Néhány nappal ezelőtt Claudia Sheinbaum Pardo elnökasszony bejelentette, hogy az Egyesült Államok a 2018. január 1. és a múlt év május 13. között felmerült, Mexikó által benyújtott 269 kiadatási kérelem közül egyet sem elégített ki. Ebből a számból 36 kérelmet elutasítottak, 233 pedig még mindig függőben van. Az egyik ilyen eset Dámaso López Serrano, alias „El Mini Lic” ügye, akit a nyomozások szerint a La Jornada újság sinaloai tudósítója, Javier Valdez meggyilkolásának szellemi szerzőjeként azonosítottak.
A bűntény elkövetésének kilencedik évfordulóján a gyászoló özvegy, Griselda Triana ismételten felszólította az amerikai hatóságokat, hogy tájékoztassanak López Serrano Mexikónak történő kiadatási eljárásának előrehaladásáról. Triana kijelentette, hogy a bevallottan bűnös és elítélt drogdíler továbbra is élvezheti az Egyesült Államok igazságszolgáltatási rendszerének kiváltságait, és évek teltek el anélkül, hogy hivatalos információt kaptak volna a kiadatási kérelemről.
El Mini Lic López Serrano esete nyersen mutatja be, hogy milyen típusú bűnözőket véd Washington azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja a mexikói kéréseket. Ugyanakkor ez egyben példa arra is, hogy a valóságban milyen messzire mennek az amerikai igazságszolgáltatási szervek a bűnözőkkel való alkudozásban, amikor a büntetlenség tényezőiként működnek; teljesen önkényesen csökkentik, elengedik vagy akár semmissé teszik a büntetéseket.
Ahogy ebben a lapban is említésre került, El Mini Lic 2017-ben adta fel magát az Egyesült Államok kormányának, miután apja kísérlete a Sinaloa-kartell ellenőrzésének megszerzésére kudarcot vallott. Az ország hatóságai védett tanúi státuszt biztosítottak neki, és szolgálataiért bőségesen megjutalmazták: 2022-ben új személyazonosságot hoztak létre számára, hogy megvédjék riválisaitól (és a mexikói igazságszolgáltatástól), lakhelyet biztosítottak neki, és szabadlábra helyezték. Annak ellenére, hogy 2024-ben az FBI letartóztatta, mert három kilogramm fentanil Los Angeles-i partnerének történő átadását szervezte, az ügyészek megújították a korábban aláírt „együttműködési megállapodást”.
Az ellentmondás a Fehér Ház és számos amerikai hírszerző ügynökség által Mexikónak a szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó követelései, valamint az amerikai jogrendszer általi szelektív és önkényes jogalkalmazás között még nyilvánvalóbbá válik, ha emlékeztetünk arra, hogy Donald Trump kormánya a kábítószer-kereskedelemnek szentelt szervezeteket, beleértve a Sinaloa-kartellt is, terrorszervezeteknek minősíti. Ez azt jelenti, hogy az ügyészeknek, bíráknak és bármely más hatóságnak tilos tárgyalásokat folytatnia e csoportok tagjaival, és hogy számukra kiváltságokat adni – a saját törvényeik szerint – a terrorizmussal való együttműködésnek számít. Ennek ellenére a bűnszervezet egyik elítélt védelmezőjét, a volt hondurasi elnököt, Juan Orlando Hernández-nek maga Trump adott kegyelmet önkényesen decemberben. Az igazságszolgáltatás akadályoztatásának e láncolata miatt világosan kell látnunk, hogy ki az, aki bűnözőket rejteget és védelmez.
Ezenkívül elengedhetetlen megkétszerezni az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy Dámaso López Serranót és más bűnözőket kiadják Mexikónak, ahol a jogállamiságnak megfelelően kell őket megítélni, az amerikai bíróságokon normalizált, átláthatatlan és bűnrészes alkuk nélkül. Hangsúlyozni kell, hogy Javier Valdez meggyilkolása nemcsak ellene és szerettei ellen elkövetett bűntett volt, hanem az átláthatóság, a véleménynyilvánítás szabadsága és olvasói tájékozódáshoz való joga ellen is.
forrás: La Jornada