A Tech Oligarchia – a nagy techmonopóliumok és milliárdos tulajdonosaik a Trump-kormányzat középpontjában állnak, és ambiciózus erőfeszítéseiket az USA bel- és külpolitikájának átalakítására irányítják.
A Trump 2.0 korszak zűrzavaros kezdetet vett. Bár Trump mindig is szeszélyes és szinte szándékosan kiszámíthatatlan volt, a mostani Trump 2.0 adminisztráció által bevezetett változások mértéke és terjedelme minőségileg más. Ambiciózus kísérlet történik az amerikai állam, a hadsereg és kapcsolataik a világ többi részével való átalakítására. Naponta jelentik be az új vámokat – beleértve az Egyesült Államok legszorosabb partnerere, Kanadáre és Mexikóra is –, amelyeket aztán visszavonnak, vitatott külpolitikai döntéseket hoznak, és az amerikai kormányzatot gyökeresen átalakítják.
Bár Trump szeszélyes döntéshozatalát gyakran a személyiségének tulajdonítják, e mozdulatok mögött tágabb stratégia rejtőzik: az amerikai burzsoázia egy része arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok teljes dominanciája – a globális intézmények feletti ellenőrzés, a nemzetközi kereskedelem és a végtelen háborúk – már nem fenntartható. Ehelyett az amerikai gazdasági, technológiai és katonai erő újjáélesztésére törekednek, miközben egy hidegháborúra készülnek Kínával szemben.
A tech oligarchia – a nagy techmonopóliumok és milliárdos tulajdonosaik – áll ennek az ambiciózus törekvésnek az előterében. A techmonopóliumok egyre fontosabb szerepet játszanak az amerikai gazdaságban, és most kezdik politikai izmaikat is megmutatni. A tech világának nagy nevei, mint Jeff Bezos, Mark Zuckerberg, Sundar Pichai, Tim Cook és Elon Musk, elsősoros helyeket kaptak Trump beiktatásán, ami rávilágít jelentőségükre. Olyan tech milliárdosok, mint Elon Musk, Peter Thiel, David Sacks és Marc Andreessen, kulcsszerepet játszanak a Trump-kormányzatban, fontos pozíciókat és tanácsadói szerepeket töltve be.
Mind Trump, mind Biden adminisztrációja alatt Washington szigorú szankciókkal próbálta megfékezni Kína technológiai felemelkedését, különösen a félvezető-gyártás területén. A Biden-kormányzat elfogadta a CHIPS and Science Act-et, amely 52 milliárd dolláros ösztönzőket biztosít a félvezető-gyártás visszahozatalára az Egyesült Államokba. Azonban Kína jelentős előrelépéseket ért el a chiptervezésben és -gyártásban, ami aláásta ezen politika szándékolt hatását. Kína áttörései, mint a Huawei 7 nm-es chipekkel készült mobiltelefonjai és a Deepseek mesterséges intelligencia modell, amely versenyképes az amerikai vezető modellekkel, sokkolóak voltak. Ezek „Szputnyik-pillanatok” az amerikai techipar számára. Eközben a chipgyártás hazai relokalizálására irányuló erőfeszítések visszaesésekbe ütköztek.
Úgy tűnik, a Trump-kormányzat most egy agresszívebb gazdaságpolitikát részesít előnyben, amely vámokkal és vállalati nyomással próbálja rávenni a külföldi cégeket – például a tajvani TSMC-t, a világ legmodernebb chipgyártóját –, hogy az Egyesült Államokban hozzanak létre gyárakat. Az alapvető feltételezés az, hogy a gazdasági kényszer, nem pedig a támogatások, állítja helyre az amerikai gyártóerőt. A vámok mellett erős a liberalizáció iránti elkötelezettség is, különösen az AI biztonsága és a környezeti kérdések terén. A feltételezés szerint a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése, a nagy beruházások az adatközpontok hardverébe, az olcsó energia és Kína techképességeinek szankciókkal való megbénítása lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy megtartsa technológiai előnyét és gazdasági vezető pozícióját.
