Ahogy egyre mélyül az egyenlőtlenség a világban, India Kerala állama reménysugárként tűnt fel. 2025 novemberére Kerala válhat India első olyan államává, amely teljesen kiirtotta a szélsőséges szegénységet.
Egy olyan régióban, amelyet túl gyakran ural a háború dobogása – különösen a nukleáris fegyverekkel rendelkező szomszédok, India és Pakisztán között –, a tartós tűzszünet fontossága nem becsülhető fel eléggé. Bár a katonai összecsapások és a nacionalista pózolás kerül a címlapokra, ezek elterelik a figyelmet és az erőforrásokat a valódi harcokról: a szegénység, az analfabetizmus, a munkanélküliség és az egészségügyi válságok ellen. Egy nemzet nagysága nem a fegyverarzenáljában rejlik, hanem a népe jólétében. A 2025 májusában kötött indiai-pakisztáni tűzszüneti megállapodás lehetőséget kínál a nemzeti prioritások újragondolására, a határkonfliktusokról az igazságos és egyenlő társadalmak építésére való áttérésre. Ebben az összefüggésben Kerala áttörő eredményei a szegénység felszámolásában rávilágítanak arra, hogy mi válik lehetővé, ha a kormányok a jólétet választják a háború helyett, és a társadalmi beruházásokat a katonai kiadások helyett.
Egy egyenlőtlenségekkel küzdő világban az indiai Kerala állam reménysugárként tűnt fel. 2025 novemberére Kerala Indiának azon első állama lesz, amely teljesen felszámolta a szélsőséges szegénységet – ezt a mérföldkövet Pinarayi Vijayan főminiszter jelentette be, miután Dharmadam, az állam első szélsőséges szegénységtől mentes választókerülete sikert ért el. Ez az eredmény nem csupán statisztikai győzelem, hanem bizonyíték több évtizednyi szocialista ihletésű politikára, amely az egyenlő fejlődést, a gyökerekkel rendelkező demokráciát és az emberi méltóságot helyezte előtérbe. Kerala útja kulcsfontosságú betekintést nyújt abba, hogyan emelhetnek fel rendszerszintű, közösségvezérelt stratégiák milliókat a nyomorúságból, bizonyítva, hogy a szegénység politikai választás, és nem elkerülhetetlen valóság.
Adatvezérelt megközelítés az erősödésért
Kerala sikere a szegénység pontonos azonosítására és kezelésére irányuló aprólékos, részvételi módszerében gyökerezik. A 2021 májusában elindított Extrém Szegénység Felszámolási Projekt (EPEP) globális mércét állított fel a precizitás terén. Kerala Állami Tervezési Testületének 2024-es Gazdasági Felülvizsgálata szerint a kezdeményezés 118 309 szegény háztartás helyi körzeti kijelölésével kezdődött, majd egy szigorú négy lépcsős ellenőrzési folyamat következett: helyi önkormányzati (LSG) albizottságok átvizsgálása, személyes interjúk, a Grama Sabhak (körgyűlések) jóváhagyása, valamint egy 20%-os audit a pontosság biztosítása érdekében. A felmérés négy mutatóra összpontosított: élelmiszerhiány, jövedelemhiány, hajléktalanság és egészségügyi ellátás hiánya, kizárva azokat a családokat, amelyeket a meglévő jóléti programok már lefedtek, hogy elkerüljék a kettőzést.
