A címsorok mögött, amelyek az áramkimaradásokról és a kubai kormány „elkerülhetetlen összeomlásáról” szólnak, ott vannak a kubai emberek, akik eltökéltek az ellenállásban és az életben.
Lis a Kubai Rákkutató Intézet Gyermekosztályán töltötte be harmadik életévét. És bár a kórházi születésnapoknak más a súlyuk, az örömnek sikerült besurrannia. Az ünneplés teljes volt: torta, lufik, fagylalt és üdítő.
Lis már január 31-én kezelés alatt állt, amikor Trump bejelentette Kubával szembeni új intézkedéseket – amelyek tovább fosztják meg az országot az üzemanyagtól.
Ma, több mint két hónappal később, Lis betölti a 3-at. Még mindig ugyanazon az osztályon van. Kezelését nem szakították meg; az orvosok csodákat művelnek azzal, amijük van, de a „megfojtás”, amelyről akkor beszámoltunk, változatlan. Az energiaháztartás, már akkor is kritikus, azóta is fennáll, akár jön az orosz hajó (március 31-én érkezett meg), akár nem. A gyermekonkológiai berendezések generátorokról működnek, amelyek drága, szűkös üzemanyagot fogyasztanak. Egy áramszünet a kemoterápia alatt végzetes lehet. Eddig nem történt ilyen. De a fenyegetés minden ágy mellett ott liheg, mint egy lesben álló állat.
De azon a reggelen, a születésnapján, a fenyegetés kívül maradt. Mert Lis anyukája meggyújtotta a gyertyákat, és az a fény nem függött semmilyen generátortól. Ez egy ősi fény volt, lázadóbb. Az osztályon azok a gyerekek, akik fel tudtak kelni, összegyűltek, néhányan infúziós állványokat és mosolyokat cipelve.
Aztán megjelentek: a terápiás bohócok, azok a nők piros orrokkal és hatalmas cipőkkel, akik minden héten elhozzák a nevetést, erősebbet bármilyen kemoterápiánál.
A rákos gyermekek, mint Lis, nemcsak a betegségükkel küzdenek, hanem egy külső szorítással is, ami minden lélegzetvételt korlátoz.
De Lis születésnapja megmutatott valamit, ami nem szerepelt a címlapokon. Három év a gyermekonkológián törékeny mérföldkő, de egyben győzelem is. Az anyja fölemelte egy székre, és a kislány összeszedett minden levegőt, amit apró tüdeje tartani tudott. Fújt. Mind a három gyertya egyszerre kialudt, mintha egy gyermek kívánsága felülírhatná a blokád összes törvényét.
Kint a környék egy újabb áram nélküli éjszakára készült. Benn a tortát szétosztották, és minden gyermek kapott egy darabot. Lis anyukája sok fényképet elmentett lányáról, amint bohócok és kórházi köpenyes kis harcosok között nevet. Mindig ott a bizonytalanság, hogy lesz-e jövőre torta. De ma volt. És a gyertyák égtek. És a remény, az a törékeny, kitartó dolog, továbbra is lobog.
A kubai jelenlegi helyzet nem csak az energiahiányról, a megfojtásról szól. Szól erről a maréknyi gyermekről is, akik nem hajlandók abbahagyni a lélegzést. És Lis születésnapja, ez a kis és hatalmas nap emlékeztet arra, hogy amíg ég egy gyertya, és van bohóc, aki hajlandó bolondot csinálni magából, és egy anya, aki születésnapokat készít, és egy gyerek, aki egy ágyból tapsol, addig a remény marad a leglázadóbb politikai cselekedet. Mert egy kórházban minden buli a világ legnagyobb bulija.
forrás: Naturaleza Secreta