A brit Szocialista Munkáspárt alapelvei gyűjteményének második része
A munkásosztály az egyetlen erő, amely szétzúzhatja a kapitalizmust
A munkásosztály soha nem volt ilyen tömeges vagy potenciálisan erős, mint ma – ez egy tény, amit a hatalmon lévők szeretnének elfeledtetni velünk. Nem akarják, hogy a munkások rájöjjenek, hogy osztályuk, ahogyan Karl Marx fogalmazott, a “kapitalizmus sírásója” lehet.
A főnökök birtokolhatják az üzleteket, hívóközpontokat, gyárakat és gépeket, de semmi sem működik a munkások nélkül. A kapitalizmus egy olyan rendszer, amely a profitra épül. De a profitcsinálás csak azért lehetséges, mert a tőkés osztály nem fizeti meg a munkásoknak azt, amit a munkájuk ér. A főnökök megtartják maguknak a maradékot, a többletértéket.
A munkásokat elméletileg csak annyival fizetik, hogy elláthassák magukat élelemmel, ruhával, és gondoskodhassanak családjukról. A szocialisták ezt a fajta rablást kizsákmányolásnak nevezik. De a kapitalista társadalmat nem csak a kizsákmányolás jellemzi – másik fő jellemzője a versengés. A rivális kapitalisták végtelen harcot vívnak a legnagyobb profit elérése érdekében.
A versenyre való törekvés olyan rendszert teremtett, amelyet senki sem igazán tud irányítani. Válságokra és instabilitásra hajlamos. Ez egy olyan rendszer, ahol a profit az emberek szükségletei elé kerül. És ez a hajtóerő van a munkásokat ma érintő, összefonódott válságok mögött, beleértve a háborút, a klímaváltozást és az elnyomást.
Azok a feltételek azonban, amelyek ilyen hatalmas szenvedést okoznak a munkásoknak, egyben lehetőséget is teremtenek a rendszer elleni harchoz, amely létrehozta őket. A kapitalista főnökök kényelme érdekében a munkásokat kis- és terjeszkedő nagyvárosokban kellett összehozniuk. És a főnökök állandó törekvése az új technológia fejlesztésére a profit növelése érdekében azt jelenti, hogy a munkások még soha nem voltak olyan jól felszereltek a visszavágáshoz.
A munkások képesek voltak szervezkedni, szakszervezeteket kialakítani és ellenállást tanúsítani a tőkések ellen. Még soha nem volt olyan kizsákmányolt osztály a történelemben, amely ilyen szinten képes lett volna átvenni és irányítani a társadalmat. De a munkások csak a kollektív cselekvés által érhetik el ezt a változást.
A munkások nem álmodhatnak arról, hogy felosztják a gyárakat vagy szupermarketeket, ahogyan a parasztok a földbirtokosok földjeit. Ha egy munkás sztrájkolna a fizetésért, a főnök megbüntethetné őt. Ha az egész munkahely egyszerre lépne sztrájkba a munkások ereje sokkal nagyobb lenne.
A kizsákmányolás kollektívaként fogja össze a munkásokat, lehetőséget adva számukra, hogy gyülekezzenek és harcoljanak. A munkásság a kizsákmányolásban és felszabadulásában egyaránt kollektív osztály. A Szocialista Munkáspártjában úgy véljük, hogy a munkásosztály az egyetlen osztály, amely szétzúzhatja a kapitalizmust, és bevezetheti a szocialista társadalmat. A víziónk arra vonatkozóan, hogyan fog ez kinézni, a következő két szempontból lehet világos.
Az első az, hogy azok a munkások, akik valóban irányítják a társadalmat, döntéseket hoznak annak szervezéséről. A második az, hogy ez egy olyan társadalom lesz, amely az emberek szükségleteinek kielégítésén alapul, nem pedig profiton. Ahhoz, hogy elérjük ezt a változást, szükség van világszerte több millió munkás felkelésére.
Ahogyan Marx fogalmazott, a munkások forradalma az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljanak az “előző korok mocskától, és alkalmasak legyenek a társadalom újjáalapítására”. Nem hisszük, hogy a szocializmust felülről be lehetne vezetni a parlamenten vagy gerillaháborún keresztül, vagy akár jó baloldali képviselők választásával.
Az államkapitalizmus, amit Joszif Sztálin alatt láttunk Oroszországban, a termelési eszközöket a bürokraták kezébe helyezte. Ő ezt szocializmusnak nevezte, de nem a munkások uralkodtak. Az autentikus marxista hagyomány azt mutatja, hogy a szocializmus csak alulról, maguktól a munkásoktól eredhet.
A munkások csak akkor tudják lerázni a kapitalista rendszer borzalmait, ha saját érdekeik érvényesítése érdekében egy osztályként lépnek fel. Ahogyan Marx azt mondta, a munkásoknak “osztállyá kell válniuk önmaguk számára”. Ezért kritikus fontosságú minden sztrájkelőőrs meglátogatása és minden sztrájk támogatása. Csak a harc képes felépíteni a munkások önbizalmát, és betekintést nyújtani nekik abba, hogyan vehetnék át az irányítást saját életük és sorsuk felett.
forrás: Socialist Worker