A végső szám szerint 64 006 család élt szélsőséges szegénységben, melyből 81% vidéki területeken élt. Malappuram kerületben volt a legtöbb ilyen család (8553), míg Kottayamban a legkevesebb (1071). Egészségügyi válság érintett több mint 40 000 családot, élelembizonytalanság 34 523 háztartást sújtott, és 15 091 háztartásnak nem volt megfelelő lakhatása. Ezek a számok vezették az egyéni, mikroszintű tervek kialakítását minden háztartás számára, amelyek azonnali segítséget (élelmiszercsomagok, sürgősségi egészségügy), rövid távú támogatást (ideiglenes lakhatás, foglalkoztatási segély) és hosszú távú megoldásokat (szakképzés, állandó lakhatás) ötvöztek. Például az egészségügyi vészhelyzetben lévő családok ingyenes kezelést kaptak Kerala felújított közkórházain keresztül, míg mások önálló vállalkozási lehetőségekhez jutottak szövetkezetek révén.
Kerala szocialista örökségének pillérei
Kerala szegénységellenes keretrendszere a Kommunista Párt (Marxista) és a Baloldali Demokratikus Front (LDF) által vezetett tartós strukturális reformokban gyökerezik. Ezek a reformok hozzájárultak ahhoz, hogy az államban a szegénység drámai csökkenését eredményezték: az 1970-es években 59,79%-ról 2011-re mindössze 11,03%-ra csökkent. Ezt az átalakulást olyan politikai innovációk tették lehetővé, amelyek átalakították a földviszonyokat, a kormányzást, a jóléti szolgáltatásokat és a nemi szerepeket.
Kerala fejlődésének sarokköve a meghatározó agrárreform-program volt. A földreformok felszámolták a meghonosodott feudális hierarchiákat azáltal, hogy birtokjogot biztosítottak a bérlő gazdáknak, korlátokat szabtak a földbirtoklásra, és a felesleges földterületeket föld nélküli mezőgazdasági munkások között osztották szét. Ezek az intézkedések aláásták a felsőbb kasztú földesurak hagyományos dominanciáját, jelentősen javították a vidéki életkörülményeket, és növelték a parasztság és a mezőgazdasági munkások alkupozícióját.
Kerala kísérlete a decentralizált kormányzás terén tovább mélyítette a demokratikus részvételt és erősítette a helyi kapacitást. A jelentős pénzügyi és adminisztratív hatáskör átruházásával a helyi önkormányzatokra (LSG) a panchayatokat lehetővé tették, hogy a helyi viszonyokhoz igazodó jóléti programokat tervezzenek és hajtsanak végre. A COVID-19 világjárvány idején ez a struktúra kulcsfontosságú volt, amikor gyorsan létrehoztak közösségi konyhákat, és önkéntesek segítettek ételt juttatni a rászorulóknak. A decentralizációs folyamat transzparenciát is előmozdított, növelte az állampolgárok politikai tudatosságát, és fokozta a végrehajtás elszámoltathatóságát.
Az állam hosszú távú hangsúlya az egészségügy és az oktatás terén erős alapot teremtett az emberi fejlődés számára. Az 2017-ben elindított Aardram Misszió felújította az egészségügyi alapellátási központokat azáltal, hogy integrálta a mentális egészségügyi és traumaellátást, hozzáférhetőbbé és páciensbarátabbá téve azokat. Kerala 96,2%-os írástudási aránya több évtizedes befektetés eredménye az általános oktatásba, a szakképzésbe és a közoktatásba, hozzájárulva egy tájékozottabb, képzettebb és egészségesebb munkaerőhöz.
A nők jogainak előmozdítása központi eleme volt Kerala fejlődési modelljének, különösen az 1998-ban elindított Kudumbashree program révén. Több mint 4,5 millió taggal a Kudumbashree a világ egyik legnagyobb, nővezérelt szegénységfelszámolási és erősítési kezdeményezése. A mikrofinanszírozás, a vállalkozói szellem, a kollektív gazdálkodás és a helyi kormányzás szinergiáján keresztül a program lehetővé tette számtalan nő számára, hogy megélhetést biztosítson magának, és kihívja a patriarchális társadalmi struktúrákat.
