Az európai vezetők a véres Asszad-rezsim bukását arra használták, hogy felerősítsék a szíriai menekültekkel szembeni rasszizmust.
A céljuk az volt, hogy túllicitálják a térnyerő szélsőjobboldali és fasiszta pártokat, ám ez csak magabiztosabbá tette ezeket a pártokat, hogy tömeges kitoloncolásokat követeljenek.
Az európai államok Asszad bukását követően felfüggesztették a szíriaiak menedékkérelmeinek feldolgozását. Ezek között van Nagy-Britannia, Ausztria, Németország, Svédország, Norvégia, Olaszország, Írország, Hollandia, Görögország, Belgium, Horvátország, Svájc, Lengyelország és Finnország.

Több mint egymillió szíriai menekült telepedett le Európában, miután az Asszad-rezsim polgárháborút indított, hogy elfojtsa a 2011-es szíriai forradalmat. Az imperialista és regionális hatalmak – köztük az Egyesült Államok, Izrael, Törökország és Oroszország – beavatkozása tovább súlyosbította a menekültválságot.
Az európai szíriai menekültek többsége Németországban él (közel 60%), míg 11%-uk Svédországban talált otthonra.
Németország élen járt a szíriai menekültek befogadásának megszüntetésében, és felfüggesztette a menedékkérelmek feldolgozását, miközben több mint 47 000 kérelem vár elbírálásra.
Ez sok menekültet teljes bizonytalanságba taszít. Egy szíriai menekült a The New Arab lapnak elmondta:
„Fogalmam sincs, mi fog történni ezután. Elfogadják az ügyemet? Kitoloncolnak? A helyzet teljesen bizonytalan, a jövő pedig homályos.”
Sok szírnek semmije sincs, ahova visszatérhetne, és kénytelenek lennének újra átélni a már megélt traumákat.
A német koalíciós kormány – amely a munkáspárti SPD-ből, a Zöldekből és a szabadpiaci FDP-ből állt – múlt hónapban összeomlott, és februárra írtak ki választásokat.
Az őszi regionális választásokon a szélsőjobboldali, fasiszták által vezetett AfD (Alternatíva Németországért) jelentős áttöréseket ért el.
A koalíciós kormány megerősítette az AfD előretörését azzal, hogy cserbenhagyta a munkásosztályt, és a menekülteket tette bűnbakká. Az augusztusi solingeni késelést követően az összes fősodorbeli párt a menekültügyi szabályok szigorítását követelte, ami csak az AfD legitimitását és támogatottságát növelte.
Az AfD társelnöke, Alice Weidel azt követelte, hogy a szíriai menekültek tömegesen hagyják el Németországot. „Aki Németországban ’szabad Szíriát’ ünnepel, nyilvánvalóan már nem menekül előle” – mondta. „Azonnal vissza kell térniük Szíriába.”
Ausztriában a konzervatív-zöld koalíció még ennél is tovább ment. Amellett, hogy leállították a szíriaiak menedékkérelmeinek feldolgozását, minden megadott menekültstátuszt felülvizsgálnak.
Gerhard Karner belügyminiszter, a konzervatív ÖVP tagja, bejelentette: „Megbíztam a minisztériumot egy szíriai visszatoloncolási program előkészítésével.”
Az ÖVP még úgy is kormányt alakított, hogy a szeptemberi osztrák általános választásokon a második helyen végzett. A legtöbb szavazatot a fasiszta FPÖ szerezte meg, az ÖVP pedig azért, hogy felvegye a versenyt, még a szélsőséges FPÖ-t is túllicitálja rasszista politikájában. Ez azonban csak tovább tolja a politikát jobbra, legitimálva a menekültellenes rasszizmust és a fasisztákat.
A szélsőjobb egyre inkább meghatározza a bevándorlásról szóló politikai napirendet, akár kormányon, akár ellenzékben van.
Ez az állami rasszizmus némi ellenállással is találkozott. Hollandiában szíriai menekültek és helyi aktivisták csatlakoztak a Stop Racism and Fascism által szervezett tiltakozásokhoz. Többre van szükség ehhez hasonlóan: az antirasszista aktivistáknak mozgósítaniuk kell a menekültek jogainak védelmében.
Nagy-Britanniában a Munkáspárt vezette kormány Asszad bukása után körülbelül 6500 menedékkérelmet függesztett fel. Ez részben arra irányul, hogy megakadályozza Nigel Farage szélsőjobboldali Reform UK pártját, hogy elvonja szavazóikat.
Ez a bűnbakképzés azonban csak a rasszista eszmék legitimitását erősíti – és néhány saját szavazójukat épp a Reform UK-hez tereli. Farage opportunista módon ragadja meg az olyan témákat, mint például a téli fűtési támogatások megvonása. Fő vonzereje azonban az, hogy a Reform UK az egyetlen párt, amely „komolyan veszi a bevándorlással kapcsolatos aggodalmakat.”
Az antirasszistáknak kampányolniuk kell a Reform UK ellen, valamint a Munkáspárt rasszista bűnbakképzése ellen, amely ezt táplálja.
forrás: Socialist Worker