Egy ilyen válság a küszködő embereket a töréspontig viheti. De egyben tömeges tiltakozások kiváltó oka is lehet.
Az emberek világszerte egy éhínségre készülnek, amikor Donald Trump Irán elleni háborújának következményei megmutatkoznak.
A Hormuzi-szoros blokádja miatt az olaj ára a háború előtti szint 50 százalékára emelkedett. Ez a helyzet arra kényszeríti a világ országait, hogy üzemanyagforrások után kutassanak.
Az olajszállító tartályhajók nagyjából egy kerékpár sebességével haladnak. Bár az olaj áramlása a szorosban március 4-e körül leállt, az ellátás hiánya a világ egyes részein most kezd csak érezhetővé válni.
A Globális Dél számos országa sérülékeny a Zöld Forradalomnak köszönhetően, amely az 1960-as évektől átalakította a mezőgazdaságot. A forradalom drámaian megnövelte a termeszthető növények hozamát.
De a Zöld Forradalom azt is jelentette, hogy a mezőgazdaság jobban függött a gazdasági gépekhez szükséges üzemanyagtól, valamint a műtrágyáktól és növényvédő szerektől. Korábban a gazdálkodók trágyát és komposztot használtak.
Az elmúlt két évtizedben az Öböl államai központi szereplővé váltak a műtrágyákban használt vegyi anyagok, például ammónia, kén és karbamid előállításában.
A Perzsa-öböl egyben kereskedelmi folyosó is, amelyen Ázsiába és Afrikába szánt áruk nagy mennyiségét szállítják.
Az Egyesült Arab Emírségek (EAE) különösen fontos kereskedelmi csomóponttá vált. Kína Európával és Afrikával folytatott kereskedelmének mintegy 60 százaléka az EAE kikötőin és raktárain halad keresztül.
2024-ben a Dubajon áthaladó gabona mennyisége magában foglalt mintegy 45 000 tonna lisztet, amelyet a konfliktus sújtotta területeken élelmiszersegélyként kívántak felhasználni.
Az Egyesült Nemzetek Világélelmezési Programja szerint, ha a szoros lezárása folytatódik, az további 45 millió embert taszít súlyos éhezésbe.
Sokan közülük olyan helyeken élnek, amelyek már így is súlyos adósságteherrel küzdenek. A fejlődő országok együttesen 2024-ben 34 milliárd dollár adóssággal tartoztak, és abban az évben 921 milliárd dollárt költöttek csupán kamatfizetésekre.
Mintegy 3,4 milliárd ember él olyan országokban, ahol több pénzt költenek adósságkamatok fizetésére, mint egészségügyre vagy oktatásra.
Az adósságteher megnehezíti az államok számára, hogy pénzt találjanak az üzemanyaghiány kezelésére. Az infláció pedig tovább súlyosbítja a problémát a kamatlábak emelésével.
Banglades
Banglades volt az egyik első ország a Globális Délen, amelyet a Hormuzi-szoros lezárása után sújtott a válság.
Március elején az összes egyetemet bezárta, és öt állami műtrágyagyára közül négyet leállított. Áprilisra a dízelhiány a mezőgazdasági öntözést is érintette.
A dél-ázsiai országot érintheti a hazautalások – a külföldön, különösen az Öböl-államokban dolgozó bangladesiek által hazaküldött pénz – lassulása is.
Bangladesben egy diákok vezette felkelés 2024-ben megdöntötte Sheikh Hasina kormányát. De a politikai haszonélvező a jobboldali Bangladési Nacionalista Párt volt, amely megszorító intézkedéseket szorgalmaz a válság kezelésére.
Egyiptom
Egyiptom a Közel-Kelet egyik legnagyobb energiaimportőre. Egyben a világ második legnagyobb adósa a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelezőjének.
Importköltségei nőttek, mivel az egyiptomi font értéke a háború kezdete óta leértékelődött.
Az állam – amelyet 2013 óta Abdel Fattah al-Szíszi elnök diktatúrája irányít – úgy reagált, hogy 30 százalékkal emelte az üzemanyagárakat és 25 százalékkal egyes metrójegyek árát.
A háború elmélyítette a már meglévő élelmiszer-bizonytalanságot Egyiptomban és a térség más országaiban.
Az Arab Barométer felmérése szerint már a konfliktus előtt is tízből hat egyiptomi gyakran aggódott amiatt, hogy elegendő élelmiszerhez jusson.
A háború drámai változást hozott a mindennapi életben olyan városokban, mint Kairó.
Mind az állami, mind a magánszektorban a munkavállalóknak vasárnap – a munkahét első napján – otthonról kell dolgozniuk, néhány alapvető iparág kivételével.
Több ezer fényplakátot lekapcsoltak. Néhány utcai lámpát teljesen kikapcsoltak. Számos vállalkozás – éttermektől kezdve a boltokon át az internetkávézókig – kénytelen hétköznap este 9-kor, hétvégén este 10-kor bezárni.
Egyiptomban a munkavállalók több mint 60 százaléka informálisan dolgozik. E már így is bizonytalan megélhetésű munkások jövedelme most tovább csökken.
