A cikk első része olvasható IDE KATTINTVA.
Ha a venezuelai olaj és más ásványi energiák, a víztározók és biodiverzitási javak erőszakos elrablása volt Rex Tillerson amerikai külügyminiszter latin-amerikai körútjának egyik legfőbb titkos célja, a másik az volt, hogy folytassa a szubkontinens militarizálását a kábítószer és a terrorizmus elleni háború álcájával, valamint a rendszerváltás titkos politikájával.
Az „Amerikai Háborús Gépezet”, ahogy Peter Dale Scott nevezi, válasz a „Mély Államra”, amely egy titkos párhuzamos kormány, amelyet a hadsereg, a rendőrség és a hírszerzési apparátusok szerveznek és a bűnöző gazdaság pénzel, és amely integrálva van a Wall Street pénzügyi és banki rendszerébe, amely célja formálni és hangszerelni a Fehér Ház külpolitikáját, valamint nyílt és titkos hadműveleteit az olajszektor olyan óriáscégei javára, mint az Exxon Mobil és a Chevron. Nem hiába, Donald Trump kormánya egy tábornoki trojka kezében van: James Mattis (védelmi miniszter), H.R. McMaster (nemzetbiztonsági tanácsadó) és John Kelly (a Fehér Ház kabinetfőnöke).
A katonai trojka
A Kennedy-korszak óta és még inkább a Clinton-kormány alatt, a magas rangú katonai és hírszerzési vezetők „partnerei” lettek az ipari vállalatoknak és a háború nyerészkedő üzlete segített nekik azáltal, hogy kiterjesszék a piaci rendszert és új „gazdasági határokat” nyissanak a nagy fegyvergyártók, valamint a biztonsági és technológiai kufárok számára, mint a Lockheed Martin, a Boeing, a General Dynamics, az L-3 Communications, a United Technologies és a Booz Allen Hamilton Inc.
A probléma ezen vállalatokkal az volt, hogy minden nap új háborúkkal kellett táplálniuk magukat; ezért kellett kitalálni ezeket. És ezért van, hogy minden háború a tömegek megtévesztésén és manipulálásán alapszik – mint Irakban Szaddam Husszein nem létező tömegpusztító vegyi fegyverei – és/vagy a tömegmédia és az Egyesült Államok kormányának „belső archívumának” szisztematikus megtévesztése által.
Egy új faktor is létezik az összefonódásban: a Trump-kormányzat nemzetbiztonsági stratégiája, amelyet 2017. december 18-án jelentettek be, amely a fosszilis üzemanyagokat (olaj, gáz, szén) mint az Egyesült Államok gazdasági életképessége, katonai ereje és geopolitikai súlya biztosításának döntő elemeit helyezi előtérbe. Az energiapolitika militarizálása lesz Trump nemzetbiztonsági politikájának tengelye, és nem csak azért, hogy „energia függetlenséget” érjen el, hanem, hogy konfrontálódhasson olyan „rivális hatalmakkal” (Kína és Oroszország), amelyek veszélyeztetik az amerikai hegemóniát, és hogy az USA „totális energia dominanciát” érjen el.
A régióban a Tillerson körút „eredménye” összecseng ezzel a dinamikával. Az ingatag piacok megnyitása a leglátványosabban Argentínában történt, ahol a Macri-kormány bejelentette egy gyors-reagálású erő felállítását, amely a fegyveres erőkbe integrálódva küzd a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem ellen a Déli Parancsnokság tanácsai alatt (ezzel a hadsereg visszatér a belbiztonsági funkcióhoz), valamint a DEA (az USA kábítószer-ellenes hivatala) egyik elkülönített harci kötelékének kihelyezését Misiones-be, amely létrehoz egy titkos katonai bázist egy stratégiai területen: Paraguay és Brazília hármas határán, amelynek földjén található a Guarani Víztározó is, amely a világ második legnagyobb édesvíz-tartaléka. Ráadásul olyan „hírszerzési fúziós központokat” alakítanak Argentína fegyveres és biztonsági erői, valamint a DEA, Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és a Déli Parancsnokság között, mint amelyek már léteznek Kolumbiában és Mexikóban.
Tillerson körútja előtt az Egyesült Államok által a mexikói haditengerészet számára gyártott rakéták és torpedók csomagját is bejelentették, 98,4 millió dollár értékben! A Chiapas állambeli Chicomuselo-ban épített katonai laktanyák építését szintén jelentették, amely az a zóna, amelyben a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg (EZLN) jelen van. Szintén bejelentették a Tamaulipas állambeli Matamoro-i haditengerészeti bázis kiterjesztését. Tavaly januárban a mexikói haditengerészet részt vett a miami Tengerészeti Biztonsági Multinacionális Találkozón, ahol egy szándéknyilatkozatot írtak alá a Mexikói-öböl, Közép-Amerika és a Karib-térség vizeinek közös védelméről Kolumbia és az Egyesült Államok haditengerészetével.
A második változó szerint: A Trump-adminisztráció „rendszerváltó” politikájának keretein belüli nyílt és titkos katonai intervenciók egyre aggasztóbb fejleményekkel bírnak Kubában és Venezuelában; különösképp a Venezuela köré font katonai gyűrű esetén. A Pentagon létrehozott új katonai enklávékat, valamint csapatokat és zsoldosokat mozgósított Kolumbia venezuelai határán, különösképp a Tucamo, Cúcuta és az Északi-Santander Catatumbo régiójában, ahova egy hadművelet során amerikai gyors-reagálású erőket telepítettek Arubába, Curacoba és Hondurasba. A katonai körülzárási politika kiegészült „humanitárius segély műveletekkel” Panamában, valamint a Pentagon parancsnoksága alatt Brazília és Peru jelenlegi részvételével az Egyesült Amerika Hadműveletben. Ezzel párhuzamosa Tillerson maga is ösztönzi a venezuelai fegyveres erők mélyén lévő nézeteltéréseket, amellyel egy Nicolas Maduro elleni katonai államcsínyt szeretne kieszközölni.
Ebben az összefüggésben az Egyesült Államok fegyver- és olajiparának érdekei egybeolvadnak a Fehér Házzal párhuzamos titkos hatalom érdekeivel – a „Mély Állammal”, ahol a Pentagon, a CIA, az NSA és az olyan magánvállalatok, mint a Booz Allen – összejátszanak és el akarják érni egy iraki, líbiai vagy szíriai forgatókönyv megvalósulását Venezuelában. Ha Donald Rumsfeld és Dick Cheney volt a titkos kör a Bush-kormányzatban, amely belerángatta az országot az Irak elleni háborúba, akkor Mattis tábornok, H.R. McMaster és John Kelly lehetnek felelősek azért, hogy Dél-Amerika szívéből új Vietnam lesz.
Írta: Carlos Fazio
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornadában