Potere al Popolo

Több millió ember győzte le Meloni igazságügyi „reform”terveit a népszavazáson

Több mint 15 millió ember győzte le Giorgia Meloni szándékát, amellyel az igazságszolgáltatás reformját és a hatalmi ágak szétválasztásának erodálását kívánta elérni, amikor „NEM”-mel szavazott a március 22-23-i népszavazáson. A választásra jogosultak csaknem 60 százalékos részvétele hullámokat vetett a politikai tájon – és hatalmas győzelmet jelentett azoknak a társadalmi mozgalmaknak, szakszervezeteknek és ifjúsági szervezeteknek, amelyek az elmúlt években ellenállást építettek Meloni elnyomó politikájával szemben.

A szélsőjobboldali kormányzat alkotmányos változtatásokat akart bevezetni, amelyek növelték volna a kormány igazságszolgáltatás feletti ellenőrzését, azzal az ürüggyel, hogy a bíráskodás nem hatékony, és lassítja a jogi folyamatokat. A teljes állami apparátus, beleértve Olaszország legnagyobb médiáit is, mozgósításra kerültek, hogy biztosítsák a reform elfogadását – és kudarcot vallottak.

Giuliano Granato, a baloldali Potere al Popolo (Hatalom a Népnek) párt tagja szerint maga a népszavazás magas részvételi aránya is áttörést jelent. A szavazást megelőző hetekben a diákok módokat találtak a bürokratikus és anyagi akadályok kikerülésére, amelyek megakadályozták volna őket abban, hogy otthonuktól távol szavazzanak, míg mások szó szerint a világ túlsó felére utaztak, hogy részt vehessenek. „Ez egyrészt azért fontos, mert sokan akartak fellépni a kérdésben” – mondta Granato a Peoples Dispatchnek. „De sokan azért is szavaztak, mert lehetőséget láttak benne egy politikai üzenet küldésére.”

A „nem” rétegei

Az „igen” szavazatok esetében a politikai üzenet meglehetősen egyértelmű volt: a jobboldali kormány mandátumának megerősítése és nagyobb tér a programja végrehajtásához. A „nem” szavazatok jelentését azonban több rétegen keresztül kell elemezni – hangsúlyozza Granato. Az első „nem” – mutat rá – az alkotmány védelmében volt; egy progresszív alkotmányéban, amely a fasizmus veresége után, az ellenállásban részt vevők közreműködésével született.

A „nem” egyúttal a kormány általános elutasítása is volt – hangsúlyozzák a Potere al Popolo és más baloldali szervezetek. „Úgy gondoljuk” – mondja Granato a tömeges ellenszavazatról –, „hogy ez katalizátorként működött egy sokkal tágabb elégedetlenség számára, amelyet a hagyományos politikai ellenzék nem tudott megfelelően csatornázni.”

A népszavazás számszerű eredményei meghaladják a hagyományos centrum- és balközép pártok szavazóbázisát, ami arra utal, hogy sok, egyébként tartózkodó szavazó is részt vett. Granato szerint ezt abban az összefüggésben kell értelmezni, hogy Olaszország politikai berendezkedése – ahol a jobboldaltól a balközépig terjedő opciók lényegében ugyanazokon a gazdasági alapokon állnak – miatt az emberek általában úgy érzik, szavazatuk nem változtat semmin. Ebben az esetben azonban ez másképp volt. „Az emberek tudták, hogy a szavazatuk számítani fog” – mutat rá.

Ez volt a következménye egy rendkívül polarizált kampánynak, amelyet egészen a legvégéig bizonytalan közvélemény-kutatások erősítettek. Granato megjegyzi, még a népszavazást megelőző napon sem lehetett megjósolni, merre billen a mérleg nyelve. „Az emberek akkor vesznek részt, ha úgy érzik, hogy a véleményük számít. Amikor úgy gondolják, hogy semmi különbséget nem tesz, otthon maradnak.”

A „nem” egyben a munkásellenes politikák elutasítása is volt, amit a szakszervezetek részvétele is mutatott egy „társadalmi ‘nem’” kampányának kiépítésében. A helyi alapszervezetű Unione Sindacale di Base (USB) szerint az eredmény „az élet- és munkakörülmények védelmére, valamint Olaszország háborúkból való kivezetésére és a Meloni-kormány menesztésének követelésére irányuló törekvésekbe csatornázandó változás és küzdelem erős jelzését küldi.”

A háború és a militarizáció ellenzése egy újabb réteg a népszavazás eredményében, ami nemcsak a Palesztinával való szolidaritás hatalmas mozgósításából ered – amely a népirtás idején három alkalommal is megbénította Olaszországot –, hanem a kormányzat hallgatásából és szolgaiságából is a Trump és Netanyahu kormányok által indított illegális támadásokkal kapcsolatban – beleértve Iránt, Libanont, de Venezuelát és Kubát is.

„És ez nem csupán egy etikai ‘nem’” – teszi hozzá Granato. „Ez egy olyan ‘nem’, amelynek azonnali anyagi következményei vannak Olaszország számára, hiszen az országot már amúgy is súlyosan érinti az infláció [amely ezekből a támadásokból ered]. Az üzemanyagárak már emelkedtek, csakúgy, mint a közüzemi díjak és a létfontosságú ellátmányok költsége.”

A Gázai Generáció éber és aktív

Ebben a kontextusban a Potere al Popolo, az USB, a Cambiare Rotta, a CAU és az OSA diákszervezetek, valamint sokan mások az eredmények bejelentése után több tucat városban az utcára vonultak, követelve a Meloni-kormány távozását. Bár a kormányzat többször is bizonyította, hogy képes figyelmen kívül hagyni a népi követeléseket, és várhatóan ebben az esetben is ezt teszi, ezek a szervezetek szándékuk szerint megragadják a népszavazás lendületét, és kiépítik azt az átalakító erőt, amelyre Olaszországnak szüksége van.

Ez – Granato részletes kifejtése szerint – magában foglalja a radikális változásért folytatott küzdelmet a munka- és életkörülmények terén, beleértve a megélhetési bért és a biztonságos munkakörülményeket minden dolgozó számára, egy olyan valódi iparpolitika kialakítását, amely a többség jóléte, nem pedig a gazdag iparosok és vállalatok érdekeit szolgálja, valamint az energiafüggetlenség kiépítését. Végül pedig egy olyan külpolitika bevezetését foglalja magában, amely független a NATO és az USA érdekeitől, és a globális együttműködésen és szolidaritáson alapul.

A fiatal szavazók magas részvétele – a népesség ezen csoportjának mintegy 58 százaléka utasította el Meloni javaslatait – reményt ad arra, hogy ez a küzdelem megnyerhető. A „Gázai Generáció” Olaszországban „éber és aktív” – mondja Granato –, és más progresszív erőkkel együtt nem fog behódolni a szélsőjobboldalnak.

forrás: Peoples Dispatch

Tömegtüntetés a fasiszta Meloni tekintélyuralmi „reformjai” és a háború ellen

Húszezer ember vonult utcára Rómában, hogy tiltakozzon Giorgia Meloni autoriter reformjai ellen.

20 000 ember csatlakozott egy római tüntetéshez, tiltakozva a Giorgia Meloni kormánya által tervezett, az igazságszolgáltatást érintő reformok ellen, amelyekről március 22-23-án népszavazáson szavaznak. A tüntetők – köztük szakszervezetek, diákszervezetek és női antimilitarista hálózatok – arra figyelmeztettek, hogy a reform veszélyeztetheti az igazságszolgáltatás kormánytól való függetlenségét biztosító meglévő garanciákat, tovább erősítve a szélsőjobboldali kormány által szorgalmazott autoriter fordulatot.

Március 14-én a tüntetők azért is összegyűltek, hogy tiltakozzanak a kormány militarizációs törekvései, valamint az Irán elleni illegális amerikai-izraeli támadások és a Gázai övezetben végrehajtott népirtás támogatása ellen. A mozgósítás így egyértelmű nemet mondott Meloni teljes programjára – hangsúlyozta testvérpártunk, a baloldali Potere al Popolo (Hatalmat a Népnek). „NEM-et mondunk az intézményi visszalépésekre, kezdve a március 22-23-i népszavazással, amelyen keresztül Meloni kormánya csendben rakja tekintélyuralmi szorításba a demokráciát” – mondták nem sokkal az esemény után. „NEM-et mondunk a társadalmi háborúra, amelyet a kormány nap mint nap vív a dolgozó emberek, a hajléktalanok és azok ellen, akik alig tudják kifizetni a számláikat.”

„A harmadik ‘NEM’ a háborús gazdaság és a militarizmus, valamint a kormány Egyesült Államokkal és Izraellel való cinkossága ellen irányul, amely cinkosságot még akkor is folytatják, amikor újabb háborús frontok nyílnak” – tette hozzá a párt. „Nem véletlen, hogy a kormány az újrafelfegyverkezést szorgalmazza, miközben párhuzamosan lerontja a közszolgáltatásokat: a háború egyben eszköz a figyelem elterelésére, az egyenlőtlenségek elkendőzésére a külső ellenség retorikájával.”

A Cambiare Rotta (Irányváltás) és az OSA diákszervezetek kiemelték a szombati tüntetés sokszínűségét, ebben látva a legjobb választ az olaszországi jobboldali tendenciákra. „Olyan sok ügy hajtja ezt a menetet” – írták aznap – „a szocialista Kuba támogatásától kezdve… az imperializmus által megölt több mint 160 iráni lányért folytatott kampányon át a munkásnegyedekből és foglaltházakból érkező fiatalok által vezetett erőfeszítésekig.”

