A Donald Trump-kormányzat „zóna elárasztásának” taktikája – amikor annyi kezdeményezéssel árasztják el ellenfeleiket, hogy azok sokkot kapnak, és nem tudnak reagálni – az elmúlt héten Európába is áttevődött.
Először Trump bejelentette, hogy megállapodott Vlagyimir Putyinnal abban, hogy tárgyalásokat kezdenek az ukrajnai háború befejezéséről.
Ezután Pete Hegseth védelmi miniszter azt mondta, hogy Ukrajna 2014 előtti határainak visszaállítása „illuzórikus cél”, és az ország NATO-csatlakozása nem „realisztikus kimenetel”. Az Egyesült Államok és Oroszország közötti béketárgyalások ezen a héten Rijádban, Szaúd-Arábiában fognak zajlani Ukrajna és Európa részvételével.
De ami igazán kikristályosította a pánikot és a megaláztatást az európai fővárosokban, az JD Vance alelnök múlt pénteki beszéde volt a müncheni biztonsági konferencián.
Vance sokkolta főként európai közönségét azzal, hogy elmondta nekik: ők maguk a probléma. „A legnagyobb fenyegetés, ami Európát illeti, nem Oroszország, nem Kína, és nem is bármely más külső tényező. Amitől tartok, az a belső fenyegetés.”
Vance sorra vett néhány szokásos szélsőjobboldali panaszt a szólásszabadsággal kapcsolatban.
Nem említette a demokratikus szabadságjogok elleni legnagyobb jelenlegi támadást Európában – a palesztin szolidaritási mozgalom elnyomását. Ez a kihagyás nem meglepő, hiszen az Egyesült Államokban ugyanez az elnyomás folyik.
Ennek ellenére, az Egyesült Államok többi lépésével kombinálva, Vance beszéde pofoncsapás volt a müncheni konferencián összegyűlt neoliberális imperialisták számára.
Ne feledjük, hogy az Európai Unió „normatív hatalomként” mutatja be magát. Az egész világnak prédikál állítólagosan felsőbbrendű liberális demokratikus „értékeiről”, miközben gazdasági erejét arra használja fel, hogy gyengébb államokat megalázzon.
Christoph Heusgen, a müncheni konferencia elnöke, könnyek között adott nyilatkozatot a sajtótájékoztatón. De ejtett-e egyáltalán könnyeket Gáza gyermekeiért?
Az igazság az, hogy az ukrajnai háború felfedte Európa kettős függését – az Egyesült Államoktól a biztonság és Oroszországtól a gáz tekintetében. Az Egyesült Államok nyújtotta a legnagyobb katonai segítséget Ukrajnának, de a nyugati segély nem volt elegendő ahhoz, hogy a mérleget Kijev javára billentse.
Trump döntése, hogy tárgyal Putyinnál, viszonylag racionális válasz. Hasonlít Dwight Eisenhower kezdeményezéséhez, aki 1953-ban Koreában egy másik patthelyzetbe került háborút zárt le.
Az európaiak igyekeztek kompenzálni katonai gyengeségüket azzal, hogy hatalmas felhajtást keltettek Ukrajna és Oroszország és Kína ellen. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke hajtotta végre ezt az irányváltást.
Most az EU-t és Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt hidegen hagyta a dolog. Európa háború utáni szerepe a békefenntartó csapatok biztosítása és Ukrajna újjáépítésének finanszírozása lesz.
Ami Vance beszédét illeti, a legfontosabb, hogy megerősítette a Trump-kormányzat támogatását a szélsőjobboldalnak Európában. Nem csak Elon Musk támogatja a fasiszta Alternatíva Németországért (AfD) pártot. Vance megkerülte a leköszönő német kancellárt, Olaf Scholzt, de találkozott Alice Weidel AfD-vezetővel.
Scholz és a jobbközép ellenzék vezetője, Friedrich Merz is beavatkozásnak minősítette Vance beavatkozását a német belpolitikába. Nem ők lesznek az egyetlen európai vezetők, akik az új adminisztráció leheletét érzik a nyakukon. Feltételezhetően egy másik fasiszta, Marine Le Pen is számíthat Washington támogatására, amikor 2027-ben ismét elindul a francia elnökségért.
A Trump-kormányzat talán át akarja alakítani az európai politikát. De ez nem jelenti azt, hogy feladnák Európát.
Sanna Marin finn ex-miniszterelnök az X platformon panaszkodott, hogy „Európa már nem számíthat a transzatlanti értékalapú együttműködésre és támogatásra”. Nos, a NATO „értékei” kiterjedtek arra, hogy a hidegháború alatt fasiszta Spanyolországot és Portugáliát is tagállamként fogadja el, valamint Görögországot és Törökországot, amikor azok katonai diktatúrák alatt álltak.
Az Egyesült Államok jelenléte Európában soha nem az „értékekről” szólt. Arról szólt, hogy biztosítsák, hogy a globális kapitalizmus egyik fő központja ne kerüljön ellenséges hatalom uralma alá. A NATO túléli. De ne sajnáljuk az európai erőszakos uralkodókat, akiket most erőszakkal elnyomnak.
forrás: Socialist Worker