Nigel Farage termékeny témakörként szolgálna a tudatalatti működésében érdeklődő pszichológusok számára.
Mint tudatos és érző lény, olyan világban él, ahol – annak ellenére, hogy hivatásából dollármilliomos ügyletember; külföldi partnerek sorát felvonultató, adóügyileg kedvezményezett státuszú személy; és rajongása tárgya, Keir Starmer legújabb legjobb barátja – ő maga Albion megtestesítőjének látja magat, akinek különleges kapcsolata van a munkásosztállyal.
Ez nem kis feladat. Hagyjuk figyelmen kívül, hogy milyen vagyonra és ingatlanokra tett szert a pénzügyi iparág legsóheribb szektorainak szolgálatában töltött munkássága során; jelenlegi vagyona – négy otthonból álló, 3 millió fontos ingatlanportfóliója mellett – azzal a 91 346 fonttal kezdődik, amit parlamenti képviselőként kap, és havi 4000 fontot zsebel be azért, hogy előítéleteit megosztja a Daily Telegraph olvasóival.
A parlamenti érdekeltségi nyilvántartás szerint 16 597,22 fontot kapott a Cameo-tól, amely egy személyre szabott videóüzeneteket szolgáltató online platform. A nyilvános megjelenések további 13 000 fontot hoztak, és a GB News hírcsatornánál végzett műsorvezetői munkája havi 100 000 fontot, óránként 3125 fontos díjazásért.
És mivel olyan világban él, ahol a munkásnép természetes reakcióját egy magániskolába járt, a nép barátját játszó ügyletemberrel szemben nem lehet nyíltan leírni egy családilag olvasható újságban, a migrációban talált rá egy olyan témára, amellyel elterelheti a figyelmet erről a reakcióról.
Ha a véletlen folytán nőnek született volna, ő magát Boadiceaként képzelné el, aki visszaveri a külföldi hódítókat.
És ez jelenti a sajátos vonzerejét egy olyan választói tábor számára, amelyet nemzedékeken át neveltek a soviniszta politikusok, a reakciós médiamilliárdosok, a szélsőjobboldali fanatikusok és a valódi fasiszták, és amit ma Starmer Powell-stílusú nyelvezete erősít.
Farage azt színleli, hogy minden problémát a migráció prizmáján keresztül látja. Az ő világában a brit kivándorlók számára természetes jog, hogy más népek országában éljenek, míg a külföldiek érkezése ide problémát jelent.
Azok számára, akik kizárólag problémaként tekintenek a Nagy-Britanniába irányuló bevándorlásra, megjegyezzük, hogy 2014-ben a nettó migráció erősen visszaesett, ami azt tükrözi, hogy sokan, akik diákként vagy munkavállalói vízummal jönnek ide, hazatérnek.
Azért, hogy visszaszerezze a kezdeményezést – amelyet némileg elveszített a zászlólóbáló szélsőjobboldali erőkkel szemben, akik az ő bigottságának franchise-ára pályáznak, valamint a helyi antirasszisták meglehetősen sikeres ellenmobilizációival szemben, akik többnyire felülmúlták a zászlólóbálókat – felpörgette a rétorikáját egy fantáziadús új politikával.
Ma azt mondta: „Megszüntetjük a határozatlan idejű tartózkodási engedélyt, amely a bevándorlóknak jogot ad arra, hogy Nagy-Britanniában állandó jelleggel éljenek, dolgozzanak és tanuljanak, teljes hozzáférés mellett a brit egészségügyi és juttatási rendszerhez.”
Ahol az előkelő származású tudatalatti előtör, az a következő sor: „Ez fenyegeti eladósodásunkat a túlzottan megterhelt jóléti államunkban.”
Túl sok szolgáltatást nyújtunk? És hogyan van megterhelve a jóléti államunk? Kevesebb bevándorló munkásra van szükségünk a felnőtt szociális ellátás szektorában, akik a betegeinket és időseinket gondozzák?
Túl sokan vannak az NHS-ben, ahol több ezer bevándorló dolgozó, orvosi szakember, ápoló és kisegítő személyzet tartja fenn legértékesebb intézményünket?
Vagy a mezőgazdasági ágazatban, ahol a bevándorló munkások éhezés körüli bérért tartják fenn élelmiszertermelésünket?
Amikor Farage azt mondja, hogy egy olyan új rendszert szeretne, ahol a bevándorló munkásoknak juttatásokhoz vagy egészségügyi ellátáshoz csak biztosítással járna jog, egy olyan jövőbeli egészségügyi szektort lát, amely az amerikai modellt követi, ahol a söpredék biztosítótársaságok felügyelik az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést.
Farage nedves álma az lenne, ha városainkat Trump-stílusú bevándorlóbrigádok vadászterületeivé változtatná, rendőri rendszerrel minden kórházban, iskolában, ápolóotthonban és farmon.
forrás: Morning Star