A MI IDŐNK
  • Főoldal
  • Bemutatkozás
  • Impresszum
  • Manifesto of the European Left
  • English

A MI IDŐNK

AZ EURÓPAI BALOLDAL PORTÁLJA

Menu
  • Hírek
    • Belföld
    • Külföld
  • Forradalom
  • Antiimperializmus
  • Antifasizmus
  • Elemzés
  • Programok
  • Tudomány
  • Kultúra
  • Történelem
  • Európai Baloldal
  • EP Baloldal
  • Környezetvédelem
  • Ateizmus
  • Kurdisztán
  • Koronavírus
  • STOP TTIP

Az amerikai vállalatok államosítása

2015. augusztus 14.

A kubai nép elleni agresszív lépésként 1960-ban Dwight D. Eisenhower elnök kormánya csökkentette Kuba cukorkvótáját – azaz Kuba piaci részesedését. A kongresszus felhatalmazta az elnököt, hogy ilyen döntést hozzon, felruházva őt, hogy olyan szabályozó mechanizmusokat használjon, amelyek elnyomják és megfojtják a Kubai Forradalmat.

Ekkor Fidel világossá tette, hogy az akció célja az „az ország gazdaságának aláaknázása, hogy éhséggel győzzenek le minket, és igába hajtsák a népünket.”

Ahogy figyelmeztetett az USA által meghozott döntésekre, a Forradalmi Kormány Minisztertanácsa elfogadta az Államosításai Törvényt, amely első cikkelyében felruházza a Köztársasági elnököt és a Miniszterelnököt, hogy „közösen rendelkezzenek a nemzeti érdekek megvédelmezésében az államosításokról, az Amerikai Egyesült Államok magánszemélyei magántulajdonának és a vállalatainak kötelező kisajátítása által.”

 

Rossz hírek az amerikai imperializmus számára

1960. augusztus 6-a délutánján minden szék megtelt a Cerro Stadion– ma Latinoamericano – lelátóin a havannai polgárok tízezreivel, akik az egész kubai népet képviselték, valamint az Első Latin-Amerikai Ifjúsági Kongresszus fiataljainak százaival. Ahogy bejelentették, hogy Fidel fog beszélni az új forradalmi törvényről az esemény záró rendezvényén, a tömeg elkezdett összegyűlni a stadionnál.

Torokgyulladástól szenvedve, Fidel Latin-Amerika történelmének felidézésével kezdte beszédét, kiemelve azokat az elemeket, amelyek egyesítették a népeket az amerikai imperializmus megosztása ellenére is.

Felidézte a veszélyes helyzetet, amelyben a latin-amerikaiak élnek, és az eszméket, amelyek lehetővé tették a Kubai Forradalmat, amikor hirtelen elvesztette a hangját.

Ebben a drámai pillanatban – amikor az emberek pihenésre kérték Fidelt, és ő folytatni akarta a beszédét – Raúl vette át a szót, és nyugalomra intett.

„Ez nem a végzetről, vagy rossz ómenekről szól. Ez csak egy kis megtorpanás, nem jelent semmi, csak elvesztette a hangját egy pillanatra, de itt van és itt is marad!”

„… most szenved, és mi mind szenvedünk attól a felemelő nyilatkozattól, amelyet tesz… a nép és a mi Amerikánk számára, a győzelemről, amelyet véghezvittünk. Ezt a dicsőséget csak ő tudja közvetíteni! Szóval, nem akarunk nagyon terjedelmesek lenni, vagy váratni titeket, hogy izgatottan hallhassátok ennek a találkozónak az okát. Felolvassuk a forradalmi törvényeket, amiért összegyűltünk.”

Raúl azonnal elkezdte felolvasni a 851-es számú törvényt, amelyet 1960. július 6-án hoztak. Mikor mindenki örömére felolvasta az elsőt, azzal fejezte be az olvasást, hogy bejelentette, rossz híre van az amerikai imperializmus számára, Fidel hangja visszatért.

