A kubai nép elleni agresszív lépésként 1960-ban Dwight D. Eisenhower elnök kormánya csökkentette Kuba cukorkvótáját – azaz Kuba piaci részesedését. A kongresszus felhatalmazta az elnököt, hogy ilyen döntést hozzon, felruházva őt, hogy olyan szabályozó mechanizmusokat használjon, amelyek elnyomják és megfojtják a Kubai Forradalmat.
Ekkor Fidel világossá tette, hogy az akció célja az „az ország gazdaságának aláaknázása, hogy éhséggel győzzenek le minket, és igába hajtsák a népünket.”
Ahogy figyelmeztetett az USA által meghozott döntésekre, a Forradalmi Kormány Minisztertanácsa elfogadta az Államosításai Törvényt, amely első cikkelyében felruházza a Köztársasági elnököt és a Miniszterelnököt, hogy „közösen rendelkezzenek a nemzeti érdekek megvédelmezésében az államosításokról, az Amerikai Egyesült Államok magánszemélyei magántulajdonának és a vállalatainak kötelező kisajátítása által.”
Rossz hírek az amerikai imperializmus számára
1960. augusztus 6-a délutánján minden szék megtelt a Cerro Stadion– ma Latinoamericano – lelátóin a havannai polgárok tízezreivel, akik az egész kubai népet képviselték, valamint az Első Latin-Amerikai Ifjúsági Kongresszus fiataljainak százaival. Ahogy bejelentették, hogy Fidel fog beszélni az új forradalmi törvényről az esemény záró rendezvényén, a tömeg elkezdett összegyűlni a stadionnál.
Torokgyulladástól szenvedve, Fidel Latin-Amerika történelmének felidézésével kezdte beszédét, kiemelve azokat az elemeket, amelyek egyesítették a népeket az amerikai imperializmus megosztása ellenére is.
Felidézte a veszélyes helyzetet, amelyben a latin-amerikaiak élnek, és az eszméket, amelyek lehetővé tették a Kubai Forradalmat, amikor hirtelen elvesztette a hangját.
Ebben a drámai pillanatban – amikor az emberek pihenésre kérték Fidelt, és ő folytatni akarta a beszédét – Raúl vette át a szót, és nyugalomra intett.
„Ez nem a végzetről, vagy rossz ómenekről szól. Ez csak egy kis megtorpanás, nem jelent semmi, csak elvesztette a hangját egy pillanatra, de itt van és itt is marad!”
„… most szenved, és mi mind szenvedünk attól a felemelő nyilatkozattól, amelyet tesz… a nép és a mi Amerikánk számára, a győzelemről, amelyet véghezvittünk. Ezt a dicsőséget csak ő tudja közvetíteni! Szóval, nem akarunk nagyon terjedelmesek lenni, vagy váratni titeket, hogy izgatottan hallhassátok ennek a találkozónak az okát. Felolvassuk a forradalmi törvényeket, amiért összegyűltünk.”
Raúl azonnal elkezdte felolvasni a 851-es számú törvényt, amelyet 1960. július 6-án hoztak. Mikor mindenki örömére felolvasta az elsőt, azzal fejezte be az olvasást, hogy bejelentette, rossz híre van az amerikai imperializmus számára, Fidel hangja visszatért.
Felkérte a közönséget, hogy várjanak még csak öt percet, és segítsenek Fidelnek, mert „nagyon halkan fog beszélni, és legyenek csendben.” Ekkor kérte, hogy énekeljék el a nemzeti himnuszt.
A politikai szabadságunk visszaállt
A Juan Almeida által felvezetett nemzeti himnusz érzelmes hatása után mindenki helyet foglalt. Fidel visszatárt a mikrofonhoz, és teljes terjedelmében felolvasta az Államosítási Törvényt.
„Mivel a törvény értelmében kifejeztük, hogy a kubai gazdaság alapvető érdekei elleni állandó agresszió, amelyet az Észak-Amerikai Egyesült Államok kormánya és törvényhozása foganatosított, ahogy ezt az ország Kongresszusának Cukortörvénye is bizonyítja, amely kizárólagos fennhatóságot engedélyezett annak az országnak az Elnöke számára, hogy csökkentse a kubai cukortermelők részesedését az említett ország cukorpiacán, Kuba elleni politikai fegyver.
„Mivel az Észak-Amerikai Egyesült Államok kormányának végrehajtói az említett rendkívüli hatalmat felhasználták a hazánk elleni gazdasági és politikai agresszió világos szándékával, folytatják a kubai cukortermelők részvételének csökkentését az amerikai cukorpiacon, annak megkérdőjelezhetetlen szándékával, hogy károsítsák Kuba fejlődését és forradalmi folyamatát.
„Mivel ez az intézkedés az Észak-Amerikai Egyesült Államok jelenlegi magatartását testesíti meg, amely arra irányul, hogy megtagadja népünktől a függetlensége és a széleskörű fejlődése jogának gyakorlását, ezzel rávilágítva az amerikai monopóliumok aljas érdekeire, amelyek akadályozzák a gazdaságunk növekedését és politikai szabadságunk kifejezését.”