Ezeket az erőfeszítéseket erős szociális biztonsági rendszerek egészítik ki, amelyek a sebezhető csoportok védelmét célozzák. Az olyan kezdeményezések, mint az Agathi Rahitha Keralam, átfogó biztonsági hálót kínálnak, nyugdíjakat az időseknek, rokkantsági támogatásokat és ösztöndíjakat a marginalizált közösségek gyermekei számára. Ezek a programok Kerala elkötelezettségét tükrözik egy olyan jóléti állam építése mellett, amely a befogadást, a méltóságot és a társadalmi védelmet helyezi előtérbe.
Együtt ezek a pillérek példázzák, hogyan nyújthat egy szocialista orientációjú fejlődési vízió – amely az egyenlőségen, az újraelosztáson és a részvételen alapul – életképes alternatívát a neoliberális növekedési modellekhez, különösen a Globális Déli régió kontextusában.
Párhuzamok a kínai szocialista modellekkel
Kerala eredményei tükörképei Kína példa nélküli szegénységfelszámolási kampányának. Kerala célzott kampánya a szélsőséges szegénység kiirtására jelentős egybehangzást mutat Kína szegénységcsökkentő programjával. Bár Kína szélesebb körű szegénységcsökkentési pályája az 1970-es évek végén kezdődött, a 2014 és 2020 közötti döntő lökés a leginkább marginalizáltak – azok, akik még mindig abszolút szegénységben éltek – felemelését célozta egy koordinált, adatvezérelt és helyben gyökerező kormányzási modell révén. Kerala 2021-ben elindított Extrém Szegénység Felszámolási Projektje (EPEP) ugyanezen intézményi elveket és módszereket tükrözi, amelyek a szocialista tervezés, az állami felelősség és a részvételi kormányzás étoszában gyökereznek.
A két modell közös eleme a szegények pontos azonosítása. Kína kampánya egy 2014-es nagyobb nemzeti felméréssel kezdődött, amely 89,62 millió, a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő személyt azonosított. Hasonlóképpen Kerala egy többszintű ellenőrzési folyamatot hajtott végre a helyi önkormányzati intézményeken, falugyűléseken és szociális auditokon keresztül, hogy azonosítsa a szélsőséges szegénységben élő 64 006 háztartást.
A második közös jellemző a háztartásspecifikus szegénységcsökkentési tervekre helyezett hangsúly. Kínában minden azonosított háztartás egy testreszabott stratégiát kapott, amely magában foglalta a jövedelemtermelést, szakképzést, egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, lakhatási támogatást, és bizonyos esetekben önkéntes áttelepítést. Kerala hasonló hármas modellt alkalmazott: azonnali segítség (például élelmiszercsomagok és sürgősségi orvosi segítség), rövid távú támogatás (ideiglenes lakhatás, foglalkoztatási segítség) és hosszú távú megoldások (állandó lakhatás, szakképzés és szövetkezetvezérelt önfoglalkoztatás).
Mindkét modell erős szerepet tulajdonított a helyi kormányzási struktúráknak a szociális védelem biztosításában. Kína több mint 3 millió alapvető tisztviselőt és pártkádert helyezett ki a szegénységfelszámolási erőfeszítések megvalósítására és monitorozására falusi szinten. Kerálában a megválasztott Panchayati Raj intézmények, valamint a nővezérelt Kudumbashree mozgalom lettek kulcsszereplők a szükségletek azonosításában, a szolgáltatások nyújtásában és az elszámoltathatóság biztosításában.
Azonban továbbra is fennállnak kihívások. Annak ellenére, hogy Kína felszámolta a szélsőséges szegénységet, városi-vidéki jövedelmi különbségekkel kell szembenéznie, míg Kerala a növekvő megélhetési költségekkel és az öregedő népességgel küzd. A Szocioökonómiai és Környezeti Tanulmányok Központja 2024-es tanulmánya szerint a szélsőségesen szegény háztartások közel egyharmadát sújtotta a szegénység, miután nagyobb sokkot értek, például a keresőtag elvesztését vagy súlyos egészségügyi vészhelyzetet. A tanulmány a kockázatnak kitett háztartások proaktív azonosítását és a „szükséghelyzeti segélyalapokat” javasolta az LSG szintjén, hogy megelőzzék a visszaesést – emlékeztetőül arra, hogy a szegénység dinamikus, és folyamatos figyelmet igényel.
