Bukele

Bukele több ezer katonát vezényel Haitira

A salvadori kormány szerint a katonai döntést négy eltűnt salvadori katona felkutatása és „a rosszfiúk elleni harc” céljából hozták.

Nayib Bukele, El Salvador szélsőjobboldali elnöke október 29-én bejelentette, hogy közel 2000 fős katonai erőt vezényel Haitira. Azzal indokolta az intézkedést, hogy október 18-án négy salvadori katona eltűnt.

A beszámolók szerint a salvadori katonák egy Croix-des-Bouquets-i, a főváros, Port-au-Prince közelében történt fegyveres támadás után tűntek el, amelyben a páncélozott járművük is érintett volt. Egyes jelentések szerint a támadók nagyon erős fegyvereket és robbanóanyagokat használtak. Azóta a katonák holléte ismeretlen, és nem tudni, hogy még életben vannak-e.

Bukele szerint több ezer salvadori katona folytat kutatási műveleteket. Több kritikus azt állította, hogy a bevetés Haiti katonai inváziójával egyenlő.

Bukele és a nem választott haiti miniszterelnök igazolja a bevetést

A salvadori elnök tagadta az invázió vádját: „Ez nem a haiti nép elleni művelet, és nem is Haiti inváziója. Nem vagyunk nagyhatalom. Nincs érdekünk abban, hogy uraljuk a haiti népet, sem abban, hogy rátégyük a kezünket Haiti vagyonára… Csak azt akarjuk, hogy a négy repüléstechnikusunk hazatérjen.”

A bevetés bejelentésekor Bukele a művelet finanszírozásának kérdésére is kitért: „Gyakorlatilag csak mi fizetünk ezért a műveletért. Bár kapunk egy kis logisztikai segítséget néhány más országtól, a költségek 90%-át a saját szerény költségvetésünkből fedezzük.”

Továbbá Bukele biblikus hangvétellel indokolta katonái jelenlétét azzal, hogy El Salvador is ismeri a bandaerőszak megpróbáltatásait: „Ugyanazt a szenvedést éltük át, amelyet Haiti ma átél. Olyan vérfürdőt éltünk át, amely még szörnyűbb volt annál, mint amit a haiti nép most elszenved… Nem azért jövünk Haitire, hogy pénzt keressünk, mert ezt senki sem fizeti meg nekünk. Azért jöttünk Haitire, hogy harcoljunk a rosszfiúk ellen. De ezt kérem tőletek: Bízzatok bennünk, imádkozzatok az egyetlen igaz Istenhez, és kérjétek Őt, hogy gyógyítsa meg Haitit.”

A de facto haiti miniszterelnök, Alix Didier Fils-Aimé pedig egy sajtóközleményben kijelentette, hogy több ezer salvadori katona bevetése nem invázió, hanem „kétoldalú és együttműködő koordináció” az eltűnt katonák felkutatására.

A kritikusok a bevetést Haiti további destabilizálásaként ítélik el

Az emberi jogi szószólók viszont figyelmeztettek a külföldi beavatkozásokra, amelyek történelmileg tovább destabilizálták Haitit és növelték az erőszakot.

El Salvador – a régió egyik, az USA-hoz legszorosabban kötődő országa és az USA vezette „Amerikák Pajzsa” blokk kulcsfontosságú része – bevetése jóval többnek tűnik, mint egy kis regionális nemzet katonai részvételének. Állítólag maga Donald Trump adta a zöld jelzést a salvadori elnöknek a katonai akcióra.

Továbbá Bukele saját, a salvadori bandaerőszakra tett utalása felhívja a figyelmet azokra a különböző csoportokra és közösségekre, amelyek elítélték az országban alkalmazott vaskezű válaszát. Sokan azt mondják, hogy a bandaerőszak ürügyét egy folyamatos szükségállapot bevezetésére használták, amely megfosztotta az alapvető demokratikus jogoktól az embereket, és Bukele híveinek rendszeres hatalomkoncentrációjához vezetett. Az El Faro oknyomozó újságírói azt is feltárták, hogy Bukele a vaskezű modell bevezetése előtt titkos megállapodást kötött a bandákkal.

Az a felvetés, hogy hasonló megközelítést kellene alkalmazni Haitin, pontosan az, ami miatt az emberi jogi aktivisták riadót fújnak.

