Fidel Castro gondolatai a Kubai Ötökkel való február 28-ai találkozásról
Február 28-án fogadtam őket, 73 nappal azután, hogy kubai földre léptek. Közülük hárman a fiatalságukból 15 évig lélegezték be a jenki börtönök dohos, bűzös, ellenszenves levegőjét, miután korrupt bírók elítélték őket. A másik kettőt, akik szintén részt vettek a birodalom hazájuk elleni bűnös terveinek megakadályozásában, szintén sok év brutális fegyházra ítélték.
Ugyanezen nyomozati szervek, amelyek teljesen szűkölködnek a legalapvetőbb jogérzetből, részt vettek ebben az embertelen bebörtönzésben.
A kubai hírszerző szolgálatoknak abszolút semmi szükségük követniük egy egyszerű, amerikai katonai csoport mozdulatait, midőn az űrből bármit megfigyelhetnek, ami a bolygónkon történik a Lourdes Radio Elektronikai Kutató Központból, amely a kubai főváros déli részén fekszik. Ez a központ képes volt detektálni bármely tárgy mozgását, ezer mérföldekre hazánktól.
Az Öt antiterrorista Hős, akik soha semmilyen kárt nem okoztak az Egyesült Államoknak, azon dolgoztak, hogy megelőzzék a népünk elleni, az amerikai hírszerző ügynökségek által szervezett, terrorista cselekményeket, amelyekből a világ többet ismer a kelleténél.
Az Öt Hős egyike sem elismerésért vagy dicsőségért végezte a munkáját. Elnyerték a megtisztelő címüket, mert nem is keresték azt. Nekik, a feleségeiknek, szüleiknek, gyermekeiknek, testvéreiknek és honfitársaiknak mind joguk van büszkének lenniük.
1953 júliusában, amikor megtámadtuk a Moncada laktanyáit, 26 éves voltam, és sokkal kevesebb tapasztalatom volt, mint amit ők bemutattak. Ha az Egyesült Államokban lettek volna, akkor nem azért, hogy ártsanak az országnak, vagy hogy bosszút álljanak az ott szervezett bűncselekményekért és az robbanószerekért, amelyeket ott tárolnak az országunk ellen. Ezt megakadályozni teljességgel törvényes volt.
Az első, amit tettek a megérkezésükkor, hogy köszöntötték családjaikat, barátaikat és a népet, anélkül, hogy egy percre is elhanyagolták volna a szigorú egészségügyi vizsgálatokat.
Tegnap órákig voldog voltam. Elképesztő történeketek hallottam a hősiességről a csoporttól, amelyeket Gerardo vezetett, és akit mind támogattak, beleértve a festőt és költőt, akivel akkor találkoztam, amikor egyik munkáját alkotta a Santiago de Cuba repülőtéren. És a feleségeik? Fiaik és lányaik? Nővéreik és anyáik? Őket ne fogadjam? Nos, a visszatérésüket és az örömüket a családjukkal kell ünnepelniük!
Tegnap közvetlenül is szerettem volna társalogni az Öt Hőssel. Öt órán keresztül tettük ezt. Szerencsére tegnap volt időm felkérni őket, hogy a hatalmas tekintélyüket kamatoztassák valami olyan javára, amely rendkívül hasznos a népünk számára.
Fidel Castro Ruz
2015. március 1.
forrás: Granma