Ezzel Fidel folytatta a „Mivel”-ek felolvasását, amelyek kifejtették, hogy a Forradalmi Kormány, amely ilyen akciókkal szembesül, tudatában van történelmi felelősségének, és a nemzetgazdaság törvényes megvédésében kötelezőnek tekinti, hogy megtegye a szükséges lépéseket az ezen agresszió által hazánknak okozott károk elhárítása érdekében. A törvényeinkkel összhangban és a függetlenségünk gyakorlatával ez a törvény kihirdeti, hogy „a döntést igazolják a nemzet szükségletei, hogy kompenzálják a gazdasági károkat, és megerősítsék az ország gazdasági függetlenségének megszilárdítását.”
A „Mivel”-ek igazolták az uzsorás, kizsákmányoló monopóliumok államosítását, amelyek megcsapolták a nemzetgazdaságot, és gúnyt űztek a nép érdekeiből; a cukorvállalatokat, amelyek eltulajdonították az ország legjobb földjeit a Platt Cikkely védelme alatt; az olajvállalatokat, amelyek folyamatosan kivéreztették a nemzet gazdaságát elképesztően magas monopolárakat diktálva, és bojkottot hirdetve Kuba ellen – ezzel arra kényszerítve a Forradalmi Kormányt, hogy lépéseket tegyen.
Ezután kinyilatkoztatták, hogy „Latin-Amerikai népeinek kötelessége a nemzeti kincsek visszaszerzése, kivonva azokat a külföldi monopóliumok uralma alól, amelyek gátolják a fejlődésünket, politikai intervenciót hirdetnek, és semmibe veszik a népek szuverenitását.” Fidel felidézte, hogy a Kubai Forradalom nem áll meg addig, amíg teljesen el nem nyerik a haza teljes, határozott függetlenségét.
Végül ezzel zárta: „A ránk ruházott hatalomnál fogva az 1960. július 6-ai 851-es számú törvény kikötési szerint, Legyen végrehajtva…”
Legyen végrehajtva
„Első pont: Elrendeli, hogy a nemzeti területen lévő magántulajdont és vállalatokat, valamint az ebből a magántulajdon és vállalatok általi kizsákmányolásból eredő jogokat és tőkéket, amelyeket az Egyesült Államok bejegyzett szervezetei birtokolnak, és azokat a vállalatokat, amelyekben annak az országnak állampolgárainak túlnyomó érdekeltségük van, államosítsák, teljesen, kötelező kisajátítás által, és következményesen ítéljék oda a kubai államnak…”
Úgy legyen!
A válasz, amikor Fidel felsorolta a 26 államosítandó vállalatot, felejthetetlen volt. Minden egyes nevet taps és hangok ezreinek spontán kiáltása követett, amelyek azt mondták: „Úgy legyen!” Ezzel az egyszerű mondattal a jelenlévők kifejezték támogatásukat a döntés felé.
Ezzel 1960. augusztus 6-án államosították a vállalatokat és a nemzeti telefon és elektromos vállalatokat; Texaco, Esso, Sinclair olajvállalat, és a 36 cukorgyár, amelyet amerikai cégek birtokoltak Kubában.
A taps és a kiáltások ellenére, ahogy egyesével felolvasták az államosított vállalatok nevét, Fidel megkérdezte a jelenlévőket, hogy elfogadják-e vagy sem az Államosítási Törvényt, felkérve, hogy emeljék fel kezüket, akik támogatják a Forradalmi Kormányt.
Amerika egységéért
A kubai néppel szavazva jelen voltak az Ifjúsági Kongresszus tagjai, és ahogy Fidel mondta: „Kuba problémái nem csak Kuba problémái; Kuba problémái egész Latin-Amerika problémái, de nem csak Latin-Amerikáé; Kuba problémái az Egyesült Államok déli részén élő Feketék problémái is; Kuba problémái az „illegális bevándorlóké”, akik Mexikói határ mentén dolgoznak; Kuba problémái az Egyesült Államok haladó értelmiségének problémái; az amerikai munkások, az amerikai farmerek és az amerikai nép problémái is.
„Ezért nekik itt ugyanolyan joguk van szavazni…”
Ezen a napon, mielőtt a történelmi esemény lezárult volna, azt a döntést is hozták, minden egyes cukorgyár, amelyet a United Fruit Company Compania Atlántica és más amerikai vállalatok birtokoltak, a Mi Amerikánk nevet vegye fel, amely Kuba megtörhetetlen egységét fejezi ki a kontinens testvérnépeivel.
Az államosított vállalatok listája:
1. Compañía Cubana de Electricidad.
2. Compañía Cubana de Teléfonos.
3. Esso Standard Oil, S.A. División de Cuba.
4. Texas Company West Indian.
5. Sinclair Cuba Oil Company, S.A.
6. Central Cunagua, S.A.
7. Compañía Azucarera Atlántica del Golfo, S.A.
8.- Compañía Central Altagracia, S.A.
9. Miranda Sugar States.
10. Compañía Cubana, S.A.
11. The Cuban American Sugar MilI.
12. Cuban Trading Company.
13. The New Tuinicú Sugar Company.
14. The Francisco Sugar Company.
15. Compañía Azucarera Céspedes.
16. Manatí Sugar Company.
17. Punta Alegre Sugar Sales Company.
18. Baraguá Industrial Corporation of New York.
19. Florida Industrial Corporation of New York.
20. Macareño Industrial Corporation of New York.
21. General Sugar States.
22.- Compañía Azucarera Vertientes Camagüey de Cuba.
23. Guantánamo Sugar Company.
24. United Fruit Company.
25. Compañía Azucarera Soledad S.A.
26. Central Ermita, S.A.
forrás: granma.cu