Amikor a brit Munkáspárt háborút indított a birminghami kukásmunkások ellen, azt hitte, visszakényszerítheti a sztrájkolókat munkába.
De pénteken a Munkáspárt és a főnökök menekülőre fogták.
A Munkáspárt vezette önkormányzat – a Munkáspárt-kormány utasítására – az állami erőforrások teljes arzenálját bevetette a sztrájktörésre. A rendőrséget, a katonaságot, rendkívüli jogrendet és egy sereg sztrájktörő járművet használtak fel, hogy aláássák a Unite szakszervezet határozatlan idejű sztrájkját a városban.
Péntek reggel 6 órától százszámra gyűltek össze szakszervezeti tagok, diákok és aktivisták a Lifford Lane telephely kapujánál Birmingham külvárosában.
Londonból, Leedsből, Sheffieldből és távolabbról érkeztek autókkal és kisbuszokkal, valamint Birminghamből is.
Ez a „mega sztrájkvonal” bepillantást nyújtott abba az erőbe, amely megalázhatja – és legyőzheti – a sztrájktörő Munkáspárt-kormányt és a tőkéseket.
A munkáspárti önkormányzati vezetők választás elé kerültek: vagy szembeszállnak a tömeges sztrájkvonallal vagy visszalépnek. Megroggyantak.
Egy kisteherautó korán megpróbált elhagyni a telepet. De a sztrájkolók elállták az útját. Az önkormányzat bezárta a telepet a napra. Nem hívta ki a rendőrséget a sztrájkvonal ellen.
Birmingham megmutatta, hogy a sztrájkvonal milyen erővel képes megállítani a sztrájktörést és leállítani a munkát tömeges részvétellel.
A mega sztrájkvonalnak sokkal szélesebb politikai jelentősége van – Birmingham-en és magán a konfliktuson túl.
Ha baloldali vagy, valószínűleg leverten érezted magad a múlt heti angliai helyi választások után.
Egy megbukóban lévő Munkáspárt-kormánnyal nézünk szembe, amely a második hullámú megszorításokat tolja és átveszi a jobboldal programját – legyen szó bevándorlásról, transz+ jogokról vagy klímaválságról.
Úgy tűnik, mintha Starmer minden lépése azzal a céllal történne, hogy mélyítse a szakadékot a Munkáspárt és a „változást” ígérő szavazói tömegei között.
Mégis, a szélsőjobb futott fel Starmer ellen. Nigel Farage Reform UK pártja most már egy új parlamenti képviselővel, tíz önkormányzattal, két regionális polgármesterrel és több mint 700 önkormányzati képviselővel rendelkezik.
Ahogy a sztrájkban részt vevő kukásmunkás, Derek is elmondta a tömeges sztrájkvonalon: „Minden remény, hogy egy új Munkáspárt-kormány véget vetne ennek a nyomorúságnak, gyorsan elillan.
„A konfliktus egyik legkeserűbb tanulsága, hogy ezeket a támadásokat nemcsak egy Munkáspárt-vezette önkormányzat, hanem egy Munkáspárt-kormány is végrehajtja.
„Ez lehetőséget ad olyan populista szerencsejátékosoknak, mint Farage, hogy kitöltsék az űrt – és ha ezt nem állítjuk meg, csak rosszabb lesz.”
A Reform UK kihasználja az emberek kétségbeesését és kiábrándultságát a fősodrú pártokból, de közben rasszizmussal átitat minden témát.
A Reform UK lázadása előtt valószínűleg te is feltetted a kérdést: „De hát hol van a mi oldalunk? Fognak-e a szakszervezetek harcolni? Mikor fogja össze magát a baloldal?”
Pénteken bepillantást kaptunk abba, mi történik, ha a mi oldalunk mozog – egy küzdelmen alapuló alternatívába.
A Reform UK visszaszorításához tömeges kampányokra van szükség a Stand Up To Racism (SUTR) keretében, amelyek szembeszállnak a bevándorlásról szóló hazugságokkal.