Az ukrajnai háború is átalakította az amerikai katonai stratégiát. A kezdeti elvárások, miszerint Oroszország összeomlik a nyugati szankciók hatására, alaptalannak bizonyultak, Moszkva gazdaságilag és katonailag is ellenállóbbá vált. Ráadásul Oroszország és Kína is felmutatta katonai technológiai fölényét olyan területeken, mint a hiperszonikus rakéták, a rendkívül kifinomult légvédelmi rendszerek, a hatodik generációs vadászrepülőgépek és az autonóm drónharcok. Az oroszok legmodernebb Oreshnik rakétájának bemutatása, amely becslések szerint Mach 10-es sebességre (12 348 km/óra) képes, valamint a kínaiak 6. generációs J36 lopakodó vadászrepülőgépeinek bemutatása újabb „Szputnyik-pillanatok” voltak az Egyesült Államok számára a katonai téren. Még a jemeni huszi lázadók is képesek voltak megzavarni a Vörös-tengeri hajózást az amerikai haditengerészeti erők jelenléte ellenére.
Az ukrajnai háború rámutatott, hogy az amerikai hadsereg drága „játékváltó” fegyvereire, mint például a repülőgép-hordozók, a nukleáris tengeralattjárók, a B-52 bombázók, az Abrams harckocsik és a Patriot légvédelmi rakétarendszerek, már nem lehet támaszkodni. A modern hadviselés olcsó drónrajok használatára evolválódott, amelyek eláraszthatják a rendkívül drága fegyverrendszereket. A következő generációs rendszerek sokkal hatékonyabbnak bizonyultak. Elon Musk Starlink rendszere biztosította az ukrán hadsereg parancsnoki és irányítási kommunikációját, annak ellenére, hogy az oroszok nagy részben megsemmisítették a földi távközlési rendszereket. Peter Thiel Palantir cége kulcsszerepet játszott Ukrajna háborús erőfeszítéseiben. A Palantir szoftvere, amely mesterséges intelligenciát használ a műholdképek, nyílt forráskódú adatok, drónfelvételek és terepi jelentések elemzésére, hogy katonai lehetőségeket mutasson a parancsnokoknak, felelős az ukrán tüzérség és páncéltörő rakéták célzásáért.
Trump stratégiájának kulcseleme a Szilícium-völgy szakértelmének kihasználása, ahol olyan prominens tech milliárdosok, mint Elon Musk és Peter Thiel, valamint cégeik közvetlen szerepet játszanak az AI-alapú jövőbeli fegyverek és drónhadseregek fejlesztésében. Ezeket a jövő amerikai háborúinak központi elemeiként képzelik el.
Belföldön Trump teljes körű támadást indított a szövetségi bürokrácia ellen. Kulcsfontosságú minisztériumokat, köztük az Oktatási Minisztériumot, céloztak meg megszüntetésre. Elon Muskot bízták meg a Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE) vezetésével, amely már mély megszorításokat hajtott végre különböző ügynökségekben. Ezt Trump techipari szövetségeseinek libertárius ideológiája hajtja, akik a minimális kormányzati beavatkozást támogatják a gazdasági ügyekben.
Egy újonnan létrehozott kriptovaluta szuverén alap tovább erősíti a kormányzat libertárius hajlamait a hazai gazdaságpolitika terén. Trump körének több milliárdosa, mint Peter Thiel, Elon Musk, David Sacks és Marc Andreessen, akik jelentős kriptovaluta-befektetésekkel rendelkeznek, profitálhatnak ebből.
Trump második ciklusának fő témája az Egyesült Államok erőének gyors és radikális újjáélesztése a növekvő gazdasági és katonai kihívások ellenében. A kormányzat megközelítése egy unipoláris világrendből egy új hidegháborúba való átmenetet sugall Kínával mint fő riválissal. A békekezdeményezések Oroszországgal szintén arra irányulhatnak, hogy Oroszországot elválasszák Kínától, és megtörjék a „határok nélküli barátságukat”.
Trump politikája azonban tele van ellentmondásokkal és ideológiai vakfoltokkal. Anélkül, hogy először megépítenék a szükséges ipari kapacitást és műszaki tudást a modern ipar üzemeltetéséhez, amelyet évtizedekig tartó kiszervezés ürített ki, a vámok agresszív használata a gazdasági önellátás visszaszerzése érdekében visszafelé sülhet el. Emellett elidegenítheti a szövetségeseket, gyengítve az Egyesült Államok pozícióját a globális színtéren. Végső soron a Trump 2.0 egy radikális és rendkívül kiszámíthatatlan kísérlet az amerikai hatalom átalakítására – egy olyan kísérlet, amely mély kockázatokat hordoz, és bizonytalan jövőt jelent az amerikai birodalom számára.
Írta: Bappa Sinha veterán technológus, aki a technológia társadalomra és politikára gyakorolt hatásával foglalkozik
forrás: Peoples Dispatch