A brit konzervatívok csökkenteni akarják a menekültek számát, míg a tőkések kétségbeesetten vágynak a bevándorló munkásokra
Megosztja az uralkodó osztályt a bevándorlás kérdése? Az egyik, a tory párt által képviselt fél, kijelenti, hogy a migráció olyan veszélyes, hogy az államnak gyorsan le kell csökkentenie a létszámot. A hónap elején Rishi Sunak miniszterelnök egy „Stop the Boats” (Állítsuk meg a csónakokat) felirattal díszített emelvény mögött állt, hogy bejelentse az eddigi legkeményebb fellépést az „illegális migránsokkal” szemben. Ő és miniszterei „invázióként” beszélnek a viszonylag kis számú menekültről, akik átkeltek a Csatornán.
A másik fél, köztük Nagy-Britannia vezető tőkései is, úgy gondolják, hogy a bevándorlással kapcsolatos fő probléma az, hogy nincs belőle elég. Szervezetük, a CBI a bevándorlási ellenőrzés lazítását követeli, hogy több munkavállaló jöhessen ide betölteni sok üres állását.
A Csatornán átkelő menekülteket démonizálják és kriminalizálják, de a rendszer migráns munkavállalókat akar
Ez a látszólagos ellentmondás a kapitalizmus két alapvető szükségletét tükrözi. Az egyik a munkaerő ellátás, amelyből profitot termelnek. A másik a dolgozók megosztása, hogy gyengítsék az ellenállási képességüket. Érdekes belegondolni, hogy ennek a kettőnek más-más irányba kellene haladnia, ami azt jelenti, hogy uralkodóink visszavonhatatlanul vitatkoznak a kérdésben.
Ehelyett kölcsönhatást látunk a kettő között – több rasszizmus és bizonyos feltételek mellett több bevándorlás. Minden migránsellenes gyűlöletbeszéd ellenére a toryk a közelmúltban több ezer munkavállalási vízumot adtak ki, hogy szakemberek és szakmunkások jöhessenek Nagy-Britanniába.
Ennek az az oka, hogy megértik, hogy a gazdaság számos részén komoly munkaerőhiány van, és a munkavállalók nélkülözhetetlenek a pénzkeresethez. Nagy-Britannia tőkései azt kiabálják, hogy a gazdaság több ágazatában engedélyezzék a vízumrendszer használatát. De azt akarják, hogy csak a legtermékenyebb munkások jöjjenek ide.
A rasszizmus fokozása a Nagy-Britanniába „illegálisan” érkezők ellen jól jön nekik, mert elvonja az emberek figyelmét arról, ahogy a nagyvállalatok mindenkit kirabolnak. Az ellentmondás feloldására az uralkodó osztály mindkét szárnya a „jó migránsok” és a „rossz migránsok” ideájához csatlakozik.
Az ő „jó migránsuk” fiatalon érkezik Nagy-Britanniába, hazájukban megtanították nekik a készségeket, így az itteni munkaadóknak nem kell ezzel már foglalkozniuk. Mivel jó egészségnek örvendenek és kevés szolgáltatásra van szükségük, gyorsan nettó befizetőkké válnak az államnak és bónuszként a munkaadóknak.
A munkavégzéstől függő vízumok szabályozzák a tartózkodásukat, így a tengerentúli munkavállalók munkaadói könnyen útilaput köthetnek a talpukra, ha kilépnek a sorból, hogy jobb fizetést vagy feltételeket követeljenek. Ha hirtelen csökkenne a munkaerő iránti kereslet, a kormánynak nem kell megújítania a vízumot. És mivel az ideiglenes vízummal rendelkező munkavállalóknak nincs hosszú távú tartózkodási joguk, öregedésükkor az államnak nem kell gondoskodnia róluk.