De ha az osztályunk támadó pozícióba kerül, átalakíthatja a harc terepét – megmutathatja, hogy létezik reményteljes alternatíva Starmer mellett.
Amikor a munkásosztály visszavág, az emberek kevésbé érzik magukat tehetetlennek. Kevésbé elszigeteltek, és a kollektív megoldások felé fordulhatnak, kevésbé hajlamosak a bevándorldókat, transz+ embereket és kisebbségeket okolni.
Az osztályharc a valódi ellenség – a társadalmi csúcs 1 százaléka – ellen irányítja a haragot.
De a győzelem korántsem elkerülhetetlen – a sztrájkok nem egy nap alatt nyerhetők meg.
A győzelemhez két dologra van szükség: építeni kell a tömeges sztrájkvonal sikerére, és változtatni kell a Unite vezetés stratégiáján.
Amikor a munkáspárti önkormányzat bevetette a rendőrséget, a Unite vezetői azt mondták, „jogi lépéseket” tesznek. Ez önmagában soha nem mozdítaná meg a Munkáspártot és a tőkéseket. Ahogy hetek teltek el, a főnökök sztrájtörő munkásokkal tisztították meg a hegyekben álló szemetet, és új támadásokat jelentettek be a kukások bérének csökkentésére.
A Socialist Worker szerint: „A Unite vezetésének tömeges sztrájkvonalakat kell szerveznie a telepek előtt, és fel kell hívnia más munkásokat, hogy csatlakozzanak szolidaritásukban.
„Egy tömeges sztrájkgátlás megszégyenítené a Munkáspártot, az önkormányzati főnököket és a rendőrséget, és megakadályozná a sztrájk-törést.
„Egy tömeges sztrájkgátlás megállíthatná a teherautókat, és felkérhetné az ügynökségi munkásokat, akiket jelenleg sztrájktörőnek használnak, hogy támogassák a sztrájkot.”
Pénteken több száz ember tesztelte ezt a stratégiát – és működött.
A szervezett szocialisták kulcsszerepet játszottak ennek megvalósításában a We Demand Change és más hálózatok révén.
Fontos tanulság: ne várjunk a szakszervezeti vezetők mozdulatára – a hétköznapi szakszervezeti tagok és támogatóik tettei azok, amelyek ráveszik őket, hogy támogassák a győzelemhez szükséges akciókat.
Most az a kihívás, hogy ezt megismételjük – de nagyobb léptékben.
Először is, Birminghamben a következő lépés tömeges sztrájkvonalak szervezése mindhárom telepen, hogy megállítsák a sztrájktörést. Ez nyomást gyakorolhat a Munkáspárt-önkormányzatra és a kormányra. Nem könnyű feladat, és több szakszervezeti tagra és aktivistára lesz szükség, akik kijönnek a munkások támogatására.
Másodszor, folytatni kell a szolidaritási munkát a munkásmozgalomban. A manchesteri és bristoli körutakat, ahol kukássztrájkolók látogatták meg a munkahelyeket, replikálni kell egész Nagy-Britanniában. Hívjatok meg egy kukásmunkást, hogy beszéljen a szakszervezeti csoportotokban, szervezzetek adománygyűjtést a munkahelyen vagy az egyetemen.
És ha Birminghamben vagy, ne várd meg a következő tömeges sztrájkvonalat. Menjetek el küldöttségben a sztrájkvonalakhoz, hogy támogatást mutassatok. Ennek fordulópontnak kell lennie a városban a szolidaritás szintjében.
A sztrájkolóknak maguknak kell irányítaniuk az eszkalációt, ne várják a hivatalos utasításokat.
A munkásosztály történetében vannak olyan pillanatok, amelyek útvesztőhöz vezetnek, és megmutatják, hogy a mi oldalunk győzhet. A birminghami tömeges sztrájkvonal egy ilyen pillanat – de csak akkor, ha építünk a sikerére. Ragadjuk meg az alkalmat, hogy megfordítsuk a helyzetet Starmer osztályharcában mindannyiunk ellen.
forrás: Socialist Worker