A szegénységen túl: A fejlődés újradefiniálása
Kerala eredménye a szélsőséges szegénység felszámolásában alapot teremt a strukturális kihívások szélesebb körével való megbirkózáshoz, amelyek egyre relevánsabbá válnak a Globális Déli régióban. Ezek a kihívások nem pusztán a technológiai fejlődés eredményei, hanem annak módjától függenek, ahogyan ezek a technológiák beágyazódnak az egyenlőtlen társadalmi és gazdasági rendszerekbe. Kerala fejlődő politikai iránya értékes betekintést nyújt abba, hogyan fogadhatnak el államok innovációt, miközben előtérbe helyezik az egyenlőséget, a fenntarthatóságot és az emberi jólétet.
Ahogy az automatizálás és a mesterséges intelligencia elkezdi átalakítani a munkaerőpiacot, Kerala proaktív álláspontot foglalt. A technológiai változás ellenállása helyett az állam olyan feltörekvő ágazatokba fektet, mint a megújuló energia és a digitális infrastruktúra. Például a Kerala Fibre Optic Network (KFON) kezdeményezés célja, hogy ingyenes vagy megfizethető, nagysebességű internethozzáférést biztosítson a kiszolgáltatott közösségeknek, ezzel elősegítve a digitális befogadást és a foglalkoztatási lehetőségeket. Ugyanakkor az állam erősíti a hakni gazdaság védelmi rendszerét, beleértve a platformon dolgozók, például autósofőrök és futárok jóléti bizottságainak bevezetését. Ezek a kezdeményezések a Kína „Közös Jólét” stratégiájának elemeit idézik, amely magában foglalja a techóriások szabályozását és a vagyonegyenlőtlenség csökkentését adóztatás és újraelosztás révén.
Kerala elkötelezettsége a fenntartható fejlődés mellett a decentralizált kormányzási modelljén alapul. A megerősített panchayatok és helyi önkormányzatok (LSG) révén az állam biztosítja, hogy a fejlődés részvételi és kontextusspecifikus legyen. Például a Haritha Kerala Misszió integrálja a környezetvédelmet a helyi tervezésbe azáltal, hogy ösztönzi az esővíz-gyűjtést, az ökológiai gazdálkodást és a hulladékgazdálkodást közösségi szinten. Ez a megközelítés összhangban van Kína vidékfejlesztési stratégiájával, amely digitális technológiákat, mezőgazdasági kiterjesztési programokat és infrastrukturális beruházásokat vet be a városi-vidéki különbségek csökkentésére.
Együtt ezek a kezdeményezések aláhúzzák Kerala elkötelezettségét egy olyan fejlődési modell mellett, amely az embereket helyezi középpontba, nem pusztán a termelést vagy a profitot. Azáltal, hogy összefonja a gazdasági igazságosságot, az ökológiai fenntarthatóságot és az emberi méltóságot, az állam egy olyan utat alakít ki, amely kihívja a kapitalista siker hagyományos mércéit. Jelezve, hogy a fejlődés átterelhető a közjó, a társadalmi tulajdonlás és a részvételi kormányzás irányába – olyan elvek, amelyek rezonálnak a Globális Déli régió különböző kontextusaiban, amelyek humánusabb és befogadóbb jövőket keresnek.
írta: Atul Chandra kutató, a Tricontinental: Institute for Social Research intézetnél. Érdeklődési köre az ázsiai geopolitika, a régió baloldali és progresszív mozgalmai, valamint a Globális Déli régió küzdelmei.
forrás: Globetrotter