Elon Musk úgy tűnik, kampányt folytat az európai szélsőjobboldali pártok támogatására, kiterjesztve befolyását az Egyesült Államok és Latin-Amerika választási folyamatai és regionális vitái mellett Európára is.
Január 9-én Musk találkozott az Alternatíva Németországnak (Alternative für Deutschland, AfD) társelnökével, Alice Weidellel, értékes platformot biztosítva számára a párt nézeteinek népszerűsítésére egy február végére kitűzött kulcsfontosságú választás előtt.
Miközben az AfD nyilvánosan igyekszik „konzervatív libertárius” pártként újrapozícionálni magát, programja határozottan a politikai spektrum szélsőjobboldalán helyezkedik el. Egy közelmúltbeli pártgyűlésen az AfD támogatta a bevándorlók tömeges kitoloncolásának ötletét Németországból, amely téma Weidel és Musk beszélgetésében is előkerült. A találkozón összefüggést kerestek a bevándorlási számok és a bűnözési ráták között az Egyesült Államokban és Németországban, azt állítva, hogy a bevándorlás miatt „Kaliforniában a lopás legális”, illetve hogy „egy halom dokumentum hever” a latin-amerikai bevándorlók által hátrahagyva az amerikai-mexikói határon.
Weidel egy esetleges AfD-kormány energiaügyi irányvonalát is körvonalazta, amely az atomenergia felé mozdulna el, eltávolodva a megújuló energiaforrásoktól, amit Angela Merkