Több mint 5000 antifasiszta vonult fel szombaton London belvárosában, hogy tiltakozzon a náci Tommy Robinsont támogató csoportok ellen. A fasiszták nagyjából 5000 embert tudtak mozgósítani—ez csupán körülbelül egyötöde annak, amit október 26-án sikerült elérniük.
A Stand Up To Racism (SUTR) nevű szervezet támogatóinak ellentüntetése a Piccadilly környékén kezdődött, majd a menet Whitehall felé vonult.
Matthew Aberdeenből hajnali 3-kor kelt útra, hogy Skóciából csatlakozzon a tiltakozókhoz. „Meg kell mutatnunk a fasisztáknak, hogy nem válhatnak elfogadottá” – mondta a Socialist Worker újságnak. „Nem hagyhatjuk, hogy ők uralják az utcákat és beleszóljanak az ország politikájába.
„Trump győzelmével és a Reform UK erősödésével még sürgetőbbé vált, hogy kezdeményező módon lépjünk fel.”
A tömeg skandálta: „Tommy Robinson, jól ismerünk téged—te egy vérbeli fasiszta vagy!”, miközben vonultak a demonstráción.
Ada azért jött, hogy „támogassa a mozgalmat”. „Össze kell fognunk, és megmutatnunk, hogy változásra van szükség, különben ugyanabba a történelembe csúszunk vissza, mint Németországban” – mondta a Socialist Worker-nek.
A fasiszták és a szélsőjobb támogatást kap a világ legerősebb emberétől, Donald Trumptól, és a világ leggazdagabb emberétől, Elon Musktól.
Németországban az AfD fasisztái egyre erősödnek, és jobbra tolják az egész politikai spektrumot a szövetségi választások előtt. „A fasizmus térnyerése Európában most nagyon ijesztő” – mondta Marshall, egy középiskolás diák a Socialist Worker-nek.
„Visszatérünk a második világháború előtti időkhöz. A focimeccseken gyakran találkozom Reform UK-t támogató emberekkel—olyan munkásosztálybeliekkel, akik 50 évvel ezelőtt még a Munkáspártra szavaztak volna.
„Sok fiatal is támogatja a Reform UK-t—a közhangulat változik.”
Szakszervezetek, köztük a Unison, a NEU, az UCU, a PCS, a CWU és a Unite tagjai is csatlakoztak az SUTR ellentüntetéséhez. Carol, az NEU oktatási szakszervezet tagja azt mondta a Socialist Worker-nek: „Alapvető fontosságú, hogy kiálljunk, és világossá tegyük, hogy a szélsőjobbnak nincs helye itt.
„Minden, amit fontosnak tartunk, veszélyben van—nem a baloldal, hanem a jobboldal miatt.”
Carol szerint „az iskolákban egyre inkább megjelennek a szélsőséges nézetek”. „Már az általános iskolákban is látjuk, hogy a szülők megosztják nézeteiket, és a gyerekek rossz attitűdöket sajátítanak el másokkal szemben” – mondta.
„Az, hogy 2025-ben ezzel napi szinten kell foglalkoznunk—elfogadhatatlan.”
Steve Wright, a tűzoltók szakszervezetének (FBU) főtitkára így szólt a tömeghez: „Ők lefelé ütnek, nem felfelé. Azt mondják, nézz a bevándorlóra balra tőled, és ne a főnöködre, aki nap mint nap a nyakadon tapos.”
Tommy Robinson jelenlegi gyengeségét mutatja, hogy a fasiszta oldalon felszólalók többsége marginális összeesküvés-elméleteket terjesztő figurákból állt (lásd alább).
A Tommy Robinson-féle tüntetésen feszültség alakult ki Robinson és a szélsőjobboldali Reform UK párt között is. Howard Cox, a Reform UK korábbi londoni polgármester-jelöltje azt mondta a tömegnek: „Egy magas rangú Reform UK-s vezető üzent nekem, hogy ha tovább beszélek Robinsonról, ki fognak zárni.” A tömeg erre fújolni kezdett.
Cox meghívta Nigel Farage-ot és Richard Tice-t, hogy „üljenek le és beszéljenek Robinsonnal”, hogy „rendezzék az ellentéteiket”. „Tice csak ‘azoknak’ nevezett minket. Én büszke vagyok arra, hogy ‘azok’ vagyunk. Még mindig úgy gondolom, hogy a Reform UK a legjobb lehetőség” – mondta.
A szélsőjobboldali médiában ismert Sargon of Akkad így panaszkodott: „Nincs vezetői képesség a mozgalomban.”
„Nigel Farage a média kedvéért sértegeti Tommy Robinsont, pedig a támogatói közül sokan Robinson hívei is” – mondta. „Nigel megosztottságot szít a saját táborában, és nehéz helyzetbe hozza azokat, akik a Reform UK-t támogatják.”
Egy másik felszólaló azt mondta, hogy „a vízió jelenleg nem a Reform UK”. „Talán a jövőben, de most nem” – majd egyfajta „keresztény nacionalizmus” mellett érvelt.
Egy másik szónok így fogalmazott: „Politikai megoldásra van szükség. Ki gondolja, hogy a Konzervatívok jelentik a megoldást?” A tömeg fújolt. „Ki gondolja, hogy a Munkáspárt a megoldás?” Még hangosabb fújolás érkezett. „És ki gondolja, hogy a Reform UK a megoldás?” Erre vegyes reakció érkezett: fújolások és éljenzések egyaránt. A felszólaló azt állította, hogy csak a UKIP „áll ki határozottan” az ügyük mellett.
Az antifasiszta mozgalom megnehezítette Farage számára, hogy nyíltan felkaroljon egy fasiszta utcai mozgalmat, de a Reform UK mégis erősödni látszik. Az egész országban szerveződnek helyi csoportjai, és arra készülnek, hogy a májusi önkormányzati választásokon jelentős számú képviselői helyet szerezzenek.
A Munkáspárt bevándorlók és menekültek elleni bűnbakképzése megágyazott a szélsőjobb növekedésének. Amikor Keir Starmer és Yvette Cooper belügyminiszter a „biztonságos határokról” beszélnek, azzal csak megerősítik azt a hazugságot, hogy a bevándorlás problémát jelent.
Ekkor léphet színre a Reform UK, amely az egyetlen olyan pártként mutatja be magát, amely hajlandó és képes megtenni a „szükséges” lépéseket a bevándorlás megállítására.
A Munkáspárt kudarcai a munkásosztály számára növelik az elégedetlenséget, amelyet a Reform UK jobboldali irányba terel.
Darren, az RMT közlekedési szakszervezet képviselője Leedsből, így nyilatkozott a Socialist Worker-nek: „Egy sofőr részt vett a nyári zavargásokban, és sokakat befolyásol Tommy Robinson. Azt hiszik, hogy minden muszlim pedofil és bűnszervezetek tagja.
„Nem tudok vitába szállni a kollégáimmal a munkahelyen. Ha vitázol, fegyelmit kapsz zaklatásért és megfélemlítésért. A főnökök viszont nem tűnnek különösebben aggódónak a rasszizmus miatt—még akkor sem, ha az ír származásúakat éri rasszista zaklatás.”
„A szélsőjobb megerősödése azt jelenti, hogy az emberek ezt megúszhatják. Látják, mi történik az Egyesült Államokban, és azt gondolják, ha ott megtehetik, akkor itt is.”
Hozzátette: „Néhány muszlim és ázsiai származású dolgozó betegszabadságra ment a stressz miatt, amit ez okozott nekik.”
Az antirasszistáknak meg kell nyerniük az érvet, miszerint ha elfogadjuk azt a narratívát, hogy a bevándorlás „probléma”, azzal csak aláássuk minden munkásosztálybeli ember életkörülményeinek javítását. Először az „illegális” menekültek ellen lépnek fel, akik kis csónakokon érkeznek. Aztán a bevándorló vagy muszlim kollégád ellen. Ha bármilyen engedményt teszünk ezeknek az érveknek, az csak az ő „oszd meg és uralkodj” stratégiájukat erősíti.
Az antirasszistáknak folyamatosan mozgósítaniuk kell a fasiszták ellen—és széles körű kampányt kell építeniük a Reform UK ellen, az önkormányzati választásokon és azon túl is.
Ahogy Weyman Bennett, a SUTR társszervezője mondta: „Egységre van szükség, és minden fronton harcolnunk kell. Minden alkalommal, amikor a nácik felemelik a fejüket, visszanyomjuk őket. Most is vissza fogjuk nyomni Tommy Robinsont és a nácikat, de van még egy dolog, amit meg kell tennünk.”
„Egy jó nagyot kell rúgnunk Nigel Farage-ba” – mondta, amire a tömeg hatalmas éljenzéssel reagált. „Nem engedhetünk egyetlen lépést sem, és nem hozhatunk semmilyen áldozatot az elveink rovására.”
A Reform UK kihívása
Az antirasszisták több akadállyal is szembesülnek, amikor a Reform UK ellen lépnek fel, szemben egy nyíltan fasiszta utcai mozgalommal.
Először is, az antifasiszták eddig azon dolgoztak, hogy éket verjenek a keményvonalas nácik és a „puha” rasszisták közé, akik mögöttük sorakoztak fel. Ezt részben úgy érték el, hogy leleplezték a Nemzeti Front (National Front), a Brit Nemzeti Párt (BNP) vagy az Angol Védelmi Liga (EDL) náci eszméit.
Most is fel kell tárnunk Farage szélsőjobboldali és rasszista politikáját, és tüntetnünk kell a Reform UK ellen.
De Farage, Robinsonnal ellentétben, nem náci, aki Hitler és a holokauszt hagyományát követi—márpedig ez az, ami emberek millióit taszítja.
Éppen ezért egy szélesebb stratégiára van szükség, amely az bevándorló-ellenes rasszizmus lebontására irányul, hogy aláássa a Reform UK támogatottságát. Ez gyakran hosszabb, türelmesebb érvelést igényel, mivel a bevándorlók és menekültek bűnbakképzése már teljesen beépült a politikai közbeszédbe.
Másodszor, a Reform UK bénító hatást gyakorolhat a munkásmozgalomra.
A szakszervezeti vezetők nagy része, akik a Munkáspárthoz kötődnek, nehéz helyzetben van a Reform UK miatt. A Szakszervezeti Kongresszus (TUC) tavaly szeptemberi ülésén Paul Nowak, a TUC vezetője így nyilatkozott a Socialist Worker-nek:
„A Reform UK és a szélsőjobb elleni küzdelem legjobb módja, ha ez a kormány végrehajtja a változásra kapott mandátumát. A Munkáspártnak teljesítenie kell a választási ígéreteit, mert a szélsőjobb ott erősödik meg, ahol a politikával és politikusokkal szembeni cinizmus eluralkodik.”
Hat hónappal később Starmer kormányának kevés „változást” sikerült felmutatnia. Az emberek egyre elkeseredettebbek és kiábrándultabbak a kormányból.
Ennek ellenére a szakszervezeti vezetők többsége továbbra is úgy beszél a Munkáspártról, mint „a mi kormányunkról”, és nem akarnak harcot vezetni ellene. Ráadásul egyesek nyomás alatt állnak, hogy ne vállaljanak nyílt vitát a bevándorlás kérdéséről, ha a saját tagjaik felvetik azt.
Szükség van egy tömeges kampányra, amely szembeszáll a rasszista bűnbakképzéssel, és osztályalapú érveléssel hívja fel a figyelmet: „A főnököket hibáztasd, ne a bevándorlókat.”
Ez azt is jelenti, hogy meg kell szólítanunk néhány saját munkatársunkat—olyanokat, akik nem vonulnának együtt a nácikkal, de a Reform UK-ben egy lehetséges alternatívát látnak.
Az antirasszisták számára kulcsfontosságú, hogy megnyerjék ezeket a vitákat, és megerősítsék a szakszervezetekben azokat, akik hajlandók harcolni ezért az ügyért. A rasszizmus elleni harc mellett a baloldalnak és a munkásmozgalomnak egy határozott ellenállást kell kiépítenie a Starmer-kormánnyal szemben is, amely maga is hozzájárul a szélsőjobb erősödéséhez.
Iszlamofóbia a fasiszta felvonuláson
A fasiszták a Waterloo pályaudvarnál gyülekeztek, majd a Parlament térre vonultak. Egyikük így támadta a bevándorlást: „A kormány hazugságai eltussolják a tömeges bevándorlás kudarcait—ezeket az embereket nem lehet integrálni.”
Egy másik résztvevő azt mondta: „A Tower Hamletsben élek, és alig vannak rendes emberek. A hétéves húgomért mentem az iskolába, és ő volt az egyetlen fehér lány az osztályában.” Egy Robinson-támogató csatlakozott a beszélgetéshez, hozzátéve: „Amikor látom, hogy csak egy fehér ember van, összetörik a szívem. Ugyanaz a szar mindenhol.”
A tömegben több tucat izraeli és amerikai zászló volt látható, sőt, néhány keresztes lovagi zászló is feltűnt.
Egy ember MEGA (Make England Great Again) feliratú sapkákat árult, azt állítva, hogy a bevételt Robinson gyermekeinek ajánlja fel.
Ahogy a menet a parlamenthez közeledett, iszlamofób rigmusok hangzottak el, például: „Dugd fel a kibaszott Allahodat a seggedbe.”
A beszédek egy Hamasz-ellenes felszólalással kezdődtek, amelyben a palesztin ellenállási csoportot terroristának nevezték.
A szónok azt állította: „A dzsihád ott vonul a sarkon, palesztin zászlókkal és a felkelés globalizálásának jelszavaival.” Majd hozzátette: „Ezek azok az emberek, akik mentegetik a férfiak, nők és gyermekek október 7-i lemészárlását.”
Robinson jobbkeze, Danny Roscoe a bevándorlókat támadta, és felszólította a kormányt: „Zárják le a határokat, gyűjtsék őket össze és rúgják ki az országból.” Majd hozzátette: „Indítsák el a kitoloncolási programot azok számára, akik nem hajlandók beilleszkedni.”
forrás: Socialist Worker