Felkérte a közönséget, hogy várjanak még csak öt percet, és segítsenek Fidelnek, mert „nagyon halkan fog beszélni, és legyenek csendben.” Ekkor kérte, hogy énekeljék el a nemzeti himnuszt.

 

 

A politikai szabadságunk visszaállt

A Juan Almeida által felvezetett nemzeti himnusz érzelmes hatása után mindenki helyet foglalt. Fidel visszatárt a mikrofonhoz, és teljes terjedelmében felolvasta az Államosítási Törvényt.

„Mivel a törvény értelmében kifejeztük, hogy a kubai gazdaság alapvető érdekei elleni állandó agresszió, amelyet az Észak-Amerikai Egyesült Államok kormánya és törvényhozása foganatosított, ahogy ezt az ország Kongresszusának Cukortörvénye is bizonyítja, amely kizárólagos fennhatóságot engedélyezett annak az országnak az Elnöke számára, hogy csökkentse a kubai cukortermelők részesedését az említett ország cukorpiacán, Kuba elleni politikai fegyver.

„Mivel az Észak-Amerikai Egyesült Államok kormányának végrehajtói az említett rendkívüli hatalmat felhasználták a hazánk elleni gazdasági és politikai agresszió világos szándékával, folytatják a kubai cukortermelők részvételének csökkentését az amerikai cukorpiacon, annak megkérdőjelezhetetlen szándékával, hogy károsítsák Kuba fejlődését és forradalmi folyamatát.

„Mivel ez az intézkedés az Észak-Amerikai Egyesült Államok jelenlegi magatartását testesíti meg, amely arra irányul, hogy megtagadja népünktől a függetlensége és a széleskörű fejlődése jogának gyakorlását, ezzel rávilágítva az amerikai monopóliumok aljas érdekeire, amelyek akadályozzák a gazdaságunk növekedését és politikai szabadságunk kifejezését.”

Ezzel Fidel folytatta a „Mivel”-ek felolvasását, amelyek kifejtették, hogy a Forradalmi Kormány, amely ilyen akciókkal szembesül, tudatában van történelmi felelősségének, és a nemzetgazdaság törvényes megvédésében kötelezőnek tekinti, hogy megtegye a szükséges lépéseket az ezen agresszió által hazánknak okozott károk elhárítása érdekében. A törvényeinkkel összhangban és a függetlenségünk gyakorlatával ez a törvény kihirdeti, hogy „a döntést igazolják a nemzet szükségletei, hogy kompenzálják a gazdasági károkat, és megerősítsék az ország gazdasági függetlenségének megszilárdítását.”

A „Mivel”-ek igazolták az uzsorás, kizsákmányoló monopóliumok államosítását, amelyek megcsapolták a nemzetgazdaságot, és gúnyt űztek a nép érdekeiből; a cukorvállalatokat, amelyek eltulajdonították az ország legjobb földjeit a Platt Cikkely védelme alatt; az olajvállalatokat, amelyek folyamatosan kivéreztették a nemzet gazdaságát elképesztően magas monopolárakat diktálva, és bojkottot hirdetve Kuba ellen – ezzel arra kényszerítve a Forradalmi Kormányt, hogy lépéseket tegyen.

Ezután kinyilatkoztatták, hogy „Latin-Amerikai népeinek kötelessége a nemzeti kincsek visszaszerzése, kivonva azokat a külföldi monopóliumok uralma alól, amelyek gátolják a fejlődésünket, politikai intervenciót hirdetnek, és semmibe veszik a népek szuverenitását.” Fidel felidézte, hogy a Kubai Forradalom nem áll meg addig, amíg teljesen el nem nyerik a haza teljes, határozott függetlenségét.

