Nigel Farage árnya nehezedik a birminghami Tory konferenciára. A jobboldal egyesítése áll a végtelen hivatalos és nem hivatalos viták középpontjában.
Ez aligha meglepő. A toryk hatalmas veresége júliusban kevéssé köszönhető annak, hogy a konzervatív szavazók a Munkáspárthoz fordultak, sokkal inkább annak, hogy az egykori tory szavazók Farage Reform UK pártját választották, vagy egyszerűen távol maradtak a választástól, megundorodva a konzervatív kormány kudarcaitól.
Ez a jelenség máshol is megfigyelhető, ahogy a nagy közép-jobboldali pártok egyre inkább megosztottak a kapitalista globalizáció iránti elkötelezettségük és a növekvő nemzeti populizmus között.
A konzervatív aktivisták azt állítják, hogy pártjuknak 100 további mandátuma lehetne az alsóházban — bár ez még mindig csak 221 mandátumot jelentene —, ha a Reform szavazók kétharmada a torykra szavazott volna.
Ez azonban jelentősen alábecsüli azokat a problémákat, amelyekkel egy ilyen választási koalíció újjáépítése során szembesülhetnének.
Először is, sok Reform-szavazó a munkásosztály közösségeiben soha nem lenne hajlandó a torykra szavazni, osztály- és kulturális okokból. Számukra ez a hagyományaik elárulásának tűnne, míg a Farage-féle populizmus támogatása nem.
Másodszor, ha a toryk a Reform programjához közelednek, amely erősen támaszkodik az bevándorlóellenes érzelmekre, akkor kockáztatják, hogy szavazatokat veszítenek a Liberális Demokratákkal vagy a Munkáspárttal szemben, ezzel ellensúlyozva az egyik irányban szerzett nyereségeket a másikban bekövetkező veszteségekkel.
Ráadásul a Reformtól nyert szavazatok olyan körzetekben halmozódhatnak fel, ahol a toryknak nincs reális esélyük nyerni, míg a veszteségek a Liberális Demokraták által veszélyeztetett billegő körzetekben jelentkezhetnek.
Harmadszor, bár sok Reform-szavazót vonzhat a toryk kultúrharca és a neorasszista megközelítés, sokkal kevésbé lesznek hajlandók elfogadni azt a neoliberális gazdaságpolitikát, amely a tory jobboldal csomagjának központi része marad.
Ne feledjük, Boris Johnson populista nacionalizmust ígért, valamint állami beavatkozást a társadalmi egyenlőtlenségek kezelésére, még ha ez a fogadalom hivatali ideje alatt teljesen meg is valósulatlan maradt.
A Reform vonzereje a tory jobboldal számára azonban fennáll, függetlenül a választási megfontolásoktól. Ez egy eszköz a tory párt jobbra tolására, és annak az iránynak a kijelölésére, amelyre mindig is vágytak.
Ez az agresszív nacionalizmus és a kulturális konzervativizmus pantomim lova, amely Hayek-féle szabadpiaci gazdasággal van párosítva, és amely Nagy-Britanniából egy Szingapúr és Mississippi keverékét kívánja létrehozni.
Ez egy olyan projekt, amit a baloldalnak komolyan kell vennie. A Munkáspárt gyenge helyzetből indult a közvélemény szemében, és saját kudarcaik — azaz a szegényeket sújtó megszorítások és a miniszterek önérvényesítése — csak súlyosbították a helyzetet.
A gondolat, hogy Starmer csak egy ciklusos miniszterelnök lehet, egyre nagyobb teret nyer a toryk körében. Bár Jacob Rees-Mogg felhívása egy Reformmal kötött választási paktumra valószínűleg nem valósul meg a következő tory vezető alatt, az ideológiai egyesülés projektje halad előre.
Ahhoz, hogy megakadályozzuk egy szélsőjobboldali hatalomátvétel veszélyét 2029-ben vagy még korábban, a munkásmozgalomnak cselekednie kell, hogy változást kényszerítsen ki a kormányzati politikában.
Meg kell fordítani a nyugdíjasokat és szegény gyerekeket sújtó megszorító intézkedéseket, be kell vezetni egy vagyonadót, meg kell szüntetni a Pénzügyminisztérium fiskális szabályait, befektetni a hátrányos helyzetű közösségekbe — és egyértelműen szembe kell szállni a kulturális nacionalizmussal és a bevándorlóellenes rasszizmussal.
Egy ilyen program elkezdhetné kiszívni a levegőt a feltételezett tory-Reform szerelmi kapcsolatból azáltal, hogy kezeli azokat a problémákat, amelyekre az alapozza vonzerejét.
Farage és a toryk, akik őt utánozzák, osztályellenségek, akiknek populista retorikája elrejti azt a törekvést, hogy a munkásosztályt teljesen alárendeljék a burzsoáziának.
Ennek kijelentése csak akkor győzi le a szélsőjobbot, ha mögötte komoly program áll, amely kezelni tudja azokat a problémákat, amelyeken az táplálkozik. Ennek a munkának késlekedés nélkül el kell kezdődnie.
forrás: Morning Star