Húsz országból érkezett akadémikusok, politikai vezetők és újságírók százai gyűltek össze Sanghajban a „A világ antifasiszta háborújának győzelme és a háború utáni nemzetközi rend: múlt és jövő” című konferenciára.
A november 13-án és 14-én zajló konferenciát a fasizmus felett aratott győzelem és a második világháború vége 80. évfordulója alkalmából rendezik, ezt a nemzetközi megemlékezést éles narratívák körüli viták jellemzik.
Az elmúlt évben, miközben Brüsszel, Moszkva és Peking mind megrendezte saját megemlékezéseit, az egész világon komoly kérdések merültek fel.
-
Mikor kezdődött a háború? Mikor ért véget?
-
Ki nyerte a háborút?
-
Hol voltak a fő hadszínterek?
-
Mely nemzetek szenvedték el a legnagyobb emberveszteséget?
-
Milyen volt az afrikai és dél-ázsiai nemzetek részvétele a háborúban?
-
Milyen szerepet játszottak a nyugati szövetséges hatalmak a fasizmus felemelkedésében?
-
Mire használta valójában az Egyesült Államok az atombombát?
-
Miért és hogyan tudta az Egyesült Államok átírni a történelmet és úgy pozicionálni magát mint az emberiség egyetlen megmentője?
-
Hogyan hat az antifasiszta világháború igazságának elhomályosítása a mai geopolitikai folyamatokra és a világ népességére?
A Sanghajban zajló, a Global South Academic Forum, a Kelet-Kína Pedagógiai Egyetem, a Tricontinental: Institute for Social Research és a Johannesburgi Egyetem által közösen szervezett konferencia ezekre a kérdésekre keres választ.
A történelem helyreállítása a jelen megértéséhez
A konferencia nemcsak azért törekszik mélyebbre ásni, hogy lebuktassa a Hollywood propagandáját, amely azzal etette a világot, hogy a nácikat egy pár „iowai fiatal farmer fiú” győzte le a normandiai partraszállásnál, ahogyan a Tricontinental igazgatója, Vijay Prashad viccelődött a nyitóülésen. A jelenlegi háborús uszításra és Kína az Egyesült Államok általi körbezárására, valamint az USA és szövetségeseinek teljes felelősségre vonhatatlanságával elkövetett tömeges atrocitásokra (mint például az izraeli genocídius Gázában) reflektálva a konferencia előadói arra jutottak, hogy az Egyesült Államok háború utáni manőverei alapvetőek voltak a jelenlegi világrend kialakításában és az USA hegemonikus katonai hatalommá válásában, amely vezetőinek bűntetteiért nem vonható felelősségre.
A konferencia egyik jelentős hozzájárulása ehhez a globális vitához a Tricontinental: Institute for Social Research „A világ antifasiszta háborújának győzelmének 80. évfordulója: Megérteni, ki mentette meg az emberiséget – Egy helyreállított történelem” című tanulmányának bemutatása.
A tanulmány kétségbe vonja a nyugati intézmények által közölt háborús haláleseti számokat, és a háborút hajtó erőforrást jelentő gyarmati kizsákmányolás árát is figyelembe véve azt állítja, hogy:
-
Kínában 1937 és 1945 között 23,6 millió halálesetet dokumentáltak.
-
A Szovjetunióban 27 millió halálesetet dokumentáltak, ami 1940-ben a szovjet lakosság 13,8%-át tette ki.
-
Afrikában 1,6 és 2 millió közötti afrikai halt meg – fasiszta invázió, kényszermunka, harctéri szolgálat és szisztémás éheztetés következtében, de ezeket a haláleseteket soha nem jelentették.
-
A bengáli, Holland Kelet-Indiák, Francia Indokína, Burma, Malajzia és Szingapúr, Fülöp-szigetek és Portugál Timor ázsiai gyarmatain 11,2 millióan haltak.
A 45 000 szóból álló, gondosan kidolgozott szöveg erős kijelentéssel kezdődik: „Miközben a világ antifasiszta háborújának győzelmének 80. évfordulóját ünnepeljük, a nyugati hatalmak az ismert történetét mesélik: az USA ipari ereje és brit eltökéltség mentette meg a világot a fasizmustól. Ez hazugság… A fasizmust nem az angol-amerikai tőke, hanem a szocialista vezetés és a tömeges hősiesség győzte le – egy ragyogó stratégia Moszkvából és Yenanból, a munkások és parasztok törhetetlen ellenállása, akik nem adták meg magukat, és egy olyan áldozat, amely megmentette az emberiséget a rabszolgaságtól.”
A konferencia nyitóülésének hozzászólásai ugyanezt a hangulatot tükrözték.
Zhang Mei-fang, a Kína Intézet az Innovációs Stratégiáért igazgatója kijelentette, itt az ideje hogy a Globális Dél „visszatekintsen a történelemre, értékelje a jelent és tervezzen a jövőre”.
Kuba kínai nagykövete, Alberto Blanco Silva elmondta a résztvevőknek, hogy a háború igazságának helyreállításában a világnak emlékeznie kell Kínára és „arra a legyőzhetetlen erőre, amellyel egy nép hajlandó védelmezni hazáját”.
Vijay Prashad indiai történész, a Tricontinental: Institute for Social Research igazgatója előadásában azt érvelte, hogy Japán 1945 augusztusi atombombázása „nem a katonai stratégiáról szólt. Az teljes egészében az Egyesült Államok hatalmának demonstrálása volt, egy üzenet a világnak az új fegyverről, amit az USA kifejlesztett, és egy figyelmeztetés az ázsiai kommunistáknak, hogy ez a fegyver ellenük is bevethető. A fasizmus legyőzése érdekében meghalt milliós ázsiai munkások és parasztok – köztük családtagjaim Burmában – el lettek törölve a gombafelhő által. Az kezdett elsőbbséget élvezni a köztudatban. A bomba lett a hős, és nem azok az emberek, akik Délkelet-Ázsia minden centijéért harcoltak.”
A konferencia további ülései a keleti frontot mint a háború fő hadszínterét, a háború utáni nemzetközi rendet, az El Nem Kötelezettek Mozgalmát, a digitális szuverenitást, valamint a médiát és kommunikációt fogják megvizsgálni.
forrás: Peoples Dispatch