A Reform UK, egy szélsőjobboldali és rasszista párt célja, hogy megosztottságot és gyűlöletet szítson saját előnye érdekében. Nigel Farage és a párt többi képviselője soha nem habozik terjeszteni undorító hazugságait, amikor csak lehetőséget kapnak rá.
És jelenleg sikeresen teszik ezt.
A Reform UK öt parlamenti helyet szerzett és több mint négymillió szavazatot kapott az általános választásokon. A párt most helyi választásokon is nyer – jelenleg 50 tanácstagja van. A közvélemény-kutatások szerint a Reform UK 22 százalékon áll, a konzervatívok 23 százalékon, míg a Munkáspárt 30 százalékon. Jelentősen megelőzi a liberális demokratákat (12 százalék) és a zöldeket (9 százalék).
Mi áll a népszerűsége mögött?
Rasszista nézetek a bevándorlókról és menekültekről, csalódottság a jelenlegi helyzettel kapcsolatban, valamint az elégedetlenség a mainstream pártokkal szemben – ezek adják Nigel Farage pártjának éltető erejét. A Reform UK abból él, hogy Nagy-Britannia „összetört” – ez Farage egyik gyakori mondása. A brit munkásosztály megélhetési válsággal, alacsony fizetésekkel, összeomló közszolgáltatásokkal és emelkedő lakbérekkel néz szembe.
Évtizedeken keresztül a mainstream politikai pártok nem tudták javítani a munkásosztály életszínvonalát. Ez mély csalódottságot váltott ki mind a Munkáspárt, mind a konzervatívok iránt.
Ez a gazdasági nyomor és a mainstream pártok iránti bizalmatlanság együtt teszi a Reform UK-t veszélyessé – az osztályharag, amelyet a szélsőjobboldali párt kihasznál, nagyon is valós. De az általuk kínált rasszista megoldás – hogy a bevándorlók és menekültek okozzák ezeket a problémákat – hamis.
Farage ezeket a nehézségeket lehetőségként látja. Azt mondja az embereknek, hogy a probléma oka a túl sok bevándorló, a kis hajókon átkelő emberek és a nemzeti büszkeség elvesztése. A Reform UK képviselőinek parlamenti beszédeiből készült átiratok jól mutatják, hogyan kapcsolják folyamatosan össze a bevándorlást olyan kérdésekkel, mint például az általános iskolai férőhelyek vagy a lakhatás.
És mik a megoldásaik? A deportálások fokozása, a határbiztonság erősítése és egyéb elnyomó intézkedések.
A Reform UK sikere azon alapul, hogy az osztályharagot rasszista szemüvegen keresztül mutatja meg. A kapitalizmus borzalmai mindig kétségbeesést szülnek. A párt ezt a kétségbeesést szítja fel, és arra irányítja, hogy a bevándorlókat és menekülteket hibáztassák a profitorientált kapitalista rendszer által okozott nyomorért.
Ez a párt általános választási programjában is látszik. Az első ígéretük így kezdődik: „Az ellenőrizetlen bevándorlás a tűréshatárig sodorta Nagy-Britanniát.” A Reform UK fegyverként használja az idegenellenes rasszizmust – de ez nem elszigetelten történik. A Munkáspárt és a konzervatívok szintén rasszizmust használnak arra, hogy eltereljék az emberek figyelmét a nehézségek valódi okairól – a gazdagokról és a nagyvállalatokról.
Minél inkább népszerűsítik a konzervatívok és a Munkáspárt a rasszizmust, annál inkább erősítik Farage elképzeléseit, és tolódik jobbra a brit politika.
A rasszizmus központi szerepet játszik a Reform UK-ben, de a párt szorosan kötődik az anti-establishment hamissághoz, az éghajlatváltozás tagadásához, a transzfóbiához, a nőgyűlölethez és a nagyvállalatbarát politikákhoz.
Az anti-establishment hamisság jól látható volt tavaly novemberben, amikor Farage a közösségi médiában ezt írta: „A nagyvállalatok és a nagy kormányok együttműködnek. Nincs semmi olyan Sir Keir Starmerben, ami változást jelentene.”
Farage szereti úgy bemutatni a Reform UK-t, mint a brit politika lázadó erejét. Azt állítja, hogy a Reform UK „teljes mértékben a kisember oldalán áll”. Képviselőik gyakran bírálják a kétpártrendszert és a multinacionális vállalatokat, a „valódi vállalkozói szellem” előnyben részesítésével. Ez a retorika kísérlet arra, hogy mozgósítsák a szélsőjobb történelmi bázisát, amely hagyományosan a kisvállalkozók és független szakemberek körében épült ki.
