A német fegyverlobbi azzal fordult az EU-hoz, hogy a termékeiket minősítsék „társadalmilag fenntarthatónak”. A szabaddemokraták (FDP) diszkriminálva látják a fegyveripart
Ahol a klímaváltozás ellen atomenergiával küzdenek, ott bármi előfordulhat. Ezt gondolták a német fegyverfőnökök is, amikor a hét elején a szektoruk felvételét kérték az EU-taxonómiába. A Német Biztonsági- és Védelmiipari Szövetségi Szervezet azt várja az indítványtól, hogy jobb pénzügyi feltételeik lesznek. A fegyverkovácsokat túl gyakran „gyorsan hozzák rossz fénybe”, és hátrány éri őket a bankoknál, ha hitelt akarnak felvenni.
A védelmi ipar hozzájárulását a klímavédelemhez nem kellene félreismerni, érvel az iparági egyesület. Nem csak „az alkalmazandó joghoz ragaszkodnak átfogóan a tagvállalatok” – ami egy lenyűgöző érv -, nem, ők „óriási erőfeszítéseket tesznek a szén-dioxid kibocsátás csökkentéséért.” Némely fegyvervállalat egészen „innovatív rendszereket és alkalmazott módszereket” fejlesztett ki, hogy a „Bundeswehr elérje a klímasemlegesség kitűzött célját.”
A becslések szerint Németországban a hadi felszerelések előállítása évente 32 ezer tonna szén-dioxid kibocsátással jár, bár ez csak egy kis része a valóságnak, mivel az energiaszámla sok részét más területekre számolják át – például a harci repülők előállítását a légi- és űrjárművek előállításához. Így megy ez a bevetési és a gyakorlótereken. Óvatos vezetési stílussal egy „Leopard 2” tank 500 litert fogyaszt 100 kilométeren. És a Eurofighter a becslések szerint percenként 160 liter kerozint tüzel el. A hadsereg amúgy is „zöld festéket” kent már a járműveire álcázás céljából.
Akik nincsenek még meggyőzve a védelmi ipar felvételéről az EU-taxonómiába, képzeljék el, hogy a klímataxonómia mellett hamarosan szintén szükség lesz egy társadalmi taxonómiára is. A BDSV erre szintén beadhatja a részvételi szándékát. Ekkor lesz „a biztonság minden fenntarthatóság anyja”, ahogy ezt a szervezet internetes oldala is közli. A fegyvergyártók hozzájárulnak a katonai és biztosági erők felszerelésén keresztül, hogy „alapvetőek legyenek Németország úgy külső, mint belső biztonsága számára.” És a fegyverek feltétlenül a béke előfeltételei. Mondhatni: aligha lehetne társadalmibb és fenntarthatóbb.
Reinhard Houben, a szabaddemokraták parlamenti frakciójának tagja az ágazat problémái iránti megértéssel nyilatkozott – kb. évente 8 milliárd eurós forgalommal: „A védelmi cégeket, akik teljesen törvényesen adják el az áruikat és veszítenek a német exportellenőrzésen, teljesen normálisan kellene kezelni a bankok által, mint más ágazatok vállalatait is,” – mondta. Az EU-taxonómia mindazonáltal nem a jó út, hogy több pénzt irányozzanak a gépfegyverek és rakéták megépítéséhez. Ehelyett a politikának „világos jelzést kellene küldenie a bankoknak, hogy a védelmi üzlet célszerű és fontos.”
A BDSV-ben tömörült vállalatok remélték, hogy a szövetségi kormány eldöntötte, hogy Brüsszelben felvetetik a szektort a taxonómiába. De ebből inkább nem lesz semmi, és a kormányzati frakciókból is csak visszafogott reakciókat váltott ki. Ha a védelmi ipar megkapná az EU fenntarthatósági bélyegzőjét, az akár még Houben számára is „hamis címkézés” lenne.
forrás: junge Welt