza kell szereznünk a béreinket, a nyugdíjasok jövedelmét és az állami oktatást is.”
forrás: Peoples Dispatch