„Soha ne adjuk fel, soha ne kapituláljunk… Bármi is történjék, bármilyen mélyre is süllyedjünk, mindig hirdessük a győzelmet, és soha ne ismerjük be a vereséget.”
Ezt a módszert tanulta meg a fiatal Donald Trump Roy Cohntól, a bűnszervezetekkel is kapcsolatban álló jobboldali ügyvédtől. Most is ezt látjuk működni közben, ahogy küzd a vámok okozta válsággal. De minden fenyegetőző szava ellenére sem tudja elrejteni, hogy olyan erőkkel néz szembe, amelyek túl nagyok neki.
Az Egyesült Államok által bevezetett importvámoknak két fő célja volt. Először is, újratárgyalni az USA és szövetségesei közötti kapcsolatot: a kereskedelmi partnerek vámmentességet kaphatnak, ha gazdasági engedményeket adnak és növelik a katonai kiadásaikat.
Másodszor – különösen Trump fő kereskedelmi tanácsadója, Peter Navarro számára –, hogy szétválassza az amerikai és a kínai gazdaságot.
Kína ma uralja a globális gyártást és kereskedelemet. Ez a gazdasági előretörés lehetővé teszi, hogy kihívást jelenthessen az USA katonai és technológiai fölényének.
A vámok kiszámításának módja nevetséges volt. De egy mintázat kirajzolódott: a Kínától Ázsián és Amerikán átívelő ellátási láncokban részt vevő országokat különösen keményen sújtották. Navarro figyelmeztetett: „Azt akarjuk hallani Kambodzsától, Mexikótól és Vietnámtól, hogy nem engedik, hogy Kína az Ön országain keresztül kerülje meg az amerikai vámokat.”
De Trump bandája nem érti a kapitalista hatalom valóságát. Az államok és nagyvállalatok a verseny és a beruházás személytelen gazdasági szerkezeteinek vannak kiszolgáltatva, amelyek alakítják a globális kapitalizmust. Senki sem irányítja ezeket.
Trump gyakran henceg azzal, mennyit emelkedett a tőzsde elnöksége alatt. Amikor mostanában zuhanni kezdett, beismerte, hogy lesz némi átmeneti fájdalom. De a legfontosabb pénzpiac a kötvénypiac. Az államok kötvények eladásával vesznek fel hitelt. Az amerikai kormány kötvényeit kincstárjegynek hívják.
1971 augusztusában, az USA gazdasági hanyatlása által okozott első nagy globális válság idején Richard Nixon elnök megszüntette a dollár és az arany közötti kapcsolatot. A dollár továbbra is a fő tartalékvaluta maradt, de szabadon lebeghetett a devizapiacon.
A nemzetközi pénzrendszer ma is az amerikai kincstárjegyekre épül. Ahogy a marxista közgazdász, Duncan Foley fogalmaz: „A modern kapitalizmusban az államadósság az érték mértéke, a fizetési és vásárlási eszköz.”
A kötvénypiac korlátot szab a kormányoknak. A brit államkötvények iránti pánik 2022 szeptemberében véget vetett Liz Truss kormányának. Már a 90-es években is Bill Clinton elnök tanácsadója, James Carville azt mondta: „Szeretnék visszajönni kötvénypiacként. Bárkit meg tudnék félemlíteni.”
Az amerikai kincstárjegyek fontos szerepet játszanak hitelfedezetként. Általában biztonságos menedéknek számítanak, ezért pénzügyi pánik idején befektetők veszik őket, hogy megőrizzék tőkéjük értékét.
De ez a mechanizmus összeomlott a Covid19-pandémia kitörésekor. A készpénz iránti kétségbeesett hajsza miatt még a kincstárjegyeket is eladták. A központi bankoknak pénzzel kellett elárasztaniuk a piacokat.
A kincstárjegyek árfolyama múlt héten ismét zuhanni kezdett, amikor attól féltek, hogy a vámok súlyosan megzavarják a globális gazdaságot. Ekkor megremegett Trump, és 90 napra felfüggesztette a legfontosabb vámokat. Ahogy a Financial Times Unhedged rovatában megfogalmazták: „Bármi is volt a terv, a végén a tőke mozgása határozta meg a mértékét és az időzítést.”
Kína volt a kivétel. Mindkét oldal több mint 100 százalékos vámokat vetett ki a másik exportjaira. A probléma az, hogy az amerikai fogyasztói piac erősen függ a kínai gyártástól. Azok az ellátási láncok, amelyek ellen Navarro lázad, olcsó, de képzett munkaerőt biztosítanak az Apple-hez hasonló amerikai multiknak.
Szombat hajnalban egy homályos amerikai vámtisztviselői közleményből kiderült, hogy a kínai okostelefonokat és más high-tech termékeket kivették az új amerikai vámok alól. Az iPhone árának megduplázódásával szembesülve Trump ismét engedett, bár most azt mondja, hogy a felmentés csak átmeneti.
„Nagyon jó vagyok ezekben a dolgokban” – hencegett nemrég. Hát… nem annyira.
Írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker