Egy minácinkos képviselő gondolatai az egyperces felállás alatt
Na, szép. Megint itt ülök a parlamentbe a sok mihaszna között. Nem, nem a többi mihasznára gondolok, a mieinkre. Veszik fel az állami pénzt, ami ellen elvileg lázadunk. Nem baj. Nekem is meg kell élnem. Nekem nem jár? Elvettek tőlem mindent. Amiért dolgoztam… ha dolgoztam volna, de ez is munka. Nemzetet megmenteni. Megmenteni a sok szánalmas prolit, libsit, cigányt, zsidót, buz…ánst. Legalább van légkondi ebben a szar épületben.
Tudták? Tudták, hogy ez a szar épület elsüllyedne? Nem, nem a posványra gondolok, ami itt benn van. Ez most szó szerint. Löszös vagy meszes vagy homokos… hahaha… a lényeg, hogy szar talajra építették, ráadásul vízpartra, ezért a legpuhább márványból kellett építeni. Különben lesüllyedne. Ezért viszont állandóan kopik. És állandóan építeni kell? Tudták? Igazából én nem tudtam, segghülye vagyok, csak a narrátor szólalt meg belőlem. Ja, de figyelni kéne, valami tiszás nímand beszél.
Aszondja romák… megölték őket… jajj neee, már megint ez a komcsi zsivaj. Utálom őket. Mindkettőket. Legalább itt vagyok, ketyeg az óra, kapom a pénzt. Aszondja fel kell állni. Álljon fel a f..om. Azért kinézek az Elődékre, felállnak-e. Nem áll fel. Dóri is csak a telefonját nyomkodja tovább. Oké, akkor ülve maradok én is. Megint a meggyilkolt romák. Felháborító. Mintha engem nem gyilkolt meg volna senki. Engem is legyilkoltak, az senkit nem érdekel.
Nabazz, most meg az összes képviselő minket néz. Jéé, azok a fideszesek is. Köztük az a bunkó, aki legalább rasszista, mint én. Bezzeg, mikor a Sorosról, meg a migráncsokról volt szó, de jól elzsidóztunk a büfében, most meg csak röhög a pofámba. Egyharmados köcsög nekem ne nézzen. Megkérdem, Dórit, ne álljunk-e fel mégis. Mi lesz a mérsékelt szavazóinkkal? De ha felállunk, mi lesz a kurucos szavazóinkkal? Még mindit a telefonját nyomkodja. Épp a facebookon írja, hogy a miniszterelnök állandóan facebookozik. Legalább igaza van.
Na, de Toró! Majd őt megnézem, hátha van véleménye. Mérges. Fél is. Közben még filózik is. Majd kimagyarázza. Kiad valami közleményt. Hogy nem rasszista. Nézek rá, mi van. Valamit suttog. Talán annyit, hogy „maradjá, nyugi”. De fél perc már eltelt, olyan mindegy.
Vagy csinálhatnám úgy, mint a mesében a kislány, aki hozott ajándékot, meg nem is. Szóval, ha most a felénél mégis felállnék, akkor fel is állnék, meg nem is. Mekkora fasz vagyok.