„Ha az amerikai demokrácia képes túlélni tíz év Greta Thunberg szidalmazását, ti is túlélitek néhány hónap Elon Muskot” – mondta JD Vance amerikai alelnök az európai vezetőknek a múlt héten a müncheni biztonsági konferencián.
Vance megjegyzései egy kimerítő hét végén hangzottak el, miután Trump-kormányzat bejelentette, hogy békétárgyalásokat folytat az orosz hatóságokkal – európai vagy ukrán részvétel nélkül –, miközben jelezték, hogy Európától várják a békefenntartás megvalósítását, valamint hogy Ukrajna ásványi kincseiből fizesse ki a támogatást.
Vance és Pete Hegseth védelmi miniszter beszédei zűrzavart keltettek az európai vezetők között, és nem túl finom jeleként értelmezték a transzatlanti kapcsolatok hűlésének. Ezek a beavatkozások mindent bíráltak, az EU közösségi médiaplatformok szabályozására tett erőfeszítéseitől kezdve a parlamenti életben a szélsőjobboldali pártokhoz való hozzáállásáig. Válaszul Emmanuel Macron francia elnök február 17-én, hétfőn sürgősségi csúcstalálkozót hívott össze a régió kiválasztott hatalmainak – mindössze egy nappal azelőtt, hogy az amerikai és az orosz képviselők Szaúd-Arábiában találkoznak.
Míg az ukrán tisztségviselők és néhány európai vezető kitartott amellett, hogy nem fogadnak el olyan megállapodást, amely kizárja Ukrajna közvetlen részvételét, álláspontjuk kevés súllyal bír.
Ugyanakkor az új amerikai kormányzat nyomást gyakorolt európai szövetségeseire, és követelte, hogy növeljék védelmi költségvetésüket, valamint vállalják a lehetséges békefenntartási misszió felelősségét Ukrajnában. Ez nem meglepő: számos amerikai tisztségviselő, köztük maga Donald Trump is elmondta, hogy Európa nem járul hozzá eléggé a NATO-hoz, és lényegében az Egyesült Államok nyakán élősködik. Vance müncheni beszéde csak megerősítette ezt az álláspontot, és végül könnyekre fakasztotta a magas rangú vezetőket a szövetségesek közötti látszólagos szakadás miatt.
Bár az európai reakciók középpontjában az amerikai kijelentésekre Ukrajna állt, sok vezető elismerte, hogy több is kockán forog. „Igen, Ukrajnáról van szó – de rólunk is” – írta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az X platformon. Sajnos a továbbiakban levont következtetése nyugtalanító: „Vészhelyzeti gondolkodásmódra van szükségünk. Szükségünk van a védelem fellendülésére. És mindkettőre most van szükségünk.”
Az egészségügy, az oktatás vagy a szociális programok területével ellentétben – olyan szektorok, ahol az európai kormányoknak folyamatosan azt mondják, hogy költségvetésüket korlátozni kell –, a katonai kiadásokkal szemben nem várhatóak ilyen akadályok. Számos európai ország már magáévá tette ezt a változást, például a lengyel tisztségviselők azzal dicsekedtek, hogy a GDP közel 5%-át költik hadseregre, és „tágabb háborúk” közeledtéről figyelmeztettek, hogy meggyőzzék a régió többi államát ugyanerről.
Az USA és Európa közötti kapcsolatok látszólagos megromlása ellenére az európai vezetők nem mutattak hajlandóságot arra, hogy újragondolják Washingtontól való függőségüket. Ehelyett a legtöbben pontosan azt tették, amit a Trump-elnökség akar tőlük, és gyorsan megígérték, hogy növelik katonai kiadásaikat. Néhányan már nyilatkoztak is arról, hogy hajlandóak csapatokat küldeni Ukrajnába békefenntartás céljából. Reakcióikból hiányzik bármilyen megfontolás arról, hogy a jövőben kevésbé az amerikai érdekek, és inkább az európai emberek igényei szerint éljenek.
A háború három évvel ezelőtti kezdete óta az aktivisták arra szólították fel Európát, hogy utasítsa el a NATO háborúpártiságát, és helyezze előtérbe az ukrajnai békét, valamint a hazai szociális igazságosságot. Ehelyett a katonai költségvetések közelgő növekedése szinte biztosan együtt jár majd a közszolgáltatások csökkentésével, ami tovább táplálja a szélsőjobboldal növekedését – egy olyan politikai erőt, amelyet a Trump-kormányzat tisztviselői, köztük Vance és Elon Musk is, többé-kevésbé nyíltan támogattak Európa beavatkozása során. Ebből a szempontból, a „tíz év Greta Thunberg szidalmazását” túlélt konzervatív körökkel ellentétben, Európa liberális elitje valószínűleg nem kerüli ki sértetlenül a jelenlegi válságot. Az még kérdéses, hogy a népellenes politikájuk kudarcának elismerésétől való elzárkózásuk vajon a teljes régiót olyan pártok kezébe játssza-e, mint az Olaszország Fiai vagy az Alternatíva Németországért.
forrás: Peoples Dispatch