„A migránsok nem azért mennek el, mert el akarnak, hanem mert képtelen tovább maradni a földjükön, vagy inkább országukban,” – mondta Subcomandante Moisés, miközben újra megerősítette támogatását azok iránt, akik az Egyesült Államokba emigráltak a nyomor és az erőszak miatt a szülőföldjükről; ahol 100 éve folyamatosan kizsákmányolták, elnyomták és kisemmizték őket.
Sup Moisés ezt a „Kapitalizmus falai, a baloldal törései” szeminárium második napján fejtette ki a Cideci Unitierra szabadegyetem rendezvényén Chiapasban, Mexikóban.
„Azokat kell támogatnunk akik minket támogattak. Most rajtunk a sor, hogy elmondjuk nekik, hogy ellenállással és lázadással harcoljanak,” – így magyarázta Moisés, hogy miért szolidárisak a diszkriminált és kizsákmányolt társadalommal. Segítettek nekünk 23 éve a felkelésünk után és a zapatista szóvivő közölte, hogy támogatni fogják a migránsokat a 3791 kiló eladott kávé bevételéből.
Az őslakos zapatista újra felszólította a társadalmat, hogy szervezkedjen, mivel „a kapitalista ellenség nem fogja engedni uralkodni a népet. Az ellenség nem fog tárgyalni és azt mondani, hogy ezentúl csak félig zsákmányollak ki,” – mutatott rá a Subcomandante. „Itt lent segítenünk kell egymásnak, hogy megmutassuk, hogy nincs szükségünk azokra, akik feltételekkel adnak segíteni,” – tette hozzá Moisés utalva a kormányra és a politikai pártokra.
Carlos Aguirre Rojas a „Latin-Amerika helyzet alulról és balra szemlélve” című felszólalásában megkért mindenkit, hogy tanulják meg, amit a zaptisták tanítottak, hogy alulról és balra szemléljük a világot. „Nem érthetjük meg a XXI. század kapitalizmusát anélkül, hogy támaszkodnánk Marx érték- és történelemelméletére,” – tette hozzá az akadémikus.
Hogyan nézzünk Latin-Amerika tetejére? – kérdezte a társadalomkutató, amelyre két elem létezésével válaszolt. Az első az Államok: amelyek lehetnek olyanok, mint a szélsőjobboldal, mint Pena Nieto állama, amely nemzetellenes, megadta magát másoknak, elnyomó és kultúraellenes; vagy lehetnek úgy nevezett „haladók”, mint Venezuela, Bolívia vagy Ecuador, amelyek nem az elnyomásra támaszkodnak, hanem az összefogásra.
Aguirre Rojas egy másik kérdésre válaszolva Subcomandante Moisés analógiájával kifejtette, hogy bizonyos országok olyanok lettek, mint a nemzetközi burzsoázia szolgálatában álló birtokok. „Az Állam a fentiek része, mindig is ellenség lesz,” – mondta a történész, és azt javasolta, hogy olyan kormányt kell a helyükre rakni, amely olyan, mint a zapatistáké, amely engedelmeskedve kormányoz.
Arturo Anguiano szociológus szintén ezen este szólalt fel. Kiemelte a kormányok neoliberális politikája elleni népi harc megtorló karakterét. Vannak kormányok, amelyeket nem lehet haladóként vagy baloldaliként definiálni, mivel olyan bányamunkát és földművelést folytatnak, amelyek kiesnek a fenntarthatóság paraméterein és rombolják a környezetet – mutatott rá a társadalomkutató.
Anguiano feltette a kérdést: Mit lehet valójában baloldalinak jellemezni? Kifejtette, hogy csak azt, amely támadja a diszkriminációt, a kifosztást és az elnyomást, mászóval véget vet a kapitalizmusnak. „Senki sem lehet baloldalibb az antikapitalistáknál, a lentieknél, az őslakosoknál, a parasztoknál és a proletároknál, akik harcolnak a hatalom és a tőke ellen, a valódi egyenlőségért, az önigazgatásért és az autonómiáért.”
forrás: http://enlacezapatista.ezln.org.mx