Az utcai árusok elveszítik esti vevőiket, a városi élelmiszeripari munkások munkaidejét csökkentik, az utazásközvetítő sofőrök pedig csökkenő kereslettel szembesülnek.
Srí Lanka
A dél-ázsiai szigetország, Srí Lanka üzemanyag-szükségletének 60 százalékát importálja. Kapacitása csak körülbelül egy havi készlet tárolására elegendő.
Az állam adagolja a benzin- és dízelkészleteket, így a sofőrök sorban állnak, hogy megkapják a részüket.
Srí Lanka a szerdai napokon bezárja a kormányhivatalokat és az iskolákat az energia megtakarítása érdekében.
Az olyan országokat, mint Srí Lanka, amelyek üzemanyagot és műtrágyát is importálnak, kétszeresen sújtott a szoros lezárása. Srí Lanka Kínából importál műtrágyát. Kína azonban a kulcsfontosságú összetevők egyikét, a ként a Közel-Keletről szerzi be a szoroson keresztül.
Ez azt jelenti, hogy Srí Lankán az élelmiszerárak várhatóan 15 százalékkal emelkednek.
2022-ben tömeges felkelés tört ki, amely megdöntötte Gotabaya Rajapaksa gyűlölt kormányát. Akkor a Srí Lanka-iak azért álltak sorba üzemanyagért, mert az államnak nem volt elegendő devizatartaléka az importáláshoz.
Ezúttal Srí Lanka ismét eltérő gazdasági válsággal nézhet szembe. Az országnak baloldali kormánya van Anura Dissanayake vezetésével. De neki is szembe kell néznie a munkaadók és az IMF követeléseivel, hogy folytassa elődei megszorításait.
Az állam gyakorlatilag támogatja az üzemanyagot. Felszívja az importálás költségeinek egy részét, ahelyett, hogy a terheket a fogyasztókra hárítaná. De annak korlátai vannak, hogy az államok mennyire tudják támogatni a költségeket, különösen az olyan szegényebb országokban, mint Srí Lanka.
Zambia
Zambia egyike a sok afrikai országnak, amelyeket sújthatnak a növekvő üzemanyagárak. Nagymértékben függ az importtól, és alig van képessége saját üzemanyag finomítására.
A déli-afrikai országot sújthatja leginkább az élelmiszerárak emelkedése, ahol a növekedés előrejelzése 30 százalék.
Az állam három hónapra felfüggesztette az üzemanyagok adóját, ami 200 millió dollár adóbevételtől fosztja meg.
Situmbeko Musokotwane pénzügyminiszter, a liberális UPND soraiból, elmondta, aggódik az üzemanyag-ellátás és annak ára miatt is.
Aggályok merültek fel a bányászati ágazatra gyakorolt esetleges hatás miatt. A nyersanyagok, különösen a réz kitermelése kritikus fontosságú Zambia gazdaságában, és függ az importált dízelolajtól.
Indonézia
Indonézia volt a színhelye tavaly az úgynevezett „Z-generációs” felkelésnek. Több ezer ember vonult az utcára tiltakozva a megszorítások, a bizonytalan munkakörülmények és az állami erőszak ellen.
Sok más üzemanyag-importáló országhoz hasonlóan Indonézia is emelkedő olajárakkal és deviza leértékelődéssel néz szembe. E költségek azt jelentik, hogy az államnak idén további 13 milliárd dollárt kellene költenie üzemanyag-támogatásokra.
Az állami megszorítások leginkább a legszegényebbeket sújtják. Indonézia ingyenes iskolai étkeztetési programja már amúgy is akadozott a rossz gazdálkodás miatt. Most az állam csökkenti az ingyenes étkezések elosztását hat napról ötre.
Ezenkívül minden támogatott üzemanyag havi 50 literre van korlátozva járművenként. A városi szakemberek képesek lesznek alkalmazkodni a tömegközlekedés használatával vagy az otthoni munkavégzéssel a vezetés helyett.
De a gazdálkodók, halászok és utazásközvetítő sofőrök esetében a megnövekedett költségek felemésztik megélhetésüket.
A megélhetési költségek emelkedése a már amúgy is küszködő embereket a töréspontig viheti. Ez lehet a tömeges tiltakozások kiváltó oka is.
2008-ban egy globális élelmiszerválság zavargásokat és lázadásokat váltott ki Egyiptomban, Mauritániában, Mozambikban, Bolíviában, Indonéziában és máshol. Kormányokat buktattak meg Haitin és Madagaszkáron.
A Globális Dél népeinek radikális megoldásokra van szükségük, adósságelengedésre, valamint a fosszilis üzemanyag-intenzív mezőgazdasági, közlekedési és áramtermelési formákról való elmozdulásra.
Hogy az államok ezt követelik-e, vagy hogy a költségeket a legszegényebbekre hárítják-e, az attól függ, hogy az emberek mennyire tudnak megszerveződni és ellenállni a megszorításoknak.
forrás: Socialist Worker