A francia és ír fenyegetések, hogy meggátolják az EU-Mercosur tárgyalásokat, amíg Brazília lépéseket nem tesz az erdőirtások ellen, megmutatja, hogy a tüntetések ereje pozitív változásokat hozhat.
Emmanuel Macron elnök talán megszimatolta, hogy a Jair Bolsonaro brazil elnök hazudott neki a júniusz G20-as csúcstalálkozón, mikor kifejezte aggodalmait a környezetért.
Ha így is volt, Macront könnyen rászedték. Az, hogy Bolsonaro kormánya környezeti katasztrófa lesz, már a hatalomra kerülése előtt nyilvánvaló volt.
Ez az az ember, akit „a trópusi Trump névvel” illetnek, amelyet a világ legnagyobb klímaváltozás tagadója ihletett; aki az őslakosok területének kijelölését a Nemzeti Őslakos Ügyek Minisztériumától áthelyezte az agrobiznisz által uralt Mezőgazdasági Minisztériumra; aki olyan embert nevezett ki külügyminisezterré, aki a klímaváltozást marxista összeesküvésnek gondolja, amely Kínát erősíti.
Még egy nála jobb elnöktől is tarthatatlan az ötlet, hogy néhány szóbeli elköteleződés semlegesíti a környezetre nehezedő fenyegetést, amelyet az EU-Mercosur egyezmény jelent. A „tehenekért kocsikat” néven ismert egyezményt már akkor elítélték a környezetvédő aktivisták, amikor a feltételei ismertek lettek.
A Fern’s Perrine Fournier ökoaktivista csoport közölte, amikor aláírták: „Ez a kereskedelmi egyezmény kettős átok a bolygó számára: súlyosbítani fogja az erdőirtást és bátorítja a nagy, mocskos autók gyártását.”
Nos, a győzelme előtt, mikor egy választási paródia során az esélyes jelöltet, a korábbi szocialista elnököt, Lula Inacio da Silvát meggátolták, hogy induljon és börtönbe vetették olyan gyenge vádak alapján, amelyek nemzetközileg is gúny tárgyává váltak, Bolsonaro megpróbálta kihasználni a vagyonos nyugatiak haragját, akiknek környezetvédő hóbortja megtagadta a braziloktól a jogukat, hogy saját földjüket fejlesszék.
Ennek szellemében született a Macron kritikájára adott válasza, hogy a franciáknak „gyarmati gondolkodásuk van.”
De minden nacionalista retorikájához hozzáadódik, hogy Bolsonaro gazdasági programja visszalépést jelenti a félgyarmati szervilitás felé, ha összehasonlítjuk a munkáspárti vezetőkkel, Lulával és Dilma Rousseff-fel, akik úgy emelték ki a globális Dél országai közötti együttműködést, hogy ellenálljanak a főbb kapitalista hatalmak kizsákmányolásának, amely Brazíliának őszintén független külpolitikát adott. Ezzel kontrasztban ma Washingtonnak hízelegnek és elnézik az amerikai kísérleteket, hogy megtörjenek más latin-amerikai országat, mint Venezuela, amely elutasította, hogy térdre boruljon.
Ha az erdőirtást az ottani agrobiznisz ipara hajtja, az úgy nevezett „ruralisták”, akkor ezek a brazil beszállítók a globális tápláléklánc alján helyezkednek el. A szabályok szétzúzása, hogy gyorsítsák a nyugati vállalatok nyersanyaggal való ellátását, újjáalkotja a gyarmati kapcsolatokat.
Ez nem azt jelenti, hogy Macronnak vagy Leo Varadkar ír parlamenti képviselőnek gratulálni kellene a lángokban álló brazil őserdők képe láttán megkésett pánikjuk miatt. A fenyegetés hatására feleszmélő emberek fokozódó klímatüntetései kényszerítik a politikusokat cselekvésre.
Macron bolygóért való aggódása nem zavarja a lelkiismeretét, amikor „liberalizálja” a francia transzportrendszert, hogy a több vállalat felesleges útduplázásának korlátozásait eltöröljék azon lépések részeként, hogy liberalizálják és privatizálják a vasúti rendszert.
Az amazóniai tűz talán sokkal jobban megragadja a tekintetet, mint a magánfuvaroknak adott zöld út, de – mint maga az EU-Mercosur szerződés – Marcon transzport-liberalizációja egy sokkal mélyebb problémára utal.
A „rendszerváltást, nem klímaváltozást” követelő tüntetések felfogtak valamit, amit a francia elnök nem: a kapitalizmus állandó profitmaximalizálási kényszere által hajtott világgazdasága áll a bolygónk természeti kincsei elleni fenntarthatatlan támadás mögött.
A vállalatok szabadpiaci jogait előtérbe toló szerződések és intézmények, valamint a népek megfosztása azon demokratikus joguktól, hogy ennek útjába álljanak, csak felgyorsítja a környezetpusztítást, még akkor is, ha látszólagos biztosítékokat tartalmaznak. Ez az EU-ra is vonatkozik, nem csak a szerződésekre, amelyet más kereskedelmi tömbökkel és országokkal írt alá.
forrás: Morning Star