A MI IDŐNK
  • Főoldal
  • Bemutatkozás
  • Miért támogassuk az Európai Baloldalt?
  • Manifesto of the European Left
  • Impresszum

A MI IDŐNK

AZ EURÓPAI BALOLDAL PORTÁLJA

Menu
  • Hírek
    • Belföld
    • Külföld
  • Forradalom
  • Antiimperializmus
  • Antifasizmus
  • Elemzés
  • Programok
  • Tudomány
  • Kultúra
  • Történelem
  • Európai Baloldal
  • Európai Baloldali Párt
  • EP Baloldal
  • Környezetvédelem
  • Ateizmus
  • Kurdisztán
  • LMBTQ

Amerikák Pajzsa

Bukele több ezer katonát vezényel Haitira

2026. november 5.

A salvadori kormány szerint a katonai döntést négy eltűnt salvadori katona felkutatása és „a rosszfiúk elleni harc” céljából hozták.

Nayib Bukele, El Salvador szélsőjobboldali elnöke október 29-én bejelentette, hogy közel 2000 fős katonai erőt vezényel Haitira. Azzal indokolta az intézkedést, hogy október 18-án négy salvadori katona eltűnt.

A beszámolók szerint a salvadori katonák egy Croix-des-Bouquets-i, a főváros, Port-au-Prince közelében történt fegyveres támadás után tűntek el, amelyben a páncélozott járművük is érintett volt. Egyes jelentések szerint a támadók nagyon erős fegyvereket és robbanóanyagokat használtak. Azóta a katonák holléte ismeretlen, és nem tudni, hogy még életben vannak-e.

Bukele szerint több ezer salvadori katona folytat kutatási műveleteket. Több kritikus azt állította, hogy a bevetés Haiti katonai inváziójával egyenlő.

Bukele és a nem választott haiti miniszterelnök igazolja a bevetést

A salvadori elnök tagadta az invázió vádját: „Ez nem a haiti nép elleni művelet, és nem is Haiti inváziója. Nem vagyunk nagyhatalom. Nincs érdekünk abban, hogy uraljuk a haiti népet, sem abban, hogy rátégyük a kezünket Haiti vagyonára… Csak azt akarjuk, hogy a négy repüléstechnikusunk hazatérjen.”

A bevetés bejelentésekor Bukele a művelet finanszírozásának kérdésére is kitért: „Gyakorlatilag csak mi fizetünk ezért a műveletért. Bár kapunk egy kis logisztikai segítséget néhány más országtól, a költségek 90%-át a saját szerény költségvetésünkből fedezzük.”

Továbbá Bukele biblikus hangvétellel indokolta katonái jelenlétét azzal, hogy El Salvador is ismeri a bandaerőszak megpróbáltatásait: „Ugyanazt a szenvedést éltük át, amelyet Haiti ma átél. Olyan vérfürdőt éltünk át, amely még szörnyűbb volt annál, mint amit a haiti nép most elszenved… Nem azért jövünk Haitire, hogy pénzt keressünk, mert ezt senki sem fizeti meg nekünk. Azért jöttünk Haitire, hogy harcoljunk a rosszfiúk ellen. De ezt kérem tőletek: Bízzatok bennünk, imádkozzatok az egyetlen igaz Istenhez, és kérjétek Őt, hogy gyógyítsa meg Haitit.”

A de facto haiti miniszterelnök, Alix Didier Fils-Aimé pedig egy sajtóközleményben kijelentette, hogy több ezer salvadori katona bevetése nem invázió, hanem „kétoldalú és együttműködő koordináció” az eltűnt katonák felkutatására.

A kritikusok a bevetést Haiti további destabilizálásaként ítélik el

Az emberi jogi szószólók viszont figyelmeztettek a külföldi beavatkozásokra, amelyek történelmileg tovább destabilizálták Haitit és növelték az erőszakot.

El Salvador – a régió egyik, az USA-hoz legszorosabban kötődő országa és az USA vezette „Amerikák Pajzsa” blokk kulcsfontosságú része – bevetése jóval többnek tűnik, mint egy kis regionális nemzet katonai részvételének. Állítólag maga Donald Trump adta a zöld jelzést a salvadori elnöknek a katonai akcióra.

Továbbá Bukele saját, a salvadori bandaerőszakra tett utalása felhívja a figyelmet azokra a különböző csoportokra és közösségekre, amelyek elítélték az országban alkalmazott vaskezű válaszát. Sokan azt mondják, hogy a bandaerőszak ürügyét egy folyamatos szükségállapot bevezetésére használták, amely megfosztotta az alapvető demokratikus jogoktól az embereket, és Bukele híveinek rendszeres hatalomkoncentrációjához vezetett. Az El Faro oknyomozó újságírói azt is feltárták, hogy Bukele a vaskezű modell bevezetése előtt titkos megállapodást kötött a bandákkal.

Az a felvetés, hogy hasonló megközelítést kellene alkalmazni Haitin, pontosan az, ami miatt az emberi jogi aktivisták riadót fújnak.

De El Salvador bevetésének következményeinek megértéséhez túl kell lépni az eltűnt katonák azonnali felkutatásán. Haiti biztonsági válsága elválaszthatatlan attól a politikai instabilitástól, külföldi beavatkozástól és történelmi elnyomási struktúráktól, amelyek generációk óta formálják az országot.

Politikai destabilizáció vagy bandaprobléma?

A Haitin tartózkodó négy salvadori katona az úgynevezett Bandaelnyomó Erő (GSF) tagja volt, egy ENSZ által engedélyezett katonai bevetés különböző országokból származó személyekkel, állítólag az ország biztonsági helyzetének ellenőrzése érdekében. A GSF éles kritikát kapott, mint Haiti ENSZ-megszállásának legújabb változata, amely már hatalmas kárt okozott a haiti népnek, és képtelen volt „ellenőrizni” az erőszak helyzetét.

Haitin a lakosság bizalma az átmeneti vezetés iránt már így is alacsony. Magas rangú tisztviselők, köztük Frantz Elbé volt országos rendőrfőnök széles körű nyilvános felháborodással és eltávolítási követelésekkel szembesültek a politikai korrupció, az állampolgárok védelmének elmulasztása, valamint a rendőri erő egyes elemei és a helyi bandák közötti titkos kapcsolatok vádjai miatt. Erre a korrupcióra hivatkozva a szakértők szerint a haiti helyzet sokkal mélyebb, mint egy bandaválság.

„Ezek a bandák rendszeresen kapnak fegyvereket és lőszert az Egyesült Államokból” – mondja Guillermo Barreto venezuelai akadémikus. „Ez az akció egy olyan projektet jelez, amely egy nemzet működését kívánja ellehetetleníteni. De ez a haiti nemzet elleni támadás nem új keletű. Haiti a függetlensége óta birodalmi hatalmak ostroma alatt áll.”

forrás: BreakThrough News

Antifasizmus, Külföld, Amerikák Pajzsa, Bukele, Haiti, Latin-Amerika, salvadori fasizmus, Trump, Új Hidegháború, USA

Az Amerikák Pajzsa, katonai műveletek és kitüntetések: Rubio gyümölcsöző dél-amerikai látogatása

2026. szeptember 14.

Marco Rubio nemrég tett dél-amerikai útja segített bevonni Kolumbiát és Perut az Egyesült Államok geopolitikai és katonai stratégiájába, és igazolta az Egyesült Államok közelmúltbeli katonai akcióit Ecuadorban is.

Amióta Donald Trump amerikai elnök második ciklusa elkezdődött, Latin-Amerika vált az egyik olyan régióvá, amely a legtöbb figyelmet és intézkedést kapja Washingtontól. Marco Rubio külügyminiszterré történő kinevezése csupán előjátéka volt valaminek, amit sokan a hónapok múlásával megerősítettek: Latin-Amerika ismét, és nagy erővel, az Egyesült Államok egyik geopolitikai célkitűzésévé vált.

Eddig a stratégia ragyogóan működött: a jobboldali és szélsőjobboldali elnökjelöltek sorozatos győzelmei következtek be, akik a Trump-kormányzathoz igazodtak, akár az Amerikák Pajzsa nevű megállapodásokon keresztül, akár olyan kereskedelmi megállapodásokon és nyomáson keresztül, amelyek háttérbe szorították más globális versenytársakat, például Kínát (nem is említve a venezuelai katonai műveletet, amely biztosította az olajellátást az Egyesült Államok számára).

Ezért nem meglepő, hogy Marco Rubio szeptember 8. és 10. között beutazta az Andokot, hogy megerősítse kormányának jelenlétét a régióban, és találkozzon a régió két legerősebb gazdaságának újonnan megválasztott jobboldali vezetőjével: Peruval és Kolumbiával, amelyeket most Keiko Fujimori, illetve Abelardo De la Espriella kormányoz.

Kolumbia: régi szövetséges, amely ismét észak felé tekint

Rubio látogatása Kolumbiában kezdődött, ahol De la Espriella elnök fogadta. Ez világos elmozdulást jelez az előző Petro-kormányzathoz képest, amely bár ciklusa végén megpróbálta fenntartani a baráti viszonyt Washingtonnal, a kétoldalú kapcsolatokat számos vita és szócsata tarkította a vezetők között.

Most Rubio azt állítja, hogy „a példátlan együttműködés új korszaka” kezdődik az Egyesült Államok és Kolumbia között, tekintettel a korábban fennálló „távolságra”. „A biztonsági fenyegetések, amelyekkel Kolumbia szembesül, ugyanazok, amelyekkel mi szembesülünk az Egyesült Államokban” – mondta Rubio a kolumbiai Barranquilla városában.

Ezzel kapcsolatban De la Espriella azt mondta, reméli, hogy Kolumbia „ismét az Egyesült Államok elsődleges biztonsági partnere lesz a féltekén”, ami biztosan jól fogadott nyilatkozat volt Washingtonban.

A látogatás növeli annak valószínűségét is – amelyet mindkét fél korábban bejelentett –, hogy amerikai katonai műveletek kezdődnek kolumbiai területen, tekintettel arra, hogy az új kormány felfüggesztette a fegyveres csoportokkal folytatott békefolyamatot, és intenzív támadásokat indított ellenük, legalább 40 halálos áldozatot hagyva maga után. Következésképpen Kolumbia csatlakozott az Amerikák Pajzsához, amely koalícióhoz egyes médiumok szerint Peru is csatlakozott.

Ecuador: kitüntetések és megszilárdítás

Kolumbiai látogatása után Rubio Quitóba, Ecuadorba utazott, ahol szoros szövetségese, a szélsőjobboldali Daniel Noboa elnök fogadta szeptember 9-én. Ez a második hivatalos látogatása Ecuadorban, tükrözve azt a fontos szerepet, amelyet annak az országnak tulajdonít, amely az utóbbi években Washington féltekepolitikájának vitathatatlan szövetségesévé vált.

A kolumbiai kollégájáéval azonos retorikát visszhangozva Noboa azt állította, hogy az amerikai jelenlét Ecuadorban elengedhetetlen a bűnszervezetekkel szembeni fellépéshez, amelyek az országot történelmének legrosszabb erőszakhullámába taszították – olyan válságba, amelyet a kormány ígéretei ellenére sem tudott felszámolni.

„A maffiák nemzetközi üzletté tették a bűnözést. Egyetlen erővé egyesítjük a nemzetközi együttműködést, hogy legyőzzük őket … Közös ellenségeink vannak az Egyesült Államokkal, és megerősítünk egy szövetséget, amely tettekkel bizonyítja magát” – mondta Noboa Rubiónak, miközben átadta neki az ország legmagasabb kitüntetését, a Nemzeti Érdemrend Nagykereszt fokozatát.

Számos ellenzéki csoport azonban bírálta az Egyesült Államok közelmúltbeli katonai műveleteit ecuadori vizeken, amelyek legalább öt hajó megsemmisítését és több tucat ecuadori halász amerikai erők általi őrizetbe vételét eredményezték ecuadori vizeken (akiket egyelőre visszaszállítottak a szárazföldre több napos bizonytalanság és családjaik szenvedése után).

És bár az Egyesült Államok azt állítja, hogy a megsemmisített hajók üzemanyag-utántöltő pontként szolgáltak más, kábítószer-csempészetben érintett hajók számára, a műveleteket nem az ország jogi eljárásainak megfelelően hajtották végre, ami miatt a halászok családjai azzal vádolták a kormányt, hogy nem védi meg polgárait, és szabad utat ad külföldi katonai műveleteknek.

Az ecuadori kormány azonban védi katonai partnere ecuadori területen végzett tevékenységét, míg Rubio látogatása során bejelentette, hogy az Egyesült Államok terrorista szervezetnek fogja minősíteni a Tiguerones-t (egy ecuadori kábítószer-csempész csoportot), és új műveleteket fog végrehajtani a szervezett bűnözés ellen Ecuadorban; ennek érdekében felajánlotta, hogy 45 millió dollárt biztosít Quitónak biztonsági beruházásokra, valamint egy 110 láb hosszú hajót.

Mielőtt Peruba indult volna, Rubio zárt ajtók mögött találkozott Noboával és legközelebbi minisztereivel. A beszélgetés témáját „bizalmasnak” nyilvánították.

Peru: az Amerikák Pajzsának új tagja

Limában Rubio találkozott Peru újonnan megválasztott elnökével, Keiko Fujimorival. Alberto Fujimori perui diktátor lánya megerősítette, hogy Peru csatlakozik az Amerikák Pajzsához, hogy áramvonalasítsa az információcserét és megerősítse a bűnszervezetek elleni küzdelmet.

„Nagy bizalommal távozom, hogy országaink kapcsolata egy nagyon különleges korszakba lép” – mondta Rubio Peruról, egy olyan országról, amely mindig is az Egyesült Államok szövetségese volt, de most teljesen Washington befolyási övezetébe lép.

Valóban, a 20. század folyamán Peru jobboldali és szélsőjobboldali kormányai Washington lojális szövetségesei voltak. Fujimori ezt a pontot hangsúlyozta, és apja kormányzására emlékezve büszkén említette az Egyesült Államok szerepét az olyan felkelőcsoportok elleni küzdelemben, mint a Sendero Luminoso és az MRTA. „Új korszakot kezdünk Peru és az Egyesült Államok kapcsolataiban, és teljesen biztosak vagyunk abban, hogy ezek a kapcsolatok mindkét országot megerősítik” – mondta Fujimori.

Rubio látogatása így világossá tette, hogy Washington biztosította két nagy dél-amerikai ország bevonását geopolitikai és katonai kezdeményezésébe, az Amerikák Pajzsába, amely a bűnszervezetek elleni küzdelmen alapul, és biztosítja katonai jelenlétét Dél-Amerikában, valamint nagyobb gazdasági jelenlétét egy olyan régióban, amelynek fő kereskedelmi partnere Kína. Így az Egyesült Államok ismét megteszi lépéseit, és egyelőre „sakkot” mond.

forrás: BreakThrough News

Antiimperializmus, Elemzés, Amerikák Pajzsa, Latin-Amerika, Rubio, Trump, USA

FACEBOOK

HÍRLEVÉL

RSS | Atom

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2026 A MI IDŐNK.

Magazine WordPress Theme by themehall.com