Az európai vezetők találtak egy új divatos kifejezést: felvértezés. A régióban mindenhol növekednek a katonai kiadások, az adósságkorlátok eltűnnek, és a politikai prioritások fejjel lefelé fordulnak.
Mindez az európai államok és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok gyors romlása közben történik, ahol az új Trump-kormányzat más stratégiát alkalmazott az ukrajnai háborúval kapcsolatban, és jelentősen lehűtötte a kapcsolatát a transzatlanti szövetségesekkel.
Példa nélküli összegeket csatornáznak a fegyverbeszerzésbe és a katonai technológiákba, miközben az adósságféket gyakorlatilag egy éjszaka alatt eltüntetik, még a régió legfiskálisan konzervatívabb országaiban is. „A felvértezés korszakában vagyunk” – jelentette ki az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen az új, ReArm Europe terv bemutatásakor. „És Európa kész arra, hogy jelentősen megnövelje védelmi kiadásait.”
Az európai vezetők új katonai terveire reagálva a dán miniszterelnök, Mette Frederiksen üdvözölte a kezdeményezést, de figyelmeztetett, hogy kevés az idő. „Tehát [fel kell] vérteznünk Európát: költeni, költeni, költeni a védelemre és az elrettentésre” – sürgetett egy csütörtöki Európai Tanács ülés előtt.
Az EU-terv integrálni fogja a különböző finanszírozási mechanizmusokat, beleértve a nemzeti és uniós költségvetéseket, hiteleszközöket és a magántőkevel való bővített együttműködést. Ezek együttesen további 800 milliárd eurót csatornázhatnak az úgynevezett regionális védelembe a következő négy évben. Összehasonlításképpen: 2024-ben az EU-tagállamok 326 milliárd eurót szántak a védelemre, ami már 30%-os növekedést jelent 2021-hez képest. De a terv legszembetűnőbb része az, hogy javasolja a költségvetési hiány szabályok enyhítését – olyan szabályok, amelyek szinte szent státuszt élveztek az EU bürokráciájában. Ebben a tekintetben Frederiksen „költeni, költeni, költeni” megállapítása figyelemre méltó pontossággal összegzi ezt a változást.
„A tagállamok hajlandóak többet befektetni saját biztonságukba, ha van pénzügyi térük” – erősítette meg von der Leyen. Ez egy újabb megdöbbentő kijelentés, tekintve, hogy ezeket a fiskális szabályokat régóta használják arra, hogy igazolják a lényeges közszolgáltatások csökkentését. Nyilvánvaló kérdés merül fel: ha a kormányok hajlandóak többet költeni a hadseregre, ha lehetőségük van rá, akkor ugyanez igaz lenne az egészségügyre és a tömegközlekedésre is – ha ugyanilyen rugalmasságot biztosítanának?
Hasonló ellentmondások merülnek fel nemzeti szinten is. Németországban a (valószínűleg) következő kormány – a jobboldali Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Szociáldemokrata Párt (SPD) koalíciója – bejelentette, hogy enyhíti a szövetségi adósságféket, és több milliárd eurós különleges alapot hoz létre a védelem és az infrastruktúra erősítésére. A német adósságfék régóta hasonlóan működött, mint az EU fiskális szabályai, mereven korlátozva a kiadásokat. A korábbi javaslatokat ezen korlátozások enyhítésére heves ellenállás fogadta, beleértve magát a CDU-t is.
„Évek óta azt mondták, hogy nincs pénz leromlott iskolákra és tönkrement utakra. De a fegyverkezésre most biankó csekk van. Ez felháborító” – nyilatkozta Jan van Aken a Die Linke-től. A baloldali párt tovább ment, és a tervet „pofonnak” nevezte mindazok számára, akik küzdenek a magasabb lakbérek és megélhetési költségek ellen.
Ha valaha is kétség merült fel afelől, hogy a fegyverkezésbe ölt milliárdok a társadalmi jogok rovására mennek, az már nyomtalanul eltűnt. Nagy-Britanniában Keir Starmer miniszterelnök miniszterei bemutatták a jóléti kiadások csökkentésére vonatkozó terveket, válaszul arra, amit „radikálisan megváltozott világnak” neveztek.
„Kétségtelenül azt fogják mondani, hogy ez egy újabb ‚kemény választás‘. Pontosan úgy, mint ahogy kemény választás volt nem kiemelni a gyerekeket a szegénységből” – írta Jeremy Corbyn. „Nem furcsa, hogy a kormány csak akkor hivatkozik ‚nehéz döntésekre‘, amikor a legkiszolgáltatottabbak érdekeit sértik, de a védelmi kiadások növelése látszólag könnyű döntés.”
Kevan Nelson a Brit Kommunista Pártból azt mondta: „Keir Starmer egyszerre két lovat próbál megülni… de sem a NATO, sem valami új európai katonai szövetség, sem egy második hidegháború Kína ellen nem fog megfelelni milliók igényeinek az elérhető lakhatásra és energiára, a tisztességes nyugdíjra és juttatásokra, egy első osztályú NHS-re és a biztos, jól fizető munkahelyekre.”
Hasonló gondolatmenetben, szerdai esti nyilvános beszédében Emmanuel Macron francia elnök figyelmeztette a franciákat, hogy készüljenek fel áldozatokra, hogy ellensúlyozzák azt, amit többször is „az orosz fenyegetésként” említett. Bár megpróbálta a fegyverek és katonai áruk gyártását az európai újjáiparosodás potenciális hajtóerejeként beállítani, a Franciaország Megalkuvás Nélkül (LFI) kritikusai szerint beszéde arra szolgált, hogy félelmet keltsen, és keresztülvigyen népszerűtlen társadalmi politikákat.
Macron emellett nyugtalanító megjegyzéseket tett Franciaország nukleáris arzenáljának regionális elrettentés céljából történő felhasználásáról. A feszültségcsökkentés helyett beszéde csak növelte az aggodalmakat Európa egyre agresszívebb álláspontja miatt. Mathilde Panot a Franciaország Megalkuvás Nélkül pártból megerősítette pártja ellenállását Macron háborús gazdaság elveivel szemben, figyelmeztetve arra, hogy más országokban hasonló politikák nyugdíjkorhatár-emeléshez és további munkavállalói kizsákmányoláshoz vezettek. „Békét szolgáló gazdaságot akarunk” – mondta Panot. „És a gazdagoknak hozzá kell járulniuk.”
A baloldali pártok és mozgalmak továbbra is azt állítják, hogy Európa biztonságát nem a katonai erővel kell mérni. Ehelyett valódi függetlenséget követelnek az Egyesült Államoktól és annak imperialista programjától, egy olyan gazdasági modell mellett, amely a társadalmi igazságosságot helyezi előtérbe a militarizációval szemben.
forrás: Peoples Dispatch