De a Reform UK valójában épp annyira része az establishmentnek, amennyire csak lehet. Az öt Reform UK-képviselőből négyen – Nigel Farage, Richard Tice, Rupert Lowe és Lee Anderson – milliomosok.
Politikájuk a vállalatbarát javaslatok összevisszaságából áll: adócsökkentések a vállalkozások számára, évi 50 milliárd fontnyi megszorítások, nagyszabású deregulációs program, adókedvezmények a magánegészségügynek, az örökösödési adó eltörlése 2 millió font alatti ingatlanokra, valamint a nettó zéró klímacélok felszámolása.
Nyilvánvaló, hogy a párt politikája a gazdagok és a nagyvállalatok zsebének megtömését szolgálja.
Eközben a klímaváltozás tagadását is felhasználják, hogy tovább szítsák a megosztottságot. Az egyik legrosszabb ebben az alelnök, Richard Tice, aki egyszer azt állította: „Nincs klímaválság” és „A CO2 nem méreg. Ez növényi táplálék.”
Ehhez az eleve visszataszító politikai keverékhez még hozzájárul a nőgyűlölet és a transzfóbia is. Ez jól látható volt a Reform UK legutóbbi regionális konferenciáján Leicesterben, ahol Tice egy transzfób viccel nyitotta beszédét a névmásokról. Az eredmény egy olyan politikai csomag, amely a megosztottságra épít. Ez nem meglepő egy olyan párttól, amelynek vezető tagjai Marine Le Pen fasiszta Nemzeti Gyűlését (RN) és a német szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) tekintik példaképüknek.
Honnan jön a Reform UK támogatottsága?
Egy eltolódás figyelhető meg. Korábban a Reform UK támogatottsága kiábrándult konzervatív szavazókból állt. Most azonban úgy tűnik, hogy a párt már a Munkáspárttól is szavazókat hódít el.
A parlamenti választásokon a Reform UK a szavazatok 14 százalékát szerezte meg. A közvélemény-kutatások elemzése szerint ebből 11 százalékpontot korábbi konzervatív (Tory) szavazók adtak, 2 százalékpont más pártok szavazóiból származott, és mindössze 1 százalékpontot hozott korábbi Munkáspárti szavazók részéről.
Amikor pedig a Reform UK szavazóit megkérdezték, kire szavaznának, ha a Reform UK nem szerepelne a szavazólapon, 31 százalékuk a konzervatívokat választotta volna, 27 százalékuk nem szavazott volna, és mindössze 3 százalékuk voksolt volna a Munkáspártra.
Decemberben az LBC nevű médiafelület olyan embereket kérdezett meg, akik megbánták, hogy a Munkáspártra szavaztak a választásokon. Közülük 28 százalék most Farage pártjára szavazna, 20 százalék a Liberális Demokratákra, 17 százalék a konzervatívokra, 15 százalék egyik pártra sem, míg 10 százalék a Zöldekre.
Az önkormányzati választások eredményei is azt mutatják, hogy a Munkáspárt támogatottsága csökken, miközben a Reform UK erősödik. Például egy St Helens-i tanácsi időközi választáson a Reform UK egy helyet szerzett a Munkáspárttól. A Reform UK itt 41,1 százalékot ért el, miközben korábban nem indultak, míg a Munkáspárt támogatottsága 18,4 százalékponttal csökkent 34,7 százalékra, a konzervatívoké pedig 10,2 százalékponttal esett vissza 7,7 százalékra.
Ezek arra utalnak, hogy a Reform UK kihasználja a Munkáspárttal szembeni növekvő elégedetlenséget, és bővíti támogatói körét. Bár a bázisa továbbra is nagyrészt kiábrándult és reakciós konzervatívokból áll, úgy tűnik, hogy korábbi Munkáspárti szavazók körében is teret nyer.
Ha ez így van, az aggasztó elmozdulás. További aggodalomra ad okot, hogy a Reform UK a parlamenti választásokon 98 körzetben végzett második helyen, amelyek közül 89-et a Munkáspárt nyert meg.
Egy szélsőjobboldali párt, amely kiábrándult konzervatív és munkáspárti szavazókat is megszólít, komoly kihívó lehet a következő választásokon – sürgős cselekvésre van szükség.
Bevándorló ellenes rasszizmus
A Reform UK mélyen gyökerező rasszizmust képvisel. Ez különösen igaz Farage-re, a magániskolákban nevelkedett tőzsdebrókerre, aki politikai karrierjét a bevándorló ellenes rasszizmus terjesztésére építette. A választási kampány során azt állította, hogy a Csatornán átkelő bevándorlók „inváziót” jelentenek olyan országokból, amelyek „terrorizmussal, bandakultúrával és háborús övezetekkel” terheltek.