De El Salvador bevetésének következményeinek megértéséhez túl kell lépni az eltűnt katonák azonnali felkutatásán. Haiti biztonsági válsága elválaszthatatlan attól a politikai instabilitástól, külföldi beavatkozástól és történelmi elnyomási struktúráktól, amelyek generációk óta formálják az országot.

Politikai destabilizáció vagy bandaprobléma?

A Haitin tartózkodó négy salvadori katona az úgynevezett Bandaelnyomó Erő (GSF) tagja volt, egy ENSZ által engedélyezett katonai bevetés különböző országokból származó személyekkel, állítólag az ország biztonsági helyzetének ellenőrzése érdekében. A GSF éles kritikát kapott, mint Haiti ENSZ-megszállásának legújabb változata, amely már hatalmas kárt okozott a haiti népnek, és képtelen volt „ellenőrizni” az erőszak helyzetét.

Haitin a lakosság bizalma az átmeneti vezetés iránt már így is alacsony. Magas rangú tisztviselők, köztük Frantz Elbé volt országos rendőrfőnök széles körű nyilvános felháborodással és eltávolítási követelésekkel szembesültek a politikai korrupció, az állampolgárok védelmének elmulasztása, valamint a rendőri erő egyes elemei és a helyi bandák közötti titkos kapcsolatok vádjai miatt. Erre a korrupcióra hivatkozva a szakértők szerint a haiti helyzet sokkal mélyebb, mint egy bandaválság.

„Ezek a bandák rendszeresen kapnak fegyvereket és lőszert az Egyesült Államokból” – mondja Guillermo Barreto venezuelai akadémikus. „Ez az akció egy olyan projektet jelez, amely egy nemzet működését kívánja ellehetetleníteni. De ez a haiti nemzet elleni támadás nem új keletű. Haiti a függetlensége óta birodalmi hatalmak ostroma alatt áll.”

forrás: BreakThrough News

A biztonság délibábja: a veszélyes Bukele-modell

A „Bukele-modell” politikai szinten elcsábította Latin-Amerika nagy többségét, olyannyira, hogy hajlandóak elfogadni a szélsőséges autoritarizmust az állítólagos közbiztonság fejében.

Nayib Bukele kormányának (rezsimjének) látszólagos széles körű népszerűsége egy kifinomult médiaködként működik. A hatékonyság leple alatt a jogállamiság szándékos lebontása és a társadalmi nyomorúság elmélyítése zajlik, amelyet a rezsim igyekszik láthatatlanná tenni. A fizikai biztonság, amelyet a polgári szabadságjogok állandó felfüggesztésével érnek el, egy délibáb, amely feláldozza a társadalmi igazságosságot és a tisztességes eljárást egy egyszemélyes hegemónia oltárán, és egyfajta háborúvá válik a szegények ellen, amelyet paradox módon ők maguk is támogatnak.

El Salvadorban a Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) 2009 és 2019 közötti kormányzását követően, a polgárháborúból és a bűnbandák (marák) tevékenységéből eredő biztonsági válságok közepette a közvélemény gyorsan elmozdult ezektől a progresszív kormányoktól, és teljes felhatalmazást adott az autoritarizmus egy új fajtájának a biztonság állami kontrolljának ígéretéért cserébe. A salvadori kormány marketingje tökéletesítette ezt az átmenetet, elfedve az elnyomást azzal, hogy minden kritikát a bűnözés támogatásaként bélyegez meg. A legitimitás már nem a jogérvényesítésből fakad, és a magas népi támogatottságot politikai tőkeként használják fel a fékek és ellensúlyok felszámolására.

A CB Consultora Opinión Pública 2026 áprilisi felmérésének adatai szerint Nayib Bukele (El Salvador) vezet a népszerűségi listán a régióban 70,1%-os pozitív értékeléssel (márciusban 71,8% volt), míg Luiz Inácio Lula da Silva (Brazília) támogatottsága 48,4%, és történelmi negyedik ciklusára törekszik erős polarizáció közepette (49,1%-os elutasítottság), Gustavo Petronak (Kolumbia) pedig 38,2%-os az elnöki teljesítményértékelése, egy olyan választási környezetben, ahol Iván Cepeda vezetésével egy második, progresszív irányultságú kormányzás lehetősége is felmerül, miközben az országban az erőszak az elmúlt hetekben fokozódott.

