Vijay Prashad indiai tudós szerint a Kubai Forradalom most az amerikai imperializmus elleni harc frontvonalában áll.
2026 januárjában Donald Trump amerikai elnök Kubát „szokatlan és rendkívüli fenyegetésnek” nyilvánította az USA biztonságára nézve. Ez egy olyan minősítés, amely lehetővé teszi az amerikai kormány számára, hogy széleskörű gazdasági korlátozásokat alkalmazzon, amelyeket hagyományosan nemzetbiztonsági ellenfelekkel szemben vetnek be. Az USA Kubával szembeni blokádja az 1960-as években, közvetlenül az 1959-es Kubai Forradalom után kezdődött, de az évek során szigorodott. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül (amely szigorú feltételek mellett engedélyezi a szankciókat) az Egyesült Államok egy illegális, egyoldalú blokádot működtet, amely megpróbálja rákényszeríteni a világ országait, hogy hagyjanak fel az alapvető kubai kereskedelemmel. Az új korlátozások az olajra összpontosítanak. Az amerikai kormány vámtarifákkal és szankciókkal fenyeget meg minden olyan országot, amely olajat ad el vagy szállít Kubának.
Január 3-án az Egyesült Államok megtámadta Venezuelát és elrabolta Nicolás Maduro Moros elnököt és Cilia Florest, a Nemzetgyűlés alelnökét. Miközben 150 amerikai katonai repülőgép lebegett Caracas felett, az Egyesült Államok tudatta a venezuelai kormánnyal: ha nem fogadják el a követeléslistát, az USA lényegében Gázává változtatja Caracas belvárosát. A kormány maradék részének, amelynek nem volt semmilyen befolyása a tárgyalásban, gyakorlatilag taktikai kompromisszumot kellett kötnie és elfogadnia az USA követeléseit. Az egyik követelés az volt, hogy Venezuela hagyjon fel az olajexporttal Kuba felé. 2025-ben Venezuela fedezte Kuba teljes olajigényének mintegy 34%-át. A venezuelai olaj rövidtávú kiesésével Kuba már előre súlyos problémára számított.
De ez még nem volt minden. Mexikó szállította Kuba import nyersolajának 44%-át 2025-ben. Washington ezt követően nyomást gyakorolt Mexikóvárosra, hogy hagyjon fel a kubai olajexporttal, ami azt jelentené, hogy Kuba olajimportjánek csaknem 80%-a megszűnne. Claudia Sheinbaum mexikói elnök és Trump telefonbeszélgetésében Trump azt állította, hogy utasította Sheinbaumot a kubai olajszállítások leállítására, de Sheinbaum ezt tagadta, mondván, a két elnök csak általánosságban beszélt a mexikói-amerikai kapcsolatokról. Bárhogy is történt, a Mexikóra nehezedő nyomás az olajszállítások leállítására jelentős. Sheinbaum hangsúlyozta, hogy Mexikónak meg kell engedni, hogy szuverén döntéseket hozzon, és hogy a mexikói nép nem fog meghajolni az amerikai nyomás előtt. Az üzemanyag Kubába irányuló elvágása humanitárius válságot okozna – mondta Sheinbaum.
Trump kegyetlen politikája gyakorlatilag elvágta Kuba olajimportjának nagy részét, ami jelentős energiaválságot teremtett a tizenegy milliós szigeten. Áramszünetek, üzemanyaghiány a kórházakban, vízellátó rendszerekben és közlekedésben, valamint áramkorlátozások vannak. A repülőgép-üzemanyag hiánya miatt több kereskedelmi légitársaság (például az Air Canada) leállította járatait Havannába.
Az ENSZ figyelmeztetett, hogy az USA nyomásgyakorló kampánya (különösen az üzemanyag megcélzásának politikája) veszélyezteti Kuba élelmiszer- és vízellátását, kórházait, iskoláit és alapvető szolgáltatásait. ENSZ-tisztségviselők, köztük a kubai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadó elítélték a blokád szigorítását, mint olyan intézkedést, amely közvetlenül károsítja a hétköznapi polgárokat. Rámutattak, hogy a korlátozások megnehezítik a kórházak számára az alapvető gyógyszerek beszerzését, a dialízisklinikák működését, és az orvosi berendezések eljuttatását a betegekhez, súlyosbítva az egészségügyi válságot a szigeten. A különleges előadó a politikát „büntető jellegűnek és aránytalannak” nevezte, hangsúlyozva, hogy sérti a nemzetközi jogot és elmélyíti a szociális-gazdasági nehézségeket. Az ENSZ felszólította az Egyesült Államokat a szankciók feloldására és a humanitárius kivételek előtérbe helyezésére, hangsúlyozva, hogy párbeszédre és együttműködésre (nem kényszerítő intézkedésekre) van szükség a kubai életek és emberi jogok védelme érdekében.
Az ENSZ emberi jogi szakértőinek egy csoportja elítélte Trump rendeletét, mint „a nemzetközi jog súlyos megsértését” és „súlyos fenyegetést a demokratikus és méltányos nemzetközi rendre”. Azzal érveltek, hogy Trump rendelete Kubát és harmadik államokat kíván kényszeríteni kereskedelmi szankciókkal való fenyegetéssel, és hogy az ilyen extraterritoriális gazdasági intézkedések súlyos humanitárius következményeket kockáztatnak. Nyilatkozatuk egyértelművé tette, hogy a nemzetközi jog alapján semmilyen jog nem engedi meg egy államnak, hogy gazdasági büntetéseket szabjon ki harmadik államokra jogszerű kereskedelmi kapcsolataik miatt, és felszólították a Trump-adminisztrációt az illegális rendelet visszavonására. Az ENSZ Közgyűlése 1992 óta minden évben elsöprő többséggel szavazott a blokád ellen, gyakran csak az USA és Izrael ellenezte.
Az USA blokádja súlyos hatással volt Kuba fejlődési modelljére. A blokád több mint hatvan évvel ezelőtti kezdete óta az USA 171 milliárd USD kárt okozott Kubának, vagy ha az arany árához igazítjuk, 2,10 billió USD-t. 2024 márciusa és 2025 februárja között a kubai kormány becslése szerint a blokád körülbelül 7,5 milliárd USD kárt okozott, ami 49%-os növekedés az előző időszakhoz képest. Ha a 171 milliárd USD-s számot vesszük alapul, a kubai nép naponta 20,7 millió USD-t, óránként 862 568 USD-t veszít. Ezek a veszteségek súlyosak egy olyan kis ország számára, amely egy szocialista értékekre épülő észszerű társadalmat próbál felépíteni.
Válasz Havannából
Miguel Díaz-Canel kubai elnök élesen elítélte a szigorított amerikai intézkedéseket, mint „gazdasági háborút”, és azzal érvelt, hogy az USA politikája Kuba szuverenitásának gyengítésére irányul. A kormány „energia-blokádnak” nevezi ezt, és hangsúlyozza, hogy a szigeten tapasztalható hiány az USA kényszerítő politikájának közvetlen következménye. Válaszul a Kubai Forradalom szükségterveket hajtott végre, beleértve az üzemanyag-adagolást az alapvető szolgáltatások, mint a kórházak, vízrendszerek és tömegközlekedés prioritásként való kezelésére. Kuba állami irányelveket is bejelentett a csökkentett energiaellátás kezelésére, beleértve az alternatív és megújuló energiaforrások felé történő elmozdulást, ahol lehetséges. A kínai kormány berendezéseket adományozott nagyszabású napelemparkok építéséhez Artemisa, Granma, Guantánamo, Holguín, Las Tunas és Pinar del Río tartományokban. Hosszú távon Kína segíteni fog Kubának 92 naperőmű megépítésében, ami 2000 megawatt napelemes kapacitást jelent. A távoli területeken élő háztartások megsegítésére a kínai kormány 5000 háztetőkön elhelyezhető napelemkészletet küldött. Üzemanyag Mexikóból, Oroszországból és más országokból már úton van Kuba felé. Trump elszigetelési politikája nem járt teljes sikerrel.
A kubai kormány közölte, hogy kapcsolatban áll Washingtonnal, de még nem folytat közvetlen magas szintű tárgyalásokat. Díaz-Canel elnök kijelentette, hogy kormánya hajlandó tárgyalni az Egyesült Államokkal, de csak három fontos feltétellel. Először is, a párbeszédnek tiszteletteljesnek, komolynak, nyomásgyakorlástól és előfeltételektől mentesnek kell lennie. Másodszor, a párbeszédnek tiszteletben kell tartania Kuba szuverenitását, függetlenségét és politikai rendszerét. Végül pedig a kubai kormány nem hajlandó tárgyalni a Kubai Alkotmányról (amelyet nemrég, 2019-ben módosítottak) vagy Kuba szocializmus iránti elkötelezettségéről. Ha az Egyesült Államok ragaszkodik a három kérdés bármelyikének megvitatásához, nem lesz párbeszéd. A Kubai Forradalom kiállása ezekben a kérdésekben a történelmében gyökerezik – hiszen maga a Forradalom is az USA nyugati félteke feletti, az 1823-as Monroe-doktrínán (amelyet Trump 2025-ben a maga Korolláriumával megújított) alapuló ellenőrzési igénye elleni fellépés volt. Ez a kiállás ragályosnak bizonyult, és az 1960-as évektől napjainkig (beleértve a venezuelai Bolivári Folyamat szívét is) kiépítette az amerikai imperializmussal szembeni latin-amerikai ellenállást.
A Dühöngő Áradat
Latin-Amerika gyors és veszélyes átalakuláson megy keresztül. Egymás után választják hatalomba az országok (Argentínától Salvadorig) a Különleges Típusú Szélsőjobboldal politikai formációit. Ezek azok a vezetők, akik elkötelezték magukat az erős konzervatív társadalmi értékek (az Amerikákban terjedő reakciós evangéliumi kereszténység növekedésében gyökerezve), a szegények elleni kíméletlen támadás mellett a bűnözés elleni háborún keresztül (amelyet egy olyan elmélet formált, amely a potenciális bűnözők letartóztatását és bebörtönzését szorgalmazza, Salvador Nayib Bukele által úttörőként bevezetett politika), valamint a Nyugati Civilizáció felé tett éles fordulat mellett, amely magában foglalja az Egyesült Államokhoz való igazodást és Kína ellen irányul (ez a hangulat a nyugati kultúra ünneplésétől a kommunizmus gyűlöletéig terjed). Úgy tűnik, a Különleges Típusú Szélsőjobboldal megjelenése egy generációnyi időre átveheti az irányítást, ha sikerül eltávolítania a baloldalt a hatalomból Kolumbiában, Kubában, Mexikóban, Nicaraguában és Venezuelában (Brazíliában ez a Jobboldal már átvette az irányítást a törvényhozásban).
A Venezuela és Kuba elleni párhuzamos támadások részei az Egyesült Államok hozzájárulásának a Dühöngő Áradat felemelkedéséhez az Amerikákban. Trump és csatlósai szeretnék a saját fajta vezetőiket (mint Javier Milei) pozícióba juttatni az Amerikákban, a Monroe-doktrínához fűzött Trump-féle Korollárium részeként. Ez az, ami feléleszti a szuverenitás eszméjét az Amerikákban. Amikor Bad Bunny, a Puerto Ricó-i művész befejezte előadását az amerikai Super Bowl döntőjén az összes amerikai ország ünneplésével, és amikor felsorolta mindegyiket, ez a gesztus maga is része volt a szuverenitás eszméjéért vívott harcnak.
A Kubai Forradalom ellenáll az amerikai imperializmusnak, de hatalmas nyomás alatt. A Kubával való szolidaritás a kubai népről, a Kubai Forradalomról, a szuverenitás valóságáról az Amerikákban, és a szocializmus eszméjéről szól a világban. Ez most az imperializmus elleni harc frontvonala.
Írta: Vijay Prashad indiai történész és újságíró, a Tricontinental Intézet igazgatója
forrás: Globetrotter