2025. október 10-én, pénteken Venezuela ENSZ-képviselője, Samuel Moncada súlyos és sürgető figyelmeztetést intett a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésén.
Moncada állítása szerint Venezuela, sőt az egész régió békéje és biztonsága közvetlen fenyegetés alatt áll az Egyesült Államok katonai agressziója miatt.
A „Drog Elleni Háború” ürügye
Washington ellenséges hangneme Caracas progresszív kormányaival szemben nem új, de a jelenlegi adminisztráció példátlan fokozatba szállt Venezuela kormánya és népe ellen. Az úgy nevezett drogháború felfokozása ürügyén az USA jelentős katonai eszközöket vezetett be a Karib-térségbe, többek között rombolókat, rakéta-cirkálókat, F-35-ös vadászgépeket, felderítő repülőgépeket, egy tengeralattjárót, több mint 4000 tengerészgyalogost, sőt még atommeghajtású tengeralattjárót is. Pete Hegseth hadügyminiszter egy új karibi hadműveleti csoport bevetéséről is beszélt, de elemzők és volt hivatalnokok szerint az elsődleges cél a nyomásgyakorlás Nicolás Maduro kormányára és esetlegesen a rendszerváltás.
A Trump-kabinet arról, hogy Venezuela demokratikus hitelét megkérdőjelezték, arra tértek át, hogy az ország vezetőit egy nemzetközi bűnszervezet részesévé tették, amely drogkereskedelemben vesz részt. Ez a narratívaváltás jelentős, hiszen egy a belföldi „Drog Elleni Háború” meghosszabbításaként bemutatott kampány több támogatást tud kivívni Trump politikai bázisából, mint egy új külföldi katonai intervenció. Ez az irányvonal azt szolgálja, hogy alaptalan bűnügyi vádakkal teremtsenek konszenzust a beavatkozáshoz.
Augusztusra az amerikai hatóságok 50 millió dollárra emelték a vérdíjat Maduro elnök fejére, azzal vádolva, hogy az úgynevezett „Cartel de los Soles” (A Napok Kartellje) vezetője, amelynek létezését a múltban még a Külügyminisztérium is kétségbe vonta. Hasonlóképpen, egy már megszűnt börtönbanda, az „Aragua Vonata” (Tren de Aragua) megnevezést használják mind Maduro, mind a venezuelai migránsok kriminalizálására.
Az amerikai kormány az 1798-as „Alien Enemies Act” (Törvény a idegen ellenségekről) felhasználásával 252 venezuelait Salvadorban, egy maximum biztonsági börtönben tartott fogva és deportált. Jogászok szerint egy évszázados, háborúskori törvény ilyen alkalmazása – egy nem kihirdetett háborús helyzetben, állítólagos bandatagokra – jogilag és erkölcsileg megkérdőjelezhető, mert megkerüli a tisztességes eljárás jogát és veszélyes precedenst teremt. A venezuelai kormánnyal folytatott tárgyalások után végül szabadon engedték őket, de a venezuelaiak továbbra is rasszista és erőszakos bevándorlási politikák célpontjai. Moncada nagykövet elítélte, hogy az USA továbbra is 78 venezuelai gyermeket tartja fogva, szüleiktől elválasztva.
Nobel-díj a rendszerváltáshoz
A rendszerváltás utáni átmenet egyik hiányzó eleme egy nemzetközileg hiteles figura volt, aki átvehetné a hatalmat. Ezt a szerepet most María Corina Machado szélsőséges ellenzéki politikus tölti be. Marco Rubio külügyminiszter javaslatára Nobel-békedíjra jelölték, és Machado újonnan szerzett „Nobel-díjas” státusza segít újrateremteni nemzetközi imázsát, mint a demokrácia elkötelezett védelmezőjét – annak ellenére, hogy részt vett az 1998-as alkotmány felfüggesztésében és aláírta a hírhedt „Carmona-dekrétumot”, amely feloszlatott minden állami intézményt és felfüggesztette az alkotmányt 48 órára.
Éveken át Machado vezette a Súmate nevű NGO-t, amelyet árulás és összeesküvés vádjával vontak felelősségre, mert tevékenységéhez az USA Nemzeti Demokrácia-alapítványától (NED) kapott finanszírozást, beleértve Chávez ellen 2004-ben indított, sikertelen népszavazási kampányt is. A Maduro-kormány idején Machado következetesen a hatalom elismerésének megtagadásáért, a választási rendszer aláásásáért kampányolt, támogatta az USA gazdasági szankcióit, és az erőszakos, ún. „guarimba” tüntetéseket szorgalmazta 2014-ben és 2017-ben. (A guarimba az utak fölé kifeszített kötél, amely megöli az arra járművel utasait.)
Izrael szilárd szövetségeseként Machado együttműködési megállapodást írt alá Benjamin Netanyahu Likud-pártjával, és levelében kérte őt, hogy támogassa az ENSZ Biztonsági Tanácsában a venezuelai kormány elleni „rezsimváltó műveletet”. Miután a 2024-es választásokon végül egy volt diplomata, Edmundo González mögé állt és győzelmet követelt, politikai mozgalma megtagadta, hogy részt vegyen a Venezuelai Legfelsőbb Bíróság által végrehajtott választási auditban. Miután népszerűsége és vezetői szerepe hónapok óta tartó önkéntes bujkálás következtében megcsappant, a Nobel-díj jelentős löketet ad nemzetközi pozíciójának, ami egybeesik az USA fokozott nyomásgyakorlásával.
Fenyegetésekből rendkívüli kivégzések
Washington egyértelműen próbálja újraérvényesíteni dominanciáját Latin-Amerikában Kína gazdasági és technológiai előretörése láttán. Kifogyott a türelme Venezuela független külpolitikája iránt, amely nemcsak Kínával, hanem Oroszországgal, Iránnal, az OPEC-kel és más regionális partnerekkel is megerősítette kapcsolatait – 2023-ban Kínával „minden időjárásnak ellenálló” stratégiai partnerséget kötöttek. Moncada fellebbezésében a Biztonsági Tanács előtt kiemelte, hogy az USA „olajfüggősége” az igazi oka annak, hogy újbóli nyomás alá helyezi Venezuelát, amely a világ legnagyobb igazolt olajkészletével rendelkezik.
Az eszkaláció legaggasztóbb része az USA közelmúltbeli katonai csapásai voltak legalább 5 hajó ellen a Karib-tengeren, amelyek 27 egyén halálát okozták mindenféle tisztességes eljárás, azonosítás vagy bizonyíték nélkül arra vonatkozóan, hogy közvetlen veszélyt jelentettek volna. Még Kolumbia elnöke, Gustavo Petro is kritizálta ezeket a műveleteket, és utalt rá, hogy az állítólagos kereskedők közül néhányan valójában kolumbiai állampolgárok voltak. Olyan szervezetek, mint a New York City Bar Association jogi elemzése szerint ezek a támadások jogtalan kivégzések és nyilvánvaló nemzetközi jogszabálysértések, beleértve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményét is, amely tiltja az élet önkényes elvételét.
Azzal, hogy nem tartja magát a nemzetközi gyakorlatokhoz a drogellenes akciók terén, a Trump-adminisztráció megrémíti a Karib-térséget és erősíti azt a nézetet, hogy a venezuelai rendszerváltás a célja, nem a drogok. A Trump-kormány azt állította, hogy „nem nemzetközi fegyveres konfliktusban” vesz részt, ezzel felrúgva a katonai erő alkalmazásának jogi korlátait.
A rendszerváltásnak és az olajért folytatott háborúknak ára van. Afganisztán 20 éves megszállása százezerek halálához, pánikszerű visszavonuláshoz és a korábbi viszonyok helyreállításához vezetett. Irak és Líbia még messze van a közelmúlt háborúinak pusztításából való felépüléstől, míg az USA-ban a veteránoknak és családjaiknak a növekvő szegénységgel, az elterjedt erőszakkultúrával és egy egyre súlyosabb mentális egészségügyi krízissel kell megküzdeniük. Az 50 éve tartó Drog Elleni Háború nem szüntette meg a fogyasztást, hanem megszilárdította a drogkereskedelmet és -terjesztést mind az 50 államban. Az USA veresége Vietnámban emlékeztet arra, hogy egy szabadságért eltökélten küzdő népet nem lehet leigázni. A venezuelaiak eltökéltek abban, hogy gyakorolják szuverenitásukat, biztosítsák jövőjüket és védelmezzék békéjüket.
Írta: Carlos Ron, a Tricontinental Institute for Social Research Nuestra América iroldájának társkoordinátora. Volt venezuelai diplomata, aki Észak-Amerikáért felelős helyettes miniszterként szolgált (2018-2025).