Donald Trump nagy hangsúlyt helyezett a „szeretetére” az amerikai munkásosztály iránt a tavalyi elnökválasztáson. A munkanélkülieknek azt ígérte, hogy ő lesz az elnök, aki visszahozza a gyárakat az Egyesült Államokba.
Azoknak pedig, akik küszködtek a számlákkal, azt állította, hogy uralma alatt az árak csökkennek, az életszínvonal pedig emelkedni fog.
Mindez mindig is hazugság volt. De most munkások milliói tapasztalják ezt meg kemény módon. Ahelyett, hogy segítene a dolgozóknak, Trump egy nagyvállalati puccsot indított el: tömeges létszámleépítésekbe kezdett, gyengíti a szakszervezeteket, és kereskedelmi háborút indított, ami tovább fogja növelni az árakat.
A támadások széleskörűek és mélyrehatóak, és egyetlen közszférában dolgozó sem számíthat biztonságra. Mindez egy szélesebb politikai projekt része, amelynek célja, hogy még több gazdagságot és hatalmat juttasson a gazdagoknak. Zöld utat adnak minden munkáltatónak – beleértve a magánszférát is –, aki szeretné megtörni a szakszervezeteket és lecsapni a béreket.
A támadások mértéke megdöbbentő.
A kormány múlt héten bejelentette, hogy 20 000 állást szüntet meg az amerikai egészségügyi szerveknél. A munkáltatók 10 000 embert azonnal kirúgtak, további 10 000 pedig korai nyugdíjazás és önkéntes leépítési ajánlatok révén távozik.
Biztonsági őrök megakadályozták, hogy egyes munkások belépjenek a munkahelyükre, alig órákkal azután, hogy a felmondási értesítést kaptak.
A leépítések között kutatók, tudósok, orvosok és kisegítő munkások is vannak, ami azt jelenti, hogy a kormány híján marad azoknak a dolgozóknak a jelentős részének, akik kulcsfontosságúak voltak az orvosi kutatásokban, a gyógyszerek jóváhagyásában és más területeken.
De a szakszervezeti vezetők legnagyobb erőfeszítése annyi volt, hogy kijelentették: „Az NTEU bíróságon, a Kongresszusban és az egész Amerikában harcol, hogy megvédje ezeket a dolgozókat.” A nyilatkozatukban nem említettek sztrájkot.
A munkáltatók emellett létszámot csökkentenek a Szövetségi Lakásigazgatásnál (FHA), a Szövetségi Légügyi Hivatalnál (FAA), a Nemzeti Tudományos Alapítványnál (NSF), a Gyermekek és Családok Hivatalánál (ACF), a Környezetvédelmi Ügynökségnél (EPA) és még sok más helyen.
Trump bezárta mind a Nevelésügyi Minisztériumot (ami diákhitelek adminisztrálásában és programokban segít a szegényebb diákoknak), mind az USAID-et (az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét).
A vezetők több tízezer dolgozót helyeztek szabadságra vagy rúgtak ki ezeknél a szerveknél.
Körülbelül 1700 munkást pedig elbocsátottak a Fogyasztó Pénzügyi Védelmi Hivatalból (CFPB), amelyet a 2008-as pénzügyi válság után hoztak létre, hogy felügyelje a pénzügyi szektort.
A kormány további 200 000 közszférás dolgozót veszélyeztet próbaidejük megszüntetésével – egy lépés, amit egy friss per ideiglenesen megakadályozott.
A tömeges kirúgások kihívás elé állítják minden szakszervezet vezetését – és eddig mindegyikük kudarcot vall. Minden, amit eddig tettek, csak bátorította a jobboldalt, hogy tovább menjen.
Trump most azt állítja, hogy az 1978-as Köztisztviselői Reformtörvény felhatalmazza arra, hogy megszüntesse a kollektív tárgyalásokat, ha a szakszervezetek „nemzetbiztonsági fenyegetést” jelentenek.
A kollektív szerződések a szakszervezetek éltető elemei, lehetővé teszik, hogy bérek és munkakörülmények tárgyalását folytassák milliók helyett. Ha ezek megszűnnek, a munkások egyik fő oka is eltűnik, amiért csatlakoznak a szakszervezetekhez. Ez hatalmas mértékű szakszervezet-rombolás.
