2022 decemberének utolsó heteiben Nagy-Britanniában több millió munkás folytat sztrájkakciót.
A postásokat, egyetemi oktatókat, vasúti munkásokat, ápolókat, mentősofőröket, közlekedési felügyelőket, buszvezetőket, valamint az Egyesült Királyság határőreit, az Autópálya és Környezetvédelmi Ügynökség személyzetét képviselő szakszervezetek mind vállalták a sztrájkakciót – összhangban egymással.
Az előőrsökben sztrájkoló munkások dacos hangulatát fagypont alatti hőmérsékleten is megerősíti a tudat, hogy részesei egy Nagy-Britannia szerte terjedő mozgalomnak. A szervezett munkásosztály vezeti az országos vitát arról, hogy milyen társadalomban akar élni.
Minden híradásnak és médiaszolgáltatónak – legyen akár reakciós is a szerkesztői vonala – jelentős tudósításokat kell közölnie az élelmiszer-, energia- és lakhatási szegénység válságairól, amely Nagy-Britannia lakosságát sújtja.
Az ostoba konzervatív média manipulátorok megpróbálják elterelni a közvélemény figyelmét az illegális migránsok, a sztrájkoló ápolók vagy Harry és Meghan iránti gyűlölet felé, amelyek mind megbuktak, hogy tompítsák a küszöbön álló demokratikus válság érzetét, amit a bankárok és az ellenzék hanyatt fekvő vezetője által választott miniszterelnök teremtett.
Egészen úgy tűnik, hogy a közvéleményt nem csapja be a kormányzat és munkáltatók által inspirált támadási vonalak zárótüze, amit a sajtó és a média kommentátorok szajkóznak.
Múlt kedden a BBC Radio 4 Today (Ma) műsorában Mishal Hussein majdnem az egész interjút arra szánta, hogy arról faggatta Mick Lynch-et az RMT szakszervezettől, hogy mennyi bért vesztenek az RMT tagjai – amely médiavonalat a kormányzati sajtótisztek formáltak és javasoltak. Mick ennyit válaszolt: „Szeretne adakozni a sztrájkalapunk számára? Maga csak a legjobboldalibb mondatokat ismétli papagáj módjára a Daily Mailből és a Sun-ból.”
December 13-án, kedden, Martin Lewis pénzügyi újságíró Twitter-szavazásán a 253 ezer 109 résztvevő 75%-a válaszolt úgy, hogy támogatja a vasúti munkások, buszvezetők, postai dolgozók, ápolók, autópálya-munkások és poggyászkezelők sztrájkját – mind az öt állami szolgáltatás.
Számos videó kering a közösségi médiában, ahogy a CWU szakszervezet tagjai tömegesen csatlakoznak az RMT sztrájkjaihoz és több tucat szakszervezet több tízezer munkása a Királyi Ápolói Kollégiumtól a történelmében először sztrájkol Angliában és Wales-ben.
Aminek szemtanúi vagyunk, az az osztálytudat újjáéledése a jelenlegi sztrájkhullám során.
A 2022 tavaszától viszonylag elszigetelt kezdetektől a munkások csoportjai iparilag szerveződtek olyan szektorokban, mint a vasút, a postai szolgáltatások, a buszok és a londoni metró, valamint olyan főbb kikötők, mint Felixstow és Liverpool is megtörték a passzivitást, amelyet a koronavírus világjárvány során bevezetett 18 hónapos karantén okozott. A szakszervezet visszanyerte erejét és militáns jellegét számos országos és szektorszintű sztrájk során.
A szakszervezeti tudatosságnak híresen vannak korlátjai. Az inflációt okozó, az olaj- és gázvállalatok, valamint a londoni bankok profitját támogató és elnéző jelenlegi konzervatív jobboldali kormány támadást intézett az életszínvonal ellen, amely során az ostromlott munkásosztály kétszámjegyű inflációval szembesült az élelmiszer-, lakbér- és energiaárak tekintetében, így nem csoda, hogy az átlagemberek totális támadásként élték ezt meg.
A dolgozók támadás alatt állnak a munkahelyeiken rosszabb körülményeket és feltételeket, valamint a „rúgd ki és vedd fel újra”– vagy a P&O Ferries esetében „rúgd ki és vegyél fel mást” – taktikájával bércsökkentést előidéző munkáltatók által, de az otthoni és közösségi életükben is, ahol a fogyasztói árak is szárnyalnak és tovább szorítják meg a közszolgáltatásokat, amik csak növelik a munkavállalói nyomort.
A jelenlegi ágazati viták ütköztetik a munkáltatók vágyát, hogy „újraindítsák” az ágazati kapcsolatokat a koronavírus utáni világban, hogy új módon irányíthassanak, beleértve a kollektív szerződések széttépését, valamint a Rishi Sunak pénzügyminiszter által bevezetett 2%-os bérsapkát az állami szektorban, amit csak megerősített utódja, Jeremy Hunt.
Itt kapcsolódik a létező sztrájkakció a munkások követelésével a lakhatásért, üzemanyagért, élelmiszerért és tisztességes munkáért, amely magában rejti a kulcsot a mai nagy-britanniai osztálytudat újraépítéséhez.
A további ágazati akciószavazások már úton vannak a tűzoltó és mentő munkások szakszervezetében (FBU), valamint a két legnagyobb angliai és walesi pedagógus szakszervezetben (NEU, NASUWT), amelyek eredményeit januárban jelentik be.
Mindazonáltal a jelenlegi ágazati viták mértéke és száma nem tántorít el senkit a Sunak-kormány stratégiájától, amely a sztrájkakciókat gyakorlatilag törvénytelenné akarja tenni jövőre Nagy-Britanniában.
A sztrájkakciók további betiltásáról és a nyugati világ legszigorúbb szakszervezet-ellenes törvényeinek kiterjesztéséről Keith Ewing és John Hendy már értekezett a Morning Star hasábjain.
Most egy alkalmazható és hatékony stratégiára van szükség, hogy összefonjuk a bimbózó szakszervezeti vitákat és kombináljuk őket a népi mozgalmakkal, amelyek most vannak születőben a konzervatív kormány egzisztenciális támadásaival szemben, amelyeket az emberek demokratikus jogai ellen intéz, hogy tüntethessenek és megtagadják a munkát.
A szakszervezetek egyesült frontja jelenleg szemben áll a jobboldali kormány bérsapkájával az állami szektorban és az állami tervvel, hogy törvényen kívül helyezzék a sztrájkakciót Nagy-Britanniában, ami „a legfejletteb és legkívánatosabb módja, hogy előrelépjünk egy új és haladó fázis felé a munkásosztály politikai fejlődésében” – hogy idézzük Palme Dutt-ot, akit Andrew Murray Balszemmel rovata idézett a Morning Star múlt heti számában.
Minden szakszervezeti tagnak azonnal tárgyalásba kell bocsátkoznia, hogy a demokratikus szervezeteik életképesek legyenek egy ilyen egyesült front létrehozására más munkásmozgalmi és kampányszervezetekkel, amelyek küzdenek a konzervatív jobboldal megszorításai és tekintélyuralma ellen.
forrás: Morning Star