Végül ezzel zárta: „A ránk ruházott hatalomnál fogva az 1960. július 6-ai 851-es számú törvény kikötési szerint, Legyen végrehajtva…”

 

Legyen végrehajtva

„Első pont: Elrendeli, hogy a nemzeti területen lévő magántulajdont és vállalatokat, valamint az ebből a magántulajdon és vállalatok általi kizsákmányolásból eredő jogokat és tőkéket, amelyeket az Egyesült Államok bejegyzett szervezetei birtokolnak, és azokat a vállalatokat, amelyekben annak az országnak állampolgárainak túlnyomó érdekeltségük van, államosítsák, teljesen, kötelező kisajátítás által, és következményesen ítéljék oda a kubai államnak…”

 

Úgy legyen!

A válasz, amikor Fidel felsorolta a 26 államosítandó vállalatot, felejthetetlen volt. Minden egyes nevet taps és hangok ezreinek spontán kiáltása követett, amelyek azt mondták: „Úgy legyen!” Ezzel az egyszerű mondattal a jelenlévők kifejezték támogatásukat a döntés felé.

Ezzel 1960. augusztus 6-án államosították a vállalatokat és a nemzeti telefon és elektromos vállalatokat; Texaco, Esso, Sinclair olajvállalat, és a 36 cukorgyár, amelyet amerikai cégek birtokoltak Kubában.

A taps és a kiáltások ellenére, ahogy egyesével felolvasták az államosított vállalatok nevét, Fidel megkérdezte a jelenlévőket, hogy elfogadják-e vagy sem az Államosítási Törvényt, felkérve, hogy emeljék fel kezüket, akik támogatják a Forradalmi Kormányt.

 

Amerika egységéért

A kubai néppel szavazva jelen voltak az Ifjúsági Kongresszus tagjai, és ahogy Fidel mondta: „Kuba problémái nem csak Kuba problémái; Kuba problémái egész Latin-Amerika problémái, de nem csak Latin-Amerikáé; Kuba problémái az Egyesült Államok déli részén élő Feketék problémái is; Kuba problémái az „illegális bevándorlóké”, akik Mexikói határ mentén dolgoznak; Kuba problémái az Egyesült Államok haladó értelmiségének problémái; az amerikai munkások, az amerikai farmerek és az amerikai nép problémái is.

„Ezért nekik itt ugyanolyan joguk van szavazni…”

Ezen a napon, mielőtt a történelmi esemény lezárult volna, azt a döntést is hozták, minden egyes cukorgyár, amelyet a United Fruit Company Compania Atlántica és más amerikai vállalatok birtokoltak, a Mi Amerikánk nevet vegye fel, amely Kuba megtörhetetlen egységét fejezi ki a kontinens testvérnépeivel.

 

Az államosított vállalatok listája:

1. Compañía Cubana de Electricidad.

2. Compañía Cubana de Teléfonos.

3. Esso Standard Oil, S.A. División de Cu­ba.

4. Texas Company West Indian.

5. Sinclair Cuba Oil Company, S.A.

6. Central Cunagua, S.A.

7. Compañía Azucarera Atlántica del Gol­fo, S.A.

8.- Compañía Central Altagracia, S.A.

9. Miranda Sugar States.

10. Compañía Cubana, S.A.

11. The Cuban American Sugar MilI.

12. Cuban Trading Company.

13. The New Tuinicú Sugar Com­pa­ny.

14. The Francisco Sugar Company.

15. Compañía Azucarera Céspedes.

16. Manatí Sugar Company.

17. Punta Alegre Sugar Sales Com­pa­ny.

18. Baraguá Industrial Corporation of New York.

19. Florida Industrial Corporation of New York.

20. Macareño Industrial Corporation of New York.

21. General Sugar States.

22.- Compañía Azucarera Vertientes Ca­magüey de Cuba.

23. Guantánamo Sugar Company.

24. United Fruit Company.

25. Compañía Azucarera Soledad S.A.

26. Central Ermita, S.A.

forrás: granma.cu

Antiimperializmus, Forradalom, Történelem, Fidel Castro, Kuba, Latin-Amerika, Raúl Castro

RSS | Atom

Hirdetés

Copyright © 2022 A MI IDŐNK.

Magazine WordPress Theme by themehall.com