Tavaly júniusban Farage azt állította, hogy a muszlimok „nem osztják a brit értékeket”, példaként Oldhamet hozva. „Elvihetnélek Oldham utcáira, ahol senki sem beszél angolul” – mondta.
A helyettes vezető, Tice, aki multimilliomos és korábban egy ingatlanbefektetési csoport vezérigazgatója volt, sem jobb. Tavaly azt mondta, hogy Nagy-Britannia „kulturális kifosztással” néz szembe, és a bevándorlás „kulturálisan szegényebbé tesz minket”. Hozzátette: „Be kell fagyasztanunk a nem alapvető bevándorlást – egy be, egy ki.”
Rupert Lowe, a Reform UK egyik parlamenti képviselője és korábbi bankár, a múlt héten azt mondta: „Nem lehet kétség afelől, hogy a multikulturalizmus megbukott Nagy-Britanniában… Az, hogy a sokszínűség nevében eltűrjük az eltűrhetetlent, véget ért.”
Hogyan győzhetjük le a Reform UK-t?
Bár a Reform UK lendületben van, sikere korántsem elkerülhetetlen. Az antirasszisták feladata, hogy megállítsák ezt a szélsőjobboldali pártot.
Ehhez az szervezett munkásosztály kitartó kampányára lesz szükség. Ez magában foglalja a Reform UK rasszizmusának és hazugságainak leleplezését, a bevándorlók és menekültek nevesítését mint Nagy-Britanniába szívesen látott embereket, valamint az osztályharag irányítását a valódi ellenségre – a társadalom felső rétegeire.
Ez azt is jelenti, hogy rá kell mutatni Farage gazdag üzleti köreire. A tehetősek óriási vagyonokat halmoztak fel, és támogatták azokat a politikusokat, akik csökkentették és privatizálták az NHS-t, megengedték a bérleti díjak emelését, és hagyták, hogy a közszolgáltatások összeomoljanak.
Arra is rá kell mutatni, hogy a kutatások szerint a bevándorlásnak alig van hatása az átlagbérekre. És ki kell emelni azt a tényt, hogy a bevándorlók nagyobb valószínűséggel dolgoznak NHS-orvosként, mint hogy várólistán lennének veled.
Ennek a kampánynak kulcsfontosságú eleme a létszámban rejlő erő. Tömeges mozgósításokra lesz szükség a győzelemhez. Ennek kulcsa az egyesített front stratégiája. Az egyesített front olyan szervezetet jelent, amelyben az emberek egyesítik erőiket, hogy konkrét célokért küzdjenek.
A Stand Up To Racism (SUTR) példája egy ilyen egyesített frontnak, ahol a munkások összefognak a fasizmus, a szélsőjobb és a rasszizmus ellen. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek ugyanazokat a politikai nézeteket kell vallania. Ez egy gyakorlati egységet jelent a munkásosztály védelmében, amely önbizalmat és harci szellemet erősíthet.
A cél az kell legyen, hogy bárhol is próbál építkezni vagy indulni választásokon a szélsőjobboldali párt – akár helyi, akár parlamenti szinten –, a baloldal harcoljon ellene. Ez tüntetéseket, kampánystandokat, szórólapozást, közösségi médiakampányokat, kulturális eseményeket és sok mást jelent, amelyek mind az antirasszizmus mélyítését és a szélsőjobb elleni fellépést szolgálják Nagy-Britanniában.
De a Reform UK legyőzéséhez több kell, mint önvédelem. A munkásosztálynak támadólag is fellépnie kell. Sztrájkok és küzdelmek mutathatnak rá egy radikális alternatívára a Reform UK rasszista bűnbakkeresésével szemben.
Például a palesztin mozgalom milliókat vitt az utcákra egy másfajta politikai irányvonal támogatása érdekében. Ez a mozgalom a rendszert és a társadalom felső rétegeit vette célkeresztbe, és hozzájárult ahhoz, hogy több választókerületben független jelöltek erős támogatást kapjanak a parlamenti választásokon.
A baloldalnak nem szabad kétségbeesnie a Reform UK előretörése láttán. A nyár folyamán összehangolt antirasszista akciók sikeresen távolították el a szélsőjobboldali huligánokat az utcákról. Októberben antirasszisták megakadályozták, hogy Tommy Robinson sikert érjen el London belvárosában.
Az antirasszista mozgalomnak megvan a lehetősége. A Reform UK legyőzhető, és le is kell győzni.
forrás: Socialist Worker