Sándor Mária megszólította szerkesztőségünket, miután tényszerűen beszámoltunk róla, hogy egy kvázi jobbikos fórum résztvevője volt Komlón. Olyan pártot fogadott maga mellé, amely számos alkalommal bizonyította, hogy fittyet hány a demokrácia és a humanizmus alapértékeire.
Válaszunkban először arra reflektálnánk, hogy a cikk szerkesztőségi cikk volt, amelynek végső formájához több ember ötletei is hozzájárultak, mint számos más újság, portál esetén, amikor is nem szignózzák az adott cikket. Volt, aki csak ötletet adott, hogy mutassuk be azt a kontrasztot, hogy amíg Ön csecsemőápolói tevékenységet végzett, addig a fórumon Ön mellett ülők párttársa, Novák Előd faji alapon kelt ki 2015 első újszülöttje miatt, mivel ő cigány származású volt.
De őszinték leszünk: egyikünk sem vállalná fel nyugodtan nevét és kilétét. Nem kell Önnek bemutatnunk a hatalom magatartását azokkal szemben, akik ki mernek állni bárminemű elnyomás ellen. Családos emberként nekünk a politikai tevékenység mellett egyrészt a mindennapi betevőt is meg kell adnunk szeretteinknek. Sőt! Valamelyikünknek orvosként őrt kell állnia a betegágyak mellett, mert a rendszert az sem érdekli, hogy elbocsátás esetén senki nem lenne, aki helyette ellátná a munkáját!
Minden tiszteletünk az Öné, mert közéleti szereplővé mert válni – ezért is álltunk kezdetben Ön mögé, és az Európai Baloldal elnöksége is kiállt a fekete ruhások mellett. Sőt, még olyan konstruktív ötlettel is előálltunk az Önök által javasolt sztrájk ügyében, amelyet eddig még senki nem alkalmazott. De ahogy az Ön mellett ülő Jobbik sem várhatja el a menekült embertársainktól, hogy visszamenjenek meghalni a polgárháborús, terror és elnyomás által sújtott hazájukba (bár arcátlan és embertelen módon elvárják), Ön sem várhatja el tőlünk, hogy kockáztassuk megélhetésünket.
Téved abban, hogy nem követjük az Önök munkáját. Egy szavunk nem volt, amikor a PM-mel, a DK-val és más szervezetekkel mutatkoztak! Sőt, alapvetően ellenezzük azt a magatartást, hogy a civil szervezetek zárkózzanak el a pártoktól, hiszen a pártok tagsága is emberek csoportja, akik bizonyos közügyek megoldásáért egymásra találnak egy szervezetben, ahogy Önök. A mi bírálatunk kifejezetten a Jobbikkal kapcsolatos.
Ön válaszában pont a cikkünk lényegére nem reflektált! Ugyanis abban rendkívül súlyos kérdéseket is megfogalmaztunk. Nem reagált semmit arra, hogyan ülhetett le olyanok mellé, akiknek pártja az elmúlt 10 évben minden egyes idegszálával azt próbálta bizonyítani, hogy nem fasisztoid szervezet, ám ebben rendre csődöt mondott. Hogy vállalhatott olyanokkal közösséget – különösképp egészségügyi témában -, akik pártja rendre emberiesség ellenes gondolatokat közöl, valamint minden komoly szankció nélkül megtűr, sőt pozícióban hagy olyan embereket, akik cigányok elleni erőszakra buzdítottak, a zsidók listázását kívánták, holokamuztak és deportálásra szólítottak fel – többet jogerős elmarasztaló bírósági ítéletekkel!
Ön felrója tagjainknak, hogy a jobbikos képviselők bemutatkozásakor elhagytuk a termet, és végig sem hallgattuk, miről van szó. Válaszunk egyszerű! Nem voltunk kíváncsiak arra, hogy mi hangzott el, és a jobbikos szereplők tükrében teljesen indifferens, hogy mit szóltak szájukkal, mert aki követi a hazai sajtót, az pontosan tisztában van vele, hogy ezek az emberek mit is gondolnak a világról és a társadalmunkról, és azzal is, hogy ezzel szöges ellentétben áll, amit hivatalos fórumokon mondanak, vagy avval, aminek a kiskutyás fényképezkedések során látszani akarnak.
Ön próbálja lemosni ezt a dolgot, hogy bár „valóban jobbikosok”, ugyanakkor „emberek, akik egy beszélgetést moderáltak”. Nem, ők felelős politikusok (a valóság szerint rendkívül felelőtlenek), akik politikusi mivoltukban jelentek meg, és akiket politikusként mutattak be. Nagyon rossz felé folytatja ennek kifejtését, amikor ezt a gondolatot afelé viszi el, hogy Önök számára a beteg egy „ember”, és nem érdekli Önöket, hogy „jobbikos – balikos – MSZP-s , LMP-s , DK-s , cigány, fehér , zsidó”. Ezzel tévesen azt sugallja, hogy mivel mi a jobbikos politikusokra nem „emberként”, hanem jobbikos politikusként hivatkoztunk, bizonyára a betegeink esetén is teszünk ilyen különbséget. Hát nem, és ezt kikérjük magunknak! Először, mert magánemberként sem teszünk különbséget faji és világnézeti alapon emberek között. Másodszor, mert ezt munkánk során sem tesszük meg. Harmadszor, mert ezt pártként és A MI IDŐNK szerkesztőségeként nem csak nem tesszük meg, hanem elszántan küzdünk az ellen, ha ezt más megteszi. Negyedszer, mert az a párt, amely mellé Ön Komlón leült naponta diszkriminál embereket származás, világnézet és vallás szerint! Pont ezért született a cikkünk!
Megkérjük, ne szólítson fel minket arra, hogy ne szítsunk gyűlöletet oldalaikon. Egyrészt, mert az Ön oldalaikon mi meg sem szólaltunk, és a sajátunkon sem volt semmi jele gyűlöletnek, sokkal inkább csalódottságnak és sajnálatnak. Egy szóval sem becsméreltük mozgalmuk munkáját, sőt szó szerint leírtuk, hogy „természetesen egyetértünk az egészségügyi dolgozók követeléseivel, sőt Sándor Mária követeléseivel is.” Mi azokat a célokat féltjük, amelyekért Önök eddig rendkívül becsülendő módon kiálltak. Mi megtanultuk a leckét, hogy „a gyűlölet a sötét oldalra vezet” (hogy egy manapság népszerű filmsorozat klasszikusát idézzük). Ha szeretne valakit felszólítani, hogy ne keltsen gyűlöletet, kezdje az Ön mellett Komlón helyet foglaló Rig Lajossal, és azokkal a rasszista facebook posztokkal, amelyeket ő ugyan már törölt, de megtekinthetők a Kettős Mérce blogon. Ha Ön ezeket nem ismeri, ajánljuk, nézze meg! Mi ezeket már ismertük, többek között ezért is hagytuk el a termet.
Nem volt tisztességes arra utalnia, hogy cikkünk szerzői nem a valóságot írták meg, és hogy ezt pénzért tették. Eláruljuk, ezért a cikkért semmilyen fizetséget nem kapunk, kivéve a google reklámból származó díjakat (műhelytitok, a cikk megjelenése óta ez 80 forint). Ön jóindulatúan látszólag felajánlja, hogy nem kéri cikkünk helyesbítését. Mi felszólítjuk Önt, hogy jogi úton kérjen helyesbítést, amennyiben bármi valótlanságot vél felfedezni a cikkben. (Igen, egy keresztnevet elírtunk, ezt Ön roppant gálánsan ki is emelte).
Nagy Bandó Andrást szeretjük és tiszteljük! Nem csak Önöknél, de nálunk is volt vendégségben: egy pécsi május elsején ült asztalunkhoz egy rövid beszélgetésre. Cikkünkben nem támadtuk, nem sértettük meg, csalódottságunkat fejeztük ki, hogy ő sem állt fel attól az asztaltól, amikor mi felálltunk. Tudjuk, hogy Nagy Bandó András tisztességes ember. Nézeteink sokban különböznek, sokban egyeznek; a világ színesen szép! Abban biztosak vagyunk, legalábbis titkon reménykedünk, hogy Nagy Bandó András annyira gerinces, tisztességes és humanista demokrata – hisz ilyennek ismertük meg -, hogy nem a mi bocsánatkérésünkre vár, hanem furdalja a lelkiismerete, és már fogalmazza azt a szöveget, amelyben sajnálkozását fejezi ki tévedéséért.
Bízunk benne, hogy Ön is az!
És óvjuk attól, hogy ezekkel a szélsőséges elemekkel a továbbiakban összeboronálja magát, bár már megtette. Higgadt fejjel szeretnénk ráeszméltetni, hogy olyan óriási hibát követett el, amelynek a böjtje még csak ezután jön, hiszen ezt a hazai közvélemény nem fogja szó nélkül hagyni. Egyelőre még nem tudnak róla, de Ön sem gondolhatta komolyan, hogy a Jobbikkal való párbeszédét szó nélkül fogja hagyni az a demokratikus társadalom, amelybe ez a párt annyiszor belerúgott. Előreláthatólag sok elemző fog a miénknél sokkal radikálisabb, ráadásul rosszindulatú kritikát is írni.
Lesznek, akik a Jobbik miatt –velünk ellentétben – már a céljaikat is kritizálni fogják. Különösen közös ellenfelünk, a kormánypárt sajtója, amelynek méretét csak a tisztességtelensége múlja felül.
Pedig rendkívül jó kezdeményezés volt, amit megérdemelt a magyar társadalom, a betegek, az egészségügyi személyzet és a változást sürgető erők.
Ezt a cikkünket is a korábbi – gyűlölettől és haragtól mentes – szavaival zárjuk:
Nagyon sajnáljuk! Ennél többet érdemlünk!
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.