Sir Keir Starmer azt állítja, hogy „fel akarja lendíteni a gazdasági növekedést”.
Egy új tanulmány azonban azt mutatja, hogy a brit munkáspárti kormányt jóval inkább az érdekli, hogy elnyomja a bevándorlókat, és megpróbálja rasszizmusban túlszárnyalni a Reform UK pártot.
A Belügyminisztérium egy tanulmánya arra jutott, hogy a szigorúbb bevándorlási szabályok – amelyek megnehezítik a bevándorlók számára a munkavállalást, tanulást és letelepedést Nagy-Britanniában – 4,4 milliárd fontba kerülhetnek.

A legjobb esetben a kormány 0,6 milliárd fontot takarítana meg – de valószínűleg 1,2 milliárd fontnyi veszteséget szenvedne el.
A Munkáspárt márciusi bevándorlási fehér könyve már alapot teremtett a rasszista támadásokhoz, és több száz londoni metrómunkás áll kitoloncolás előtt.
A másik érintett csoport a nemzetközi hallgatók. Az új szabályok megnehezítik a nemzetközi diplomások számára, hogy munkát találjanak Nagy-Britanniában, és lecsökkentik a maradás idejét két évről 18 hónapra.
Rana, az LSE libanoni posztgraduális hallgatója azt mondta, a „gátak egyre költségesebbé és nehezebbé teszik” a Nagy-Britanniába érkezést.
„A tapasztalataim nem voltak kellemesek” – mondta a Socialist Workernek. – „Az első vízumkérelmemet elutasították. Ez azt jelentette, hogy a vízumértt teljesen újra kellett pályáznom, ami körülbelül 4000 fontba került, beleértve az egészségügyi hozzájárulást is.”
Eleonora Olaszországból költözött Nagy-Britanniába, ahol alapképzettségű diplomát szerzett. Jelenleg a London Met-en csinál mesterképzést, és megérezte a „rettenetesen magas” költségek fájdalmát.
„A Covid miatt csak a Brexit után jöhettem ide, így még mint EU-s hallgatónak is diákhitelre volt szükségem” – mondta a Socialist Workernek. – „Az EU-tagok számára van lehetőség az egészségbiztosítási díjak, évi körülbelül 700 font, visszatérítésére. De nem vagyok jogosult rá, mert a jogosultsághoz nem lehet állásom Nagy-Britanniában, ami értelmetlen – hogyan kellene megélnem munka nélkül?”
Eleonora azt mondta, nagyon „felmérgesítette”, hogy „az összes vízumjelentkezésre és a minden évvel növekvő tandíjra költött pénz után még munkát sem tudok szerezni”.
Csak néhány cég támogat vízumot, és a Munkáspárt megemelte a támogatáshoz szükséges jövedelmi küszöböt, „tehát nagyon korlátozott, hogy mit tehet az ember” – tette hozzá Eleonora.
Rana hozzátette, hogy a Munkáspárt új szabályai megváltoztatták a terveit. Ezek „szinte lehetetlenné teszik, hogy olyan munkákra válasszák ki az embert, amelyekre több mint alkalmas”.
Rana szavait megismételve Maria, a King’s College London hallgatója azt mondta, hogy a Munkáspárt változtatásai „eltántorították attól, hogy itt maradjak – nem tudom, hogy tudok-e olyan munkát szerezni, amely támogatja a vízumom”.
De hozzátette, hogy a legnagyobb problémája a díjakkal van. „A díjak majdnem háromszor akkorák – ez önmagában is olyan érzés, mintha az a politika lenne, hogy kinek szabad jönnie és kinek nem” – mondta a Socialist Workernek. – „Mintha egy olyan politika lenne, amely megakadályozza, hogy más emberek Nagy-Britanniába jöjjenek.”
Nagy-Britannia a nemzetközi hallgatókat pénzlehúzásra használja, megnövelt tandíjakkal keresve több pénzt. De ez még nehezebbé teszi a hallgatók életét az államilag támogatott rasszizmus és a bevándorlási törvények szigorításával.
„Mivel kevesebb a nemzetközi hallgató, az egyetemek pénzt veszítenek” – magyarázta Eleonora. – „Ez azt jelenti, hogy munkavállalókat rúgnak ki, és most tíz napba telik, amíg választ kap az ember a hallgatói támogatási szolgáltatásoktól.”
„Starmer arról beszél, hogy Nagy-Britannia az „idegenek szigete”, arról, hogy támogatnia kell „Britannia fiataljait”. Persze, és akkor kapják meg a rendkívül magas tandíjat, mert az egyetemeknek valahonnan szerezniük kell a pénzt” – tette hozzá.
Rana úgy gondolta, hogy a Munkáspárt változtatásai „imperialista és szélsőjobboldali értékeket” tükröznek.
„Kizsákmányolnak és bennünket gyarmatosítanak, konfliktusokat szítanak az otthonunkban – majd megvonják, vagy súlyosan akadályozzák a lehetőséget az oktatásra vagy a tisztességes munkára” – mondta. – „Szerintem ez igazságtalan és szisztémás egyenlőtlenségeket tükröz.”
A Munkáspárt változtatásai, amelyek megnehezítik a bevándorlók számára, hogy Britanniába jöjjenek dolgozni vagy tanulni, a szélsőjobboldal kiengesztelésére tett rasszista kísérlet.
A Munkáspárt saját bevallása szerint semmilyen problémát nem old meg a kiszorítás. Csak még rosszabbá teszik az egyetemek finanszírozási válságát és a munkaerőhiányt.
A cikkben egyes neveket megváltoztattak.
forrás: Socialist Worker