Egy tágabb autoriter program része

A kormány módosításokat javasol az igazságszolgáltatási rendszert szabályozó alkotmányos rendelkezésekhez, beleértve a bírák és ügyészek karrierútját, valamint a bírói függetlenségi és fegyelmi testületek szerkezetét. A reform többek között előirányozza, hogy az ilyen testületekbe a képviselők megválasztását sorsolással, illetve a parlament által jóváhagyott listákról történő kiválasztással váltsák fel. Míg Meloni miniszterei azzal érvelnek, hogy a reformot a bíróságok hatékonyságának javítása érdekében hajtják végre, a progresszív csoportok ragaszkodnak hozzá, hogy a változtatásoknak semmi közük ehhez, és a reformot a szélsőjobb által a társadalom feletti ellenőrzés megerősítésére bevezetett politikák körébe sorolják.

„Ebben a reformban semmi nem szolgálja az emberek érdekét” – figyelmeztetett a Potere al Popolo a tüntetés előtt. „A valódi tét, és az ok, amiért mozgósítanunk kell, szavaznunk kell, és másokat is a ‘nem’ szavazatra kell ösztökélnünk, az a jelentős elmozdulás egy posztdemokratikus rendszer felé – amit akár ‘demokratúrának’ is nevezhetünk –, ahol az igazságszolgáltatás függetlensége, amelyet az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a végrehajtó hatalom ellensúlyaként képzelt el, megszűnik.”

A Potere al Popolo hozzátette: amellett, hogy a Meloni-kormány előmozdítja ezt a reformot, nem foglalkozik az olasz igazságszolgáltatást terhelő valódi problémákkal, beleértve a krónikus személyzethiányt és a rendszeren belüli bizonytalan munkakörülményeket – ami még inkább okot ad arra, hogy a reform mögött meghúzódó szándékot ne tartsuk jóindulatúnak.

A szombati tüntetés társszervezői ragaszkodnak hozzá, hogy az igazságszolgáltatás átalakítására irányuló terveket nem lehet elválasztani a közelmúlt más reformjaitól, amelyek elsöprő mértékben csökkentik a demokratikus részvétel terét és kriminalizálják a véleménykülönbséget a kormány politikájával szemben növekvő közvélemény-ellenállás közepette. „Ez a kormány több alkalommal világossá tette, hogy a vállalkozók, üzletemberek, furfangosok és gazdag elitek neokorporatista és osztályérdekeit képviseli” – figyelmeztetett korábban a Potere al Popolo. Rámutatnak: ebben az összefüggésben törekszik a Meloni-kormányzat a választójogi törvény átalakítására és a miniszterelnöki intézmény megerősítésére irányuló reformokra.

Emellett a hírhedt „Biztonsági” rendelet számos korlátozó intézkedést irányoz elő, hogy eltántorítsa vagy megakadályozza az embereket a tiltakozásokban való részvételtől, beleértve a bizonyos típusú demonstrációk szervezőire kiszabott tetemes pénzbírságokat is.

„Ennek az intézkedésnek két célja van: egyrészt, hogy egyre inkább aláássa azokat a szervezeti, egyesületi és szakszervezeti struktúrákat, amelyek valójában lehetővé teszik a véleménykülönbség és az ellenzékiség megformálódását ebben az országban” – mondta a Potere al Popolo erről a reformról. „Másrészt, hogy a közbeszédet a ‘biztonság’ kérdése felé terelje, elterelve a figyelmet a sürgetőbb problémákról, mint például a megnövekedett katonai kiadások, ami a Meloni-kormány Trump-adminisztrációnak való alárendeltségét tükrözi, miközben a lakosság többsége anyagi életkörülményeinek romlását tapasztalja.”

Együttesen mindezen reformok azt célozzák, hogy a 2027-es általános választások előtt a kormány kezébe helyezzék a legtöbb ellenőrzést. „Több hatalom a kormánynak, kevesebb hatalom a parlamentnek, és a politikai érdekek által újradefiniált igazságszolgáltatás” – mondta a Potere al Popolo a programról. „Ezek a tényezők együtt olyan mértékű centralizációt hoznának létre, amely példátlan a Köztársaság közelmúltbeli történelmében.”

forrás: Peoples Dispatch

Olasz újfasizmus: 5 rendőr próbált beszivárogni egy baloldali párt ifjúsági szervezetébe

Az olasz baloldali Potere al Popolo! (Hatalmat a népnek!) párt továbbra is teljes kormányzati átláthatóságot követel, miután kiderült, hogy több rendőri ügynök beszivárgott a párt ifjúsági csoportjaiba, a Collettivo Autorganizzato Universitario (Önszervező Egyetemi Kollektívák, CAU) és a Cambiare Rotta (Útváltás) szervezetekbe.