A világ egyes részein a kapitalizmus egyre inkább az ideiglenes bevándorlásra támaszkodik, mivel ez a legrugalmasabb munkaerőt kínálja. Az uralkodó osztály számára a „rossz bevándorló” az, aki kényszerből jön ide. Dokumentumok nélkül érkeznek meg Nagy-Britanniába a legveszélyesebb útvonalakon, anélkül, hogy munkahely várná őket.
Sokan szörnyű testi és lelki sebeket hordanak magukon az átélt háborúk, éhezés és éghajlati katasztrófák miatt. Vannak, akik lenyűgöző képességekkel, hihetetlen rugalmassággal rendelkeznek és sok mindent kínálnak a társadalomnak. De „rossz bevándorló” státuszuk azt jelenti, hogy Nagy-Britannia erőforrásainak kimerítőjeként tekintenek rájuk.
Ennek a gondosan megszerkesztett megosztásnak az a célja, hogy lehetővé tegye a tőkések számára a szükséges munkaerő importálását. Ugyanakkor megerősítheti a rasszizmust, amely lehetővé teszi, hogy rendszerük ellenállás nélkül maradjon. Ezzel az összes fő politikai párt, köztük a brit Munkáspárt is egyetért.
Ez az oka annak, hogy Keir Starmer azt mondja, hogy a kormány, amelynek ő lenne a vezetője, ragaszkodna a konzervatívok készségalapú bevándorlási kontrolljához. És ezért nem fogja megvédeni azokat, akik kis csónakokon kelnek át a Csatornán. Szerencsére az uralkodó osztály ezen megtévesztő taktikája kihívással néz szembe – a társadalom jelentős része nem hiszi el.
Azok az évek, amikor az iskolai és munkahelyi társadalmi integráció fokozódott, kétségtelenül elősegítette ezt a folyamatot. Ez azt jelenti, hogy az emberek általában kevésbé félnek a bevándorlóktól. De az antirasszista harcok nemzedékei felelősek leginkább azért, hogy a migránsokhoz való hozzáállás jó irányba változik. Éppen ezért, a felmérések azt mutatják, hogy az emberek sokkal kevésbé foglalkoznak a bevándorlással, mint azt a politikusok állítják.
Azt is kimutatják, hogy egy jelentős antirasszista kisebbség következetesen kemény álláspontot képvisel a menekültek védelmében. Egy közelmúltbeli Mori közvélemény-kutatás szerint az emberek 46 százaléka gondolja úgy, hogy a migráció jóra vezet, és csak 29 százalékuk nem ért egyet ezzel. A YouGov egy másik felmérése szerint a lakosság 33 százaléka szeretné lehetővé tenni, hogy több üldöztetés elől menekülő ember jöjjön és éljen Nagy-Britanniában.
Mintegy 33 százalék örült annak, hogy megengedte azoknak, akik ide jutottak, hogy letelepedjenek. Ez nagyszerű hír mindenkinek, aki vissza akarja verni a migránsok elleni rasszista támadáshullámot. A közvélemény-kutatás azonban feltár egy gyengeséget. Az emberek mintegy 45 százaléka támogatja a konzervatívok azon terveit, amelyek megtiltják az illegálisan Nagy-Britanniába érkezőknek az országba való visszatérést.
Ez azt jelenti, hogy jelentős számú ember elfogadta az uralkodó osztály elképzelését a jó és rossz migránsokról. Az antirasszistáknak ezt a tudást iránymutatóként kell felhasználniuk. Általában nagyon könnyű megnyerni az embereket annak a gondolatnak, hogy Nagy-Britanniának szüksége van migránsokra, mert ők hozzájárulnak a gazdasághoz.
Sokkal keményebb érv az, hogy Nagy-Britanniának be kell engednie mindazokat, akik üldöztetés, éhínség, háború és éghajlati katasztrófák elől menekülnek. De létfontosságú a határellenőrzés elleni fellépés. Ez azért van, mert mögé bújik az uralkodó osztály eszmeisége, hogy csak olyan embereket szabad ide engedni, akik segítik a kapitalizmust.
forrás: Socialist Worker