Egy újabb nyugdíjreform lényege és mikéntje… avagy; a „köztársaságot megvető” Macron elnök utolsó csomagja!
A francia nyugdíjrendszer történetének főbb állomásai:
- A német megszállás alatt az Ellenállás Nemzeti Tanácsa 1943. május 27-én titokban ülésezett, hogy történelmi szociális tervet dolgozzon ki, amelynek célja az ellenállási mozgalmak egyesítése volt.
- Ambroise Croizat, De Gaulle tábornok kommunista minisztere 1945-ben terjesztette elő a nyugdíjrendszer bevezetését jelentő törvényét.
- 1981-ben hatalomra került a Baloldali Unió, és Mitterrand elnöksége alatt a nyugdíjkorhatárt 60 évben állapították meg. Nagy társadalmi előrelépés volt ez a munka világában élőknek!
- Amikor Emmanuel Macron elnököt tavaly megválasztották, akkor a parlamentben kisebbségben maradt. Ennek ellenére kitartóan elővette azt a nyugdíjreform javaslatot, amelyet senki sem akar. A jobb híján megválasztott elnök (kizárólag a Marine Le Pen ellenes szavazatokkal nyert) azonban kijelentette, hogy „lekötelezettnek érzi magát” a baloldali szavazókkal szemben…
A nyugdíjreform valójában egy ellenreform, mivel a szociális vívmányok visszafejlesztése a jobboldal és a jobbközép ultraliberális politikájának felel meg… a 2010-es Fillon-reformtól kezdve Hollande 2016-os munkatörvényén át, Macron 2019-es első próbálkozásáig.
A világ jelenlegi súlyos helyzetében a politikai vezetés 2023. január 10. óta csak tovább súlyosbítja a társadalmi válságot az inflációval és mindenekelőtt a mélységesen igazságtalan és brutális nyugdíjreformmal. A francia nép elsöprő többsége ellenzi a kormány nyugdíjreformját, mert a korhatár felemelése helyett egy globális reformot javasol, amely meghatározná a munka mai világban betöltött szerepét és jelentőségét. Január 10-e óta azonban a szakszervezeteket nem fogadta sem a munkaügyi miniszter, sem a miniszterelnök, sem a köztársasági elnök, és még mindig várják a demokratikus tárgyalások megkezdését a hivatalban lévő kormánnyal… Ebben a témában a jelenlegi parlament még nem szavazott meg semmit, kivéve hétfő este (2023. márc. 20.) a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt, amelynek nagyon szűk többséggel (9 szavazat!) nem sikerült a kormány megbuktatása.
A hatalom megosztott és nagyon meggyengült, az ellenzék egyre erősödik, a tüntetéseken március 7-én több mint 3 millió francia vett részt. Egyre több munkahelyen szavazzák meg a megújuló sztrájkokat, a betiltott gyülekezéseket brutálisan elnyomják.
A tét maga a társadalmi szerződés, a polgári megegyezés! „Az utca” meg akarja menteni a minőségi közszolgáltatásokat, és egyre dühösebb a mindenáron és a legkiszolgáltatottabbak kárára történő privatizációk miatt.
Az államelnök a palotájában egyedül kormányoz, a miniszterelnök 11 hónap alatt 11 alkalommal alkalmazta a 49. cikk (3) bekezdését, ami megkerüli és megfosztja szavazati joguktól a parlamenti választott képviselőket, akiknek a szerepe lassan semmivé válik.
Az új nyugdíjtörvényt erőszakkal fogadtatták el, de a harc folytatódik, a baloldal népszavazást követel, az Alkotmánytanács nagyon gyorsan fog véleményt nyilvánítani a törvény érvényességéről, Macron pedig holnap, szerdán 13 órakor beszédet mond a televízióban! ?
Vajon feladja?
Az erőskezű elnöki rendszer, amely 1958 óta egyedülálló Európában, megérett vagy egy „demokratikus megújulásra” vagy egy új, 6. köztársaságra.