Mégis, az Amerikai Szövetségi Kormányzati Alkalmazottak Szakszervezete (AFGE), amely mintegy 820 000 szövetségi kormányzati dolgozót képvisel, csak annyit mond, hogy „azonnali jogi lépéseket készít elő”. Tragikusan, a szakszervezeti bürokrácia máshol is ugyanezt a mintát követi.
Például az Amerikai Tanárok Szövetsége (AFT) pereli a Trump-kormányt az Oktatási Minisztérium bezárása miatt.
Az AFT elnöke, Randi Weingarten nacionalista retorikával azt mondta: „Amerika sok globális versenytársa – és ellensége – kétségtelenül örül Donald Trump elnök tervének, hogy felszámolja az oktatási minisztériumot. Tudják, hogy azok az országok, amelyek jobb oktatást biztosítanak, mint a világ többi része, versenyelőnyhöz jutnak.”
Míg a szakszervezeti vezetők a bíróságokhoz futást tartják a megfelelő válasznak, sok közszférás dolgozó nyitott egy erőteljesebb, keményebb reakcióra.
A Federal Unionist Network (FUN) nevű, a bázisból szerveződő csoport az élén áll a radikálisabb ellenállásnak. Országos „Mentsük Meg a Szolgáltatásainkat” akciókat szerveztek, és egy hatalmas aktivista hálózatot építettek ki az egész országban.
Chris Dols, egy helyi szakszervezeti vezető és a FUN egyik szervezője, azt hangsúlyozta, hogy a szövetségi dolgozóknak „fel kell szólítaniuk a szélesebb munkásmozgalmat”, valamint „az utcára kell menni és olyan politikai válságot előidézni, amit a kormány nem tud kezelni”.
Dolsnak igaza van. De ahhoz, hogy ilyen „politikai válság” létrejöjjön, sztrájkokra van szükség. És a legjobb esély a győzelemre akkor van, ha a magán- és közszférás dolgozók egyesítik erőiket.
Trump a „Felszabadulás Napját” követően alig néhány órával a hatalmas autógyártó Stellantis bejelentette, hogy „leállítja” mexikói és kanadai gyárait. És azt is, hogy a michigani és indianai amerikai gyárak, amelyek ezeket ellátják, szintén létszámleépítésbe kezdenek.
„Ezek a elbocsátások a vállalat teljesen szükségtelen döntései” – mondta a Trumpot támogató Sean O’Brien, a Teamsters szakszervezet vezetője.
O’Brien elhitte a republikánok ígéretét a „hazai” munkahelyekről, de most a tagjai fizetik meg ennek kudarcának árát. Az UAW is a szakszervezetek között van, amelyek május elsejei általános sztrájkot sürgetnek – de csak 2028 májusában, több mint három év múlva.
A munkahelyek megsemmisítése miatti düh nem csak az autóipari és kormányzati dolgozók között tör ki, hanem a postások körében is.
Trump azt akarja, hogy az amerikai postaszolgáltatást a Kereskedelmi Minisztériumba helyezze át, és megszüntesse annak függetlenségét. Ez lenne az első lépés a teljes privatizáció felé.
Az Amerikai Postai Dolgozók Szakszervezete (APWU) „illegális ellenséges átvételnek” nevezte a tervet, és válaszul több mint 250 helyszínen tüntetéseket szervezett.
A nagyvárosoktól a kisvárosokig a postások dühöngtek Trump ellen, skandálva: „Az amerikai posta nem eladó!”. A Nemzeti Levélhordók Szövetsége (NALC) további 210 tüntetést szervezett „Harcoljunk Pokoli Erővel” jelszóval.
Trump bérgyilkosa, Elon Musk a tömeges közszférás elbocsátásokat „Válaszútnak” nevezi.
Egy értelemben igaza van. Ez valóban válaszút az amerikai szakszervezeti mozgalom számára – az egyik út a kapituláció, a másik az ellenállás.
forrás: Morning Star