Bukele támogatottságát kihasználták, hogy igazolják a baloldal kormányozhatatlanságáról szóló tézis elleni támadásokat a régióban, és hogy közvetlen alkotmányos változtatásokat kényszerítsenek ki, megakadályozva ezzel egy új baloldali vagy progresszív salvadori kormány létrejöttét. Erre a népi támogatásra alapozva került sor 2025 januárjában az Alkotmány 248. cikke módosításának megerősítésére, amely megnyitotta az utat a 2025 júliusi módosítás előtt, amely lehetővé tette Bukele határozatlan idejű újraválasztását.

A szükségállapot intézményesítése

Bukele kormányzása alatt a félelem átalakult: a bűnbandák által jelentett fenyegetésből az állami társadalmi kontroll eszközévé vált. A 2025 folyamán folyamatosan meghosszabbított szükségállapot megszűnt rendkívüli intézkedés lenni, és magának a közéletnek a struktúrájává vált. Az igazságszolgáltatást felváltotta a belső háború logikája, ahol az ártatlanság vélelme a múlté, riasztó statisztikákat produkálva: több mint 90 000 embert tartóztattak le, napi letartóztatási kvóták vannak a rendőrség számára – akiknek minimális számú letartóztatást kell teljesíteniük diszkriminatív profilalkotás (tetoválások, etnikai profilalkotás stb.) alapján –, az bebörtönzési ráta 1650 fő/100 000 lakos (a legmagasabb a világon), több mint 470 dokumentált haláleset történt állami gondozásban lévő emberek körében kínzással, veréssel és orvosi ellátás megtagadásával összefüggő okok miatt, valamint kényszereltüntetések, mint például a 252 venezuelai illegális átszállításának esete a CECOT-ba.

E tekintetben a 2025-ös büntető igazságügyi reformok hátralépést jelentenek a régió igazságszolgáltatási rendszere számára; kiváló példa erre a törvény, amely lehetővé teszi a 12 éves kiskorúak felnőttként való büntetőeljárását, beleértve az életfogytiglani szabadságvesztés lehetőségét és a tömeges tárgyalások végrehajtását. Hasonlóképpen, egy nem megfelelő bírói titkot is bevezettek, amely a jogi eljárásokat a homály leplével fedi, lehetetlenné téve a tisztességes eljárást, ezzel létrehozva a rémület börtöneit, a nyomort az utcákon és a szándékos terror bármilyen ellenvélemény elhallgattatására.

Szegénység és lakóhelyelhagyás Bukele kormánya alatt

A Bukele-modell sikertörténete összeomlik, ha szembesítjük a dolgozó osztályok gazdasági valóságával. A fizikai „biztonság” nem vált át emberi biztonsággá; éppen ellenkezőleg, a modell autokratikus dzsentrifikációt hajtott végre több salvadori városban. A rákényszerített marketing a rend esztétikáját és a luxusturizmust helyezte előtérbe az alapvető megélhetéssel szemben a Világbank 2024-es jelentése szerint, amely még ezen adatok elkenésére is törekedett a biztonsági paradigma alatt:

  • A szegénység 2025-re 9,6%-ra emelkedett, bizonyítva, hogy a büntető intézkedések nem kezelik az egyenlőtlenség strukturális okait.
  • Oktatási válság és állami elhanyagolás: 44 állami iskola bezárása és 25 000 diák lemorzsolódása, amit az infrastruktúra hiánya és az állami biztonsági erők vidéki zaklatása okozott.
  • Kényszerkilakoltatások és szociális tisztogatás: 1400 utcai árus eltávolítása San Salvadorból a turizmus és a bányászati nagyprojektek zászlaja alatt.

A kritika és a salvadori ellenzék kirminalizálása

Bukele kormánya az emberi jogi szervezeteket és a kritikus hangokat belső ellenségekként azonosította, és a büntető igazságszolgáltatást használja fel az ellenállás felszámolására. Az üldözés emblematikus személyiségeket célzott meg; néhányukat száműzetésbe kényszerítették, míg jelentős számban indítottak eljárást ellenük: Ruth López (Cristosal), akit önkényes vádak alapján tartóztattak le; Fidel Zavala, az Emberi Jogi Védelmi Egység szóvivője, akit letartóztattak és a Mariona börtönben tartanak fogva, ahol magas a kínzás veszélye; Alejandro Henríquez és José Ángel Pérez, akiket panaszai miatt büntetőeljárás alá vontak; Enrique Anaya, alkotmányjogász, aki átmeneti kényszereltüntetés áldozata lett, miközben létesítmények között szállították hivatalos nyilvántartás nélkül.

A Külföldi Ügynökök Törvényének esete, amely 30%-os adót vet ki a társadalmi szervezetekre, és mérlegelési jogkört biztosít a végrehajtó hatalomnak a jogi státusz visszavonására, újabb példája az üldözésnek, megállapítva, hogy az emberi jogok védelme El Salvadorban ma a hősies ellenállás egy formája.

A salvadori tapasztalat azt mutatja, hogy a jobboldal számára, hogy a hatalmas médianépszerűség nem veszi figyelembe, hogy az emberi méltóságot szisztematikusan leépítik-e, mindaddig, amíg a zászlók a „biztonság,” a „szabadság” (Javier Milei értelmezésében, Argentínában) és a rend harca – függetlenül attól, hogy mindezt a szegények üldözésére, a gyermekek bűnözővé nyilvánítására és a baloldali vagy progresszív ellenzék felszámolására építik. Ez a modell elmélyíti az egyenlőtlenséget azáltal, hogy bünteti a legkiszolgáltatottabbak gazdaságát. Bukele „rendje” egy kirekesztő struktúra, amelyhez cenzúrából és propagandából álló médiaapparátusra van szükség, hogy megakadályozza az elégedetlenséget abban, hogy mozgósítássá alakuljon. Ez a „populista autoritarizmus” modellje – amely feláldozza az alapvető emberi, politikai, társadalmi és gazdasági jogokat – közvetlen veszélyt jelent országainkra: azok a választási kampányok, amelyek Bukelét próbálják utánozni Kolumbiában vagy Brazíliában egy választási évben, különböző formákban kapják támogatásukat az úgynevezett „Amerikák Pajzsa” (Shield of the Americas) részéről.

Írta: Carmen Navas Reyes venezuelai politológus, mesterdiplomát szerzett az Emberfejlődés Ökológiája szakon (UNESR). Jelenleg a venezuelai Rómulo Gallegos Latin-amerikai Tanulmányok Központjában (CELARG) doktorál latin-amerikai tanulmányokból. A Tricontinental Társadalomkutató Intézet munkatársa.

Ezt a cikket a Globetrotter írta.

Bukele fellép a független média ellen, miután leleplezték megállapodásait a bűnbandákkal

A szélsőjobboldali kormány legújabb offenzívája egy, a PBS közreműködésével készült dokumentumfilm megjelenése után indult, amely feltárja azokat a megállapodásokat, amelyeket Bukele El Salvador legerősebb bűnbandáival kötött.

Múlt héten az El Faro online újság arról számolt be, hogy a jobboldali salvadori elnök, Nayib Bukele kormánya befagyasztotta a Trípode S.A. két partnerének bankszámláját és egy ingatlanát. A Trípode S.A. az a cég, amely az El Farót alapította és támogatja. A pénzügyminisztérium szerint az intézkedés az adócsalással kapcsolatos állítólagos tartozások fedezetéül szolgál.

A szokásos „nemnáci, véletlen mozdulat”

A médiavállalat partnerei és újságírói szerint azonban ez újabb kísérlet a Bukele-kormányzatot kritizáló sajtó megfélemlítésére, és valójában arra irányul, hogy elhallgattassák azokat, akik leleplezik a jobboldali kormány állítólagos korrupciós cselekményeit.

Az El Faro online újság számos alkalommal beszámolt arról, hogy a jobboldali elnök, Nayib Bukele kormánya több támadást is indított újságírói ellen. Ez 2020-ban kezdődött, amikor maga az elnök egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy pénzmosás gyanújával vizsgálat indul a médiavállalat ellen.

Ezt követően a kormány négy ellenőrzést végzett a médiavállalat finanszírozásának forrását vizsgálva. Miután nem sikerült bizonyítani, hogy a források illegális eredetűek lennének, a kormány áttért az állítólagos adócsalás vizsgálatára.

Carlos Dada, az El Faro igazgatója az El Paísnak azt nyilatkozta: „Ezen ellenőrzések egyike sem zárult jogerős határozattal; mindegyik jelenleg peres eljárás alatt áll. Nem csalunk adót. Az adókat megfizettük, és ezt be is bizonyítottuk.”

A megállapodások Bukele és a bűnbandák között

Az El Faro fokozott nyomás alá került, miután feltárt olyan állítólagos egyezségeket, amelyeket erős salvadori bűnbandák és különböző kormányok – köztük Bukele kormánya – kötöttek.

2025 májusában a Barrio 18 banda több vezetője azt állította, hogy szervezetük tárgyalásokat folytatott Bukelével még mielőtt elnök lett – vagyis amikor San Salvador polgármestere volt.

Az El Faro pénzügyi megfojtására tett legutóbbi kísérlet egybeesik a „The Deal” (Az alku) című dokumentumfilm megjelenésével, amelyet az amerikai PBS hálózattal együttműködve készítettek, és amely rekonstruálja a Bukele-kormány és az MS-13, valamint a Barrio 18 bandák közötti megállapodásokat. A dokumentumfilm kevesebb mint egy hónap alatt több százezer megtekintést ért el.

„Ez egyértelműen újabb lépés abban a fokozódó támadássorozatban, amellyel 2020 óta szembesülünk. Nemcsak jogi csatornákon keresztül, hanem gazdasági megfojtással, politikai támadásokkal, hamis vádakkal, kémkedéssel és kommunikációnk elfogásával is” – mondta Dada az El Paísnak.

2023-ban, több éves vizsgálat, büntetőperekkel való fenyegetés és semmit sem bizonyító ellenőrzés után a szerkesztőség kénytelen volt Costa Ricába költözni. 2022-ben az újság azt is jelentette, hogy 22 munkatársa elektronikai eszközei ellen közel 226 hackelési kísérletet hajtottak végre a Pegasus kémprogrammal.

„Megállapítottuk, hogy legalább 35 személyt – az El Faro, a GatoEncerrado, a La Prensa Gráfica, a Revista Digital Disruptiva, a Diario El Mundo, a Diario de Hoy munkatársait, valamint két független újságírót – feltörtek a Pegasus segítségével. Azonosítottunk továbbá feltöréseket salvadori civil szervezetek, köztük a Fundación DTJ, a Cristosal és egy másik NGO ellen is” – áll a Citizen Lab jelentésében a salvadori újságírók és aktivisták megfigyeléséről.

A Salvadori Újságírók Szövetségének (APES) legfrissebb jelentése szerint 2025-ben közel 50 újságírót és riportert kényszerítettek száműzetésbe, mert féltek attól, hogy a Bukele-kormányzat börtönbe zárja őket, köztük az El Faro teljes főszerkesztőségét. Emellett több mint 400 támadást követtek el újságírók ellen egy olyan kormány részéről, amelynek erkölcsi szempontból nem okoz gondot, hogy állami erővel szálljon szembe a sajtóval.

Ezzel kapcsolatban az El Faro egy cikkében kijelenti: „A kormány továbbra is bűnözővé nyilvánítja azokat az újságírókat és médiavállalatokat, amelyek dacolnak a propagandájával. Az állami apparátust használja fel, amely a Bukele család ellenőrzése alatt áll, hogy üldözze a kritikus hangokat. Egy évvel azután, hogy munkatársainkat száműzetésre kényszerítették El Salvadorban, továbbra is újságírást folytatunk és vizsgáljuk a kormányt havi magazinok, heti podcastok, nemzetközi együttműködések és további újságírói összejövetelek – például a Közép-amerikai Újságírási Fórum – segítségével.”

Végül az újság kijelentette: „Továbbra is újságírást fogunk folytatni azzal az elkötelezettséggel és szigorúsággal, amely 1998 óta jellemez bennünket. De azzal a bizonyossággal is, hogy amíg mi nem állunk le, ők sem fognak leállni.”

forrás: Peoples Dispatch