Amióta Hugo Chavez 1998-ban hatalomra került, az Egyesült Államok mindent megtett a bolivár forradalom megdöntésére.
Megpróbáltak mindent, egy teljes körű katonai invázió kivételével: katonai puccsot, egy bábelnök kinevezését, a globális pénzügyi rendszerből való kizárást, számos szankció kiszabását, az áramhálózat szabotázsát, zsoldosok küldését és vezetőik meggyilkolására tett kísérleteket. Ha csak végig tudod venni egy kormány megdöntésének módjait, az Egyesült Államok valószínűleg már mindet kipróbálta azt Venezuelával szemben.
Azonban 2025-ben az eszkaláció egyértelmű lett. Az USA hadihajókat küldött Venezuela partjaihoz őrjáratozni, elkezdte elsüllyeszteni a kis hajókat és megölni a fedélzeten lévőket, ahogy azok elhagyták a dél-amerikai kontinenst, és elfoglalt egy Kuba felé tartó olajszállítót.
A Venezuela elleni támadások száma megnőtt, ami azt sugallja, hogy a fenyegetések jellege most más nagyságrendűvé vált. Úgy tűnik, mintha az Egyesült Államok egy teljes körű invázióra készülne.
Donald Trump azzal került hatalomra, hogy ellenezte azokat a katonai beavatkozásokat, amelyek nem szolgálják az USA érdekeit, ezért nevezte az illegális amerikai iraki háborút „vér és kincs” pazarlásnak.
Ez nem azt jelenti, hogy Trump ellenzné az amerikai hadsereg alkalmazását – bevetette azt Afganisztánban (emlékezzünk a „Minden bombák anyjára”) és Jemenben, és teljes mértékben támogatta az amerikai/izraeli népirtást a palesztinok ellen.
Az ő receptje nem a háború melletti vagy elleni kategorikus állásfoglalás, hanem az, hogy mit nyerne vele az USA. Irakkal kapcsolatban kijelentette, hogy nem maga a háború volt a probléma, hanem az, hogy nem foglalták el az iraki olajat. Ha az USA elvette volna Irak olaját, Trump valószínűleg Bagdadban lett volna, készen arra, hogy – iraki kincsekből – egy Trump szállodát építsen az egykori elnöki birtokok valamelyikén.
Természetesen az USA katonai felvonulása a Karib-térségben a venezuelai olajról szól – a világ legnagyobb ismert készletéről.
Az USA által támogatott politikus, Maria Corina Machado, akit éppen ezen a héten díjaztak Nobel-békedíjjal, miután támogatta az izraeli népirtást és szolgalmazta, hogy az USA saját megtámadja saját hazáját, nyilvánosan ígérte, hogy megnyitja országa erőforrásait a külföldi tőke számára.
Ő szívesen látná Venezuela gazdagságának kiaknázását, semmint hogy hagyja társadalmi vagyonának azon népének életét javítani, ahogy az az Hugo Chavez által indított bolivár forradalom célja is.
Egy feltételezett „Machado elnök” azonnal lemondana minden igényről az Essequibo régióra, és teljes kontrollt adna az ExxonMobil-nak Venezuela olajkészletei felett. Bizonyára ez a díja.
De ez nem a közvetlen ösztönző erő. Az USA 2025-ös Nemzetbiztonsági Stratégiájának alapos olvasata azt mutatja, hogy megújult hangsúly került a nyugati féltekére.
Az 1823-as Monroe-doktrína „Trump-következménye” egyértelmű: a nyugati féltekének az USA irányítása alatt kell állnia, és az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy csak az USA-barát politikusok kapjanak hatalmat.
Érdemes elolvasni a Nemzetbiztonsági Stratégia ezen részét: „Az évekig tartó elhanyagolás után az Egyesült Államok újra érvényesíti és végrehajtja a Monroe-doktrínát, hogy helyreállítsa Amerika elsőbbségét a nyugati féltekén, és megvédje hazánkat és hozzáférésünket a régió kulcsfontosságú földrajzi pontjaihoz. Megtagadjuk a nem-hemiszférikus versenytársak számára annak lehetőségét, hogy erőket vagy egyéb fenyegető képességeket helyezzenek el, illetve stratégiai jelentőségű eszközöket birtokoljanak vagy irányítsanak a mi féltekénken. A Monroe-doktrína e ‘Trump-következménye’ az amerikai hatalom és prioritások józan eszű és hatékony helyreállítása, összhangban az amerikai biztonsági érdekekkel.”
Amikor Argentínában helyi választások voltak, Trump figyelmeztetett, hogy az USA elvágja a külső finanszírozást, ha az amerikabarát elnök, Javier Mileit ellenző jelöltek nyernek. Hondurasban Trump közvetlenül beavatkozott, hogy ellenezze a Libre Pártot, sőt felajánlotta egy elítélt drogkereskedő (és volt elnök) szabadon engedését is.
Az Egyesült Államok agresszívan mozog, mert pontosan felmérte a Rózsaszín Áramlat gyengeségét és egy új, szélsőjobboldali „Dühös Áradat” erősségét.
A jobboldali kormányok megjelenése Dél-Amerikában, Közép-Amerikában és a Karib-térségben bátorította az USA-t, hogy megszorongassa Venezuelát és ezzel gyengítse Kubát – a latin-amerikai baloldal két fő pólusát. E forradalmi folyamatok megdöntése lehetővé tenné a Monroe-doktrína teljes körű dominanciáját Latin-Amerikában és a Karib-térségben.
Az 1990-es évektől kezdve az Egyesült Államok közös jóléti partnerként kezdett Latin-Amerikáról beszélni, a globalizációt hangsúlyozva a közvetlen irányítás helyett.
Most megváltozott a nyelv. Ahogy a „Trump-következmény” kijelenti: „Olyan féltekét akarunk, amely mentes a túlságosan ellenséges külföldi behatolástól vagy kulcsfontosságú eszközök birtoklásától, és amely támogatja a kritikus ellátási láncokat… Azt akarjuk biztosítani, hogy továbbra is hozzáférésünk legyen a kulcsfontosságú stratégiai helyekhez.”
Latin-Amerikát geopolitikai versenytérnek tekintik Kína ellen, és fenyegetések forrásának, mint a bevándorlás és a drogkereskedelem.
A Venezuela és Kuba elleni támadás nem csupán e két ország elleni agresszió; ez az USA közvetlen beavatkozásának nyitótüze a Dühös Áradat nevében. Ez nem jobb életet fog nyújtani a lakosságnak, hanem nagyobb gazdagságot az amerikai vállalatoknak és Latin-Amerika oligarcháinak.
Trump kész feléleszteni azt a hitet, hogy bármilyen probléma megoldható katonai erővel, még akkor is, ha más eszközök is léteznek.
A „Trump-következmény” azt ígéri, hogy felhasználja a „a katonai rendszerét, amely erősebb, mint a világ bármely országáé„, a félteke erőforrásainak elrablására.
A Venezuela elleni agresszió nem csak Venezuelával szembeni háború. Ez egy háború egész Latin-Amerika ellen.
Írta: Vijay Prashad indiai történész, szerkesztő és újságíró. Írói ösztöndíjas és főmunkatárs a Globetrotternél. Szerkesztő a LeftWord Booksnál és igazgatója a Tricontinental: Társadalomkutató Intézetnek.
forrás: Peoples Dispatch