Milliárdosok, akik egy fasiszta apokalipszisért imádkoznak
Mit látsz, amikor Gáza romjaira nézel? Katasztrófát? Tömegsírt? Donald Trump és cimborái Gázát egy ingatlanügynök álmaként látják, amely a gazdagok zárt paradicsomaként támad fel.
Naomi Klein és Astra Taylor új könyve, az End Times Fascism (Végidők fasizmusa) azon szélsőjobboldali politikusok és főnökök hálózatait tárja fel, akik a katasztrófákból és a klímakatasztrófából akarnak profitálni.
„A világ leghatalmasabb emberei a világ végére készülnek, egy végre, amelyet maguk gyorsítanak őrült módon” – írják. Nemcsak hogy nem építenek bárkákat – mindent megtesznek, hogy árvizet okozzanak.
A végidők fasizmusa különálló, de egymást átfedő áramlatokból áll.
Vannak messianisztikus vezetők, akik minden katasztrófát Krisztus második eljövetelének jeleként ünnepelnek. És vannak technológiai óriások, amelyek adatközpontjai fokozzák a klímakatasztrófát, miközben a bunkerekbe vagy az űrbe való menekülésüket tervezik.
Azok, akik a végidőkre készülnek, a „prepperek”, nemzetállamokat akarnak megtisztított bunkerekké alakítani azáltal, hogy bezárják, majd kidobják azokat, akiket valószínűtlennek tartanak, hogy túlélik a közelgő apokalipszist.
A könyv fő témája a fasizmus változó természete. A szerzők érvelése szerint nem az 1930-as évek fasizmusának visszatérését látjuk, hanem annak folytatását.
Klein és Taylor azzal érvelnek, hogy az 1930-as évek fasizmusát általában a társadalommal való olyan egyedülállóan szörnyű szakításként ábrázolják, hogy bármilyen történelmi összehasonlítás megsérti a halottakat.
És elismerik, hogy ezt az értelmezést azok is megkérdőjelezték, akik folytonosságot látnak a Holokauszt, a gyarmati népirtások és az Egyesült Államok déli részén végrehajtott tömeges lincselések között.
A fasizmust olyan visszatérő tendenciaként írják le, amely akkor kerül előtérbe, amikor az elitek fenyegetve érzik magukat. „A fasizmus” – írják – „a kapitalizmus, amely kiöltötte a fogait.”
Donald Trump, Netanjahu és Putyin nem „rosszabbak”, mint Mussolini, Hitler és Franco – de a világ most veszélyesebb, és a fegyvereik halálosabbak.
Ennek a fasizmusról szóló elemzésnek számos veszélye van. Soha nem szabad elfelejtenünk a kapitalizmushoz és az imperializmushoz kapcsolódó számos borzalmat.
De az 1930-as évek fasizmusa valóban szakítást jelentett a „normális” kapitalizmussal. A Holokauszt – milliók faji alapú és iparosított meggyilkolása – egyedülálló esemény volt.
A szélsőjobboldali rezsimek ma szörnyű visszaéléseket követnek el a társadalom ellen, és a technológiai főnökök klímakatasztrófát szabadítanak el. De a fasizmus több, mint szörnyű, jobboldali kormányok.
A fasizmus magában foglalja egy olyan tömegmozgalom mozgósítását, amely képes fizikailag megfélemlíteni minden ellenzéket, és elűzni őket az utcákról.
És magában foglalja minden demokratikus intézmény és nem fasiszta szervezet megsemmisítését. Az Egyesült Államokban az ICE ügynökei gyilkosok és rasszisták – és sokan valódi fasiszták. De az ICE egy kormányzati ügynökség, nem pedig az állam ellenőrzésén kívül eső fasiszta milícia.
A fasizmusnak ez a zavaros értelmezése ellenére az End Times Fascism mélyen nyugtalanító és tényszerű leleplezése azoknak az eszméknek és hálózatoknak, amelyek a szélsőjobboldalt fenntartják.
A vallási fanatikusok minden új katasztrófát üdvözlő jelként látnak arra, hogy belépünk „a végidőkbe”. Közös hangot találnak a szekuláris demagógokkal, akik dicső, virágzó jövőt ígérnek jelenünk romjain.
A borzalom, a tömeges halál, az Armageddon csatája és az új Jeruzsálem felépítése a kiválasztott kevesek számára marginális elemek minden nagyobb vallásban.
De amikor az Armageddon történetét egy Donald Trump agyába ültetik, akinek remegő ujja van a nukleáris gombon, az más arányokat ölt.
Végül is Trump könnyedén fenyegette meg Iránt, mondván: „egy egész civilizáció fog meghalni ma éjjel.”
A nagyvállalatok és a szélsőjobboldali politikusok pénzt csinálnak ebből az állandó felfordulás új világából. Alex Karp, a Palantir főnöke azt mondja, hogy cége „a rossz időknek épült, és a rossz idők erős pénzügyeket jelentenek.”
Az olyan politikusok, mint Trump és Benjamin Netanyahu, bármik is a hiedelmeik, vagy éppen azok hiánya, a messianisztikus vallás erejét akarják saját céljaikra csatornázni.
A messianisztikus szélhámosok nem egyszerűen nyomást akarnak gyakorolni a kormányokra – ők maguk váltak a kormánnyá.
Az apokaliptikus vallás és az államhatalom e fúziójának példája Ben Gvir felemelkedése és útja a fanatikus perifériáról Izrael nemzetbiztonsági minisztériumáig.
Gvir azt mondja, hogy a vallási prédikátoroknak nem a világ tűzoltóinak kell lenniük, hanem gyújtogatóknak.
Az Iránra bombákat zúdító amerikai erőknek parancsnokaik azt mondták, hogy ez Isten tervének része, és Jézus Krisztus visszatérése küszöbön áll.
A katasztrófák már nem az irányváltás jelei, hanem üdvözlő jelek arra, hogy közelednek a végidők. Az Armageddonra vágyók között van számos legfontosabb technológiai báró.
A Palantir evangélikus főnöke, Peter Thiel protezsáltjai most a Trump-kormányzatban vannak. Közülük a legkiemelkedőbb JD Vance alelnök.
A „tech bros” csak 2024-ben hagyták el a demokratákat Trump MAGA-projektjéért. Klein és Taylor érvelése szerint nem pusztán egyéni okokból karolták fel Trump-ot, hanem az AI-technológia természete miatt, amely erre késztette őket.
Az AI hatalmas mennyiségű villamos energiát, vagyont és személyes adatot igényel – és hogy ezt megszerezze, kormányzati támogatásra van szüksége. Trump elnökségét arra tette fel, hogy az Egyesült Államok megnyeri a Kínával vívott AI-versenyt, a technológiai infrastruktúra népszerűtlensége ellenére.
Boxtown, egy fekete közösség Memphisben, Martin Luther King által vezetett történelmi csaták helyszíne. Most az Elon Musk szupercomputerének, a Colossus 1-nek a helyszíne. De a helyi közösségek szervezkednek Musk tervei ellen.
És nem csak az olyan városok lakói, mint Boxtown, ellenállnak az adatközpontoknak. Trump nem tudta meggyőzni bázisát arról, hogy érdekük fűződik a világ végéhez.
Aztán ott vannak a világ végére készülő politikusok. A „milliárdos prepperek” között van Musk a SpaceX-szel, és Mark Zuckerberg, aki egy 300 millió dolláros, földalatti óvóhellyel rendelkező komplexumot épít.
Ez a „prepping” táplálja a természeti erőforrásokért folyó agresszív globális versengést, a „nemzetállam szintjén történő túlméretezett preppinget”.
És természetesen a migrációval szembeni ellenséges klímát. A Nagy Felcserélés Elmélete ma a Fehér Ház külpolitikájának központi eleme.
És a határok megerősítésére irányuló törekvés átfedésben van a nők testének rendőri ellenőrzésével. Musk a születési ráta apokalipsziséről és a nyugati társadalom pusztulásáról posztol.
A végidők fasisztái hatalmasak, de még a szélsőjobboldalon is kisebbségben vannak – nyugtatnak meg minket a szerzők. Legyőzhetők, de csak akkor, ha nem várunk, hogy közvetlenül szembeszálljunk velük.
A könyv leggyengébb eleme azonban az, amikor Klein és Taylor arról beszélnek, milyen lehet ez a szembeszállás. Inspirációt merítenek New York polgármesterének, Zohran Mamdaninak a sikereiből.
A megválasztása inspiráló volt. És ha győzelme a demokratikus szocialista győzelmek lavináját indítaná el, az bizonyosan kifejezné a szélsőjobboldallal szembeni népszerű ellenszenvet.
De ahogy a könyv már megmutatta, a szélsőjobboldali politikusok és a milliárdosok szilárdan markukban tartják a gazdasági, politikai és katonai hatalom karjait.
A szocialista politikusoknak tömeges mozgósításra lesz szükségük az egyetemeken, az utcákon és a munkahelyeken, hogy esélyük legyen ellenük.
Klein és Taylor az idei év eleji Minneapolis-i ICE-ellenes mozgósításokat is egy új politika példájaként említik, amely „egy tág, nyitott karú szomszédságérzésben gyökerezik”. Bizonyosan, a minneapolisi felkelés a közösségi szellemről szólt, de arról is, hogy ezt a szellemet a gyilkos, államilag támogatott banditákkal való militáns szembeszállásra használják.
Elemzésükből hiányzik az osztálydinamika bármilyen érzékelése is, amely olyan társadalmi erőt hoz létre, amely képes kihívást intézni a végidők fasisztáihoz.
A szervezett munkásosztály potenciális ereje nem szerepel a könyvben.
Klein és Taylor hivatkoznak az antifasiszta, antikapitalista aktivizmus radikálisabb hagyományára, amelyet Walter Benjamin marxista teoretikus „az elnyomottak hagyományaként” írt le.
Ez a hagyomány a tömegek felkelése az alávetés ellen és a világ megváltoztatásáért.
Erre van szükségünk ma a végidők fasisztáinak legyőzéséhez.
forrás: Socialist Worker
