Az Ír Szakszervezeti Kongresszus (ICTU) a kétévente megrendezésre kerülő, belfasti küldött konferenciájának témája a “nem lépünk vissza” volt.
Az ülést október 26-27-én rendezik meg.
A korlátozások miatt a küldöttek fele az interneten jelentkezett be, de 300-an megjelentek a Waterfront Hall-ban, ezzel 2019 óta ez lett az ír szakszervezetek legnagyobb gyűlése.
A konferencia kétségtelenül a munkások élet- és munkakörülményeinek problémáira koncentrált, de a járvány hatása is uralta az eszmecseréket.
A COVID-19 következményei a munkások életére óriási volt. 2020-tól egy új, de nem kívánt világ ereszkedett ránk, amely sok család számára változásokat és személyes tragédiákat hozott.
Az egészségügyi szolgálat dolgozóinak és az egészségügyi forrásoknak a leterhelése mérhetetlen volt.
Az oktatási szektorban szintén nagy aggodalmak voltak, miközben otthonról kellett dolgozni, de az egészségügyi és biztonsági problémák még mindig fennállnak, amelyre bizonyíték a konferenciát érintő korlátozás is.
Mindazonáltal a konferencia az írországi munkások témáinak fontos központja, és lehetőséget ad a vitákra, a tapasztalatok megosztására, valamint a munkásellenes politika elleni harcra. És mivel a kizsákmányolás nem ismer határokat, a nemzetközi szolidaritás szintén az asztalon volt.
Különleges problémák is felszínre kerültek, például a Feminista Talpraállási Terv, amelyet a Nőpolitikai Csoport dolgozott ki, és megvilágítja a tényt, hogy a COVID-19 válság éles fókuszba állította az ápolási munka értékét és fontosságát, amelyet vagy megfizettek vagy nem, valamint rávilágított a gyakran bizonytalan, de mindig alacsonyan fizetett kiskereskedelmi munkára.
A terv megmutatja, hogyan szenvedtek és fognak szenvedni a nők a COVID-19 válság csapásától Észak-Írországban: “Például az észak-ír egészségügyi és szociális gondozási munkások 79%-a nő; a részmunkaidős munkások 85%-a nő; a táppénzre jogosulatlan munkások 70%-a nő; az egyedülálló szülők 91%-a nő; az élelmiszerbankot használók túlnyomó többsége nő; és az ápolók (fizetett és nem fizetett), tanárok, kiskereskedők, vendéglátók és frontvonalbeli munkások túlnyomó többsége nő.”
Míg a határokról való szavazás és az egyesült Írország fő téma volt a viták során, kérdéses, hogy erről tárgyalni fognak-e a konferencián is.
A dolgozó emberek szintén óriási problémákkal néznek szembe a megélhetési költségek miatt, mivel az energiaárak emelkednek, különösképp a gáz.
A jelentések szerint Északon egy átlag fogyasztó 1000 fonttal fizet többet az energiáért, mint tavaly – ez a legrosszabb ársokk 1970 óta. A házi fűtőolaj, amelyet a háztartások kétharmada használ, három éves csúcson van.
Az írországi munkások számos területen szembesülnek óriási problémákkal, amely azt jelenti, hogy az ICTU ülésének kulcsfontosságú szerepe van.
A bolygó minden lakója számára létfontosságú téma a környezetvédelem, és az is tény, hogy a háborúk jelentik a legnagyobb fenyegetést a világ ökoszisztémájára.
Az ENSZ által szervezett glasgowi COP26 klímakonferenciát október 31. és november 12. között rendezik Nagy-Britannia és Olaszország társelnökletével.
A Code Pink amerikai háborúellenes nőszervezet rámutat, hogy a világ hadseregei a legnagyobb szénkibocsátók, de nem kötelezik őket az emissziójuk közlésére.
Brit és amerikai háborúellenes szervezetek lépéseket követelnek a konfliktusok és a militarizmus minden formája ellen, beleértve a nukleáris fegyverek teljes leszerelését.
Enélkül nem lesz lehetséges, hogy véget vessünk a környezetpusztításnak, és nem is lesz remény az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának olyan szintre csökkentésére, amely szükséges a klímaválság legrosszabb hatásainak elkerüléséhez.
Remélhetőleg ez is a klímaváltozással kapcsolatos vita része lesz a kétéves konferencián.
forrás: Morning Star