Egy argentin gyárfoglalás megrengeti Milei neoliberális fasizmusát
Luis Brunetto, az argentínai Munkáspárt (PO) tagja a Socialist Workernek nyilatkozott egy jelentős gyárfoglalásról, amely szembeszegül a szélsőjobboldali Milei-kormánnyal.
Milyen a politikai klíma most Argentínában?
A helyzetet nagyfokú politikai és társadalmi feszültség jellemzi. Javier Milei szélsőjobboldali kormánya győzelmet aratott a tavaly októberi félidős választásokon. Ez annak ellenére sikerült neki, hogy a 2023-as hatalomra kerülésekor elért eredményeihez képest a szavazatok egyharmadát elveszítette. A győzelem lehetővé tette számára, hogy bővítse parlamenti frakcióját.

Ennek köszönhetően a szélsőjobboldalnak sikerült fegyelmeznie a polgári ellenzéket. Az ellenzéki pártok éppen most szavazták meg Milei katasztrofális törvénycsomagját. A parlamentben lévő peronisták – akik Argentína 1940-es évekbeli vezetője, Juan Peron reformista ideológiájának követői – egy nagy része a kormánnyal szavazott.
Az ország ipari válságon megy keresztül, több ezer elbocsátással és gyárbezárással, beleértve a Fate vállalatot is.
A Buenos Aires fővárosában található gumiabroncsgyár bezárt, 920 munkást hagyva munka nélkül. A dolgozók február 18. óta megszállva tartják az üzemet. Ahogy az Argentin Gumiabroncsgyári Dolgozók Szakszervezetének (Sutna) elvtársai mondják, a Fate csak a jéghegy csúcsa.
Mik ezek az új, szakszervezet-ellenes törvények részletei?
Ezek nem csupán szakszervezet-ellenesek, hanem a dolgozói jogokat is támadják. Megszüntetik a túlórapótlékot, lehetővé teszik a 12 órás munkanapokat, és teljesítményalapú béreket vezetnek be. A rabszolgaság jegyeit viselik magukon.
A szakszervezeti szervezkedés szempontjából gyakorlatilag betiltják a munkahelyi gyűlések szervezését. Támadják a sztrájkjogot azáltal, hogy számos ágazatot létfontosságúnak nyilvánítanak, beleértve a kórházakat, a hulladékgyűjtést, az oktatást, a légiközlekedést és a kikötői dolgozókat.
Előírják a szakszervezetek számára, hogy a létfontosságú tevékenységekben 75 százalékos munkavégzést garantáljanak. Ez a gyakorlatban elfojtja a sztrájkjogot, a munkásosztály alapvető jogát.
Mit tesznek a szakszervezetek válaszul ezekre a szakszervezet-ellenes törvényekre?
Gyakorlatilag semmit, kivéve, hogy védelmezik a szakszervezeti kasszákat. Sem a CGT, sem a CTA nagy szakszervezeti szövetségek nem szerveztek komoly harcot a munkaügyi reformok ellen.
A szakszervezeti bürokrácia profitál a reformokból. Fenntartja kiváltságait, miközben gyengíti az egyszerű szakszervezeti tagok cselekvőképességét. Az alapszervezeti tagok nyomást gyakorolnak vezetőikre, például gyűléseken keresztül, amelyek megtartása mostantól sokkal nehezebb lesz.
Csak a harcos szakszervezetek, mint a Sutna, szerveztek ellenállást. A Fate megszállása éles ellentétben áll a szakszervezeti bürokrácia megadásával és árulásával. Ezért lett a küzdelmük – ahogy Alejandro Crespo főtitkár mondja – nemzeti munkásüggyé.
Miért sztrájkolnak és foglalják el a gyárat a Fate dolgozói?
A Fate Argentína egyik fő gumiabroncsgyára. Tulajdonosa Javier Madanes Quintanilla, aki egyik napról a másikra, minden magyarázat nélkül bezárta az üzemet.
Ezzel megsértette a Sutnával kötött megállapodást, amelyben vállalta, hogy júniusig nem hajt végre elbocsátásokat, és 920 munkást hagyott munka nélkül.
A Sutna egy harcos munkásosztálybeli szakszervezet. Azonnal megkezdte az üzem megszállását, követelve annak újranyitását és a dolgozók visszahelyezését.
Harcuk ereje azon a közös felismerésen alapul, hogy az elbocsátás – még végkielégítéssel is – az argentin munkásokat a társadalomból való kirekesztettségre ítéli.
Milei alatt 23 000 vállalkozás zárt be, néhány nagyon nagy is. Becslések szerint 300 000 munkahely szűnt meg.
Mégis, a Morvillo nyomdát – amelyet több mint egy éve foglaltak el – és a Fate-et leszámítva, a szakszervezetek nem szerveztek komoly harcot a munkahelyekért.
Milei és Madanes Quintanilla egymás torkának esnek. Milei-nek a törvényhozási ülésszak megnyitóján kellett foglalkoznia a kérdéssel. Hosszan beszélt a Fate-ügyről ismét múlt vasárnap, egy kormánypárti újságírónak adott interjújában egy nagy televíziós csatornán.
A szakszervezet azt követeli, hogy a nemzeti kormány, valamint Axel Kicillof, Buenos Aires tartomány peronista kormányzója vállaljanak felelősséget a cég termelésének fenntartásáért a Madanes család távozását követően.
Mit lehet tenni a gyárfoglalás támogatására?
A Sutna számos akciót szervezett. A múlt héten egy nagy Buenos Aires szívében tartott tüntetést erőszakkal vertek szét. De a sztrájkolók támogatói más eseményeket is szerveznek, például hatalmas fesztiválokat.
Diákszervezetek és munkanélküli munkások szervezetei, mint a Polo Obrero, gyűjtéseket szerveznek munkásnegyedekben és adományokat a sztrájkalapba.
Jelenleg aláírások és adományok gyűjtését szervezik nemzetközi támogatóktól.
A gumiabroncsgyári munkások győzelme vereséget jelentene Milei-nek, Donald Trump fő latin-amerikai szövetségesének és a globális szélsőjobb egyik vezető alakjának. Ezért a világ munkásai számára is győzelem lenne.
forrás: Socialist Worker