Már lehet senki nem emlékszik rá, hogy az Európai Baloldal kb. 5-10 éve még azért kampányolt, hogy a baloldal baloldali legyen, ne pedig neoliberális.
Érvek ezreit hoztuk fel amellett, hogy el kell vetni a neoliberális megszorító politikát, ráadásul már akkor, amikor az egész megbukott Gyurcsány és Bajnai képében, és kétharmados Fidesz-fasisztoid kormány alakult Magyarországon. (Amely természetesen folytatta a neoliberális megszorításokat, vegyítve némi fasizmussal.)
A neoliberális hazai politika bukása után kellett győzködni az ellenzéket, hogy idolok helyett szociális, humánus, zöld, szolidáris és baloldali válságkezelő programmal álljon elő, valamint széles, antifasiszta egységgel álljon ki a hazai, diktatúraépítő jobboldal ellen.
Sir Keir Starmer
Az ellenzéket és az ellenzéki gondolatokat túszul ejtő oligarchák álbaloldala azonban jobban uralta a helyzetet, mint a médiával és milliárdokkal nem rendelkező alternatív baloldal, ezért ismét a neoliberális körök vették át a gyeplőt, ismét óriási bukást elszenvedve minden egyes parlamenti, önkormányzati és időközi választáson. Az „ellenzék” tevékenysége immár a parlamenti hatalomszerzésre redukálódott, magára hagyva azokat a tömegeket, akiknek mozgalom kellett volna ahhoz, hogy érvényesítsék alapvető emberi és szociális jogaikat. A történelmi bűn eredménye immár nem csak az elnyomorított tömegek magára hagyása, hanem hogy az ellenzék teljesen impotensen és bambán nézte végig, ahogy a kormányzat borzalmas COVID-stratégiája miatt 30 ezer ember meghalt.
Mikor az ellenzék a baloldaliság és a szociális érzékenység helyett a tőkét és a neoliberalizmust választotta, annak nem csak az Orbán-rezsim ámokfutása lett a közvetlen következménye, hanem a saját öngyilkos katasztrófájának legújabb fejezete: a nyílt kollaboráció a neonáci jobboldallal.
Nos, ebben a tragikomédiában megelőztük Nagy-Britanniát! Miközben a hazai ellenzék már megásta a saját sírját, érdemes kitekinteni a brit Munkáspártra, amely még az első fázisnál tart.
Mikor az iraki és afganisztáni háborúk miatt akasztófát érdemlő Tony Blair és a neoliberális politikája megbukott – kb. hazai kópiájával, Gyurcsánnyal párhuzamosan – a brit Munkáspárt is választás elé került. Akkor volt elég öntudatos baloldali, akik a párt vezetőjének választották meg Jeremy Corbynt, és a Munkáspártból végre munkás pártot csináltak. Nem a parlamenti hatalom fétise volt a cél, hanem hogy ellenzékből is tegyenek valamit a kisemberekért. Corbyn alatt olyan szintű mozgalmi élet zajlott, amely jelentősen megszorongatta Theresa May konzervatív jobboldalát. Munkáspárti árnyékminiszterek kemény közleményei és komoly szakszervezeti, antifasiszta-antirasszista tiltakozások kísérték ezt az időszakot, amelyről A MI IDŐNK is rendszeresen beszámolt. Corbyn bukása után azonban ilyen fordítások szinte egyáltalán nem jelentek meg honlapunkon, mivel a jelenlegi, jobboldalra visszatérített párt ilyen tevékenységet egyszerűen már nem végez.
Jeremy Corbynt méltánytalanul buktatták meg. Politikája helyes volt, azonban a brit jobboldali sajtófölény össztüzét zúdították a baloldalra, amely még Magyarországon is téma volt. Kitalálták azt a hajmeresztő ostobaságot, hogy a brit Munkáspárt „antiszemita”, és ez hazánkba is úgy gyűrűzött be, hogy lényegében egyetlen antiszemita botrányt nem tud senki megnevezni, amely ez a vádak alapjául szolgálna.
A brutális médiaössztűz eredménye, hogy Nagy-Britannia az őrült Johnsont választotta miniszterelnöknek, amelynek eredménye 130 ezer halott az elbaltázott COVID-stratégia miatt, az egyéb szociális katasztrófák áldozatairól nem is beszélve.
Corbyn után egy Sir Keir Starmer nevű jobboldali őrült vette át a Munkáspárt vezetését, aki nem elégedett meg a pártelnökséggel. Tisztogatásra készül. Több mint 1000 (!) embert akarnak megtisztogatni a kampány során, mivel szerintük „kommunizmust promotálnak, antiszemitizmust gerjesztenek”, valamint „vissza akarják tenni Corbynt munkáspárti parlamenti képviselővé.”
Négy csoportot akarnak kizárni: az Ellenálló Tagságot, a Boszorkányüldözés Elleni Munkáspártot, a Száműzött Munkáspárt Hálózatot és a Szocialista Fordulatot.
Érdekesség, hogy ezekkel analóg, de sajnos súlytalan képződmény van az MSZP-ben is Baloldali Tömörülés Platform néven. (Azért az sokat elmond, hogy egy „szocialista” pártnak baloldali platformok és munkástagozatok kellenek.)
A brit Munkáspártban nyilvánvalóan belharc van a jobboldal és a baloldal között. Előbbit a tőkés befolyás és a jobboldali média támogatja, utóbbit a szakszervezetek és a munkástömegek. Kapitalista piaci versenyben, ahol a javak 99%-a a gazdagoké, egy ilyen verseny kimenetele Corbyn veresége után egyértelmű.
Illendő eljátszani azzal a gondolattal is, milyen erőket vetett volna be az európai és amerikai tőke arra az esetre, ha esetleg mégis Jeremy Corbyn nyerte volna a választásokat. Vélhetően hasonlóan jártak volna, mint Görögország, amikor is az EU Trojka intézményei azonnal megfojtották a baloldali forradalmat. (A magyarországi diktatúraépítést pedig letudták pár jelentéssel és határozattal. Nem is csoda, Orbán megveszi a német tankokat és az amerikai rakétákat.) Az EU intézményrendszere még akkoris rászállt volna a britekre, hogy azok kiléptek az EU-ból.
A Munkáspárt a baloldal elleni boszorkányüldözéssel és a kamu antiszemita vádakkal lényegében megkezdte önmaga kiherélését. Nem csak tisztogatások folynak, hanem megbundázott szavazások is és támadások a szólásszabadság ellen. Októberben azért függesztették fel Corbynt, mert kimondta azt az igazságot, hogy az antiszemitizmust politikai okokból drámaian felnagyították. Ezt a baloldal nem hagyja következmények nélkül, már a holnapi napra bejelentették, hogy sztrájkolók fogják blokád alá vonni a párt főhadiszállását. Ez több száz kizárt tag akciója lesz Londonban. A dühöt tovább fokozza, hogy a bíróság a párt javára döntött 8 ember ellen, akik perre vitték a kizárásukat, és most 110 ezer font perköltséget kell szerencsétleneknek fizetniük. Mindeközben Starmer elég enyhe, ha a konzervatívok ellen kell felszólalnia, annál vehemensebb, mikor a saját pártja embereit tisztogatja.
A felmerülő kérdések között van, hogy mit fog érni Starmer a baloldal elleni pogrommal, és milyen szervezetben fognak tovább ténykedni azok, akik Corbynt és a baloldaliságot támogatják.
A brit Munkáspárt lényegében hasonló szerepet tölt be a történelemben, mint az amerikai Demokrata párt, vagy lényegében bármely tőkéspárti, opportunista szervezet. Mikor a munkások lázadnak, ezen pártok baloldalit kezdenek el játszani, majd szelepként leengedik és rossz irányba terelik a felgyülemlett feszültséget. Kvázi ugyanolyan védelmi vonal a kapitalista nagytőke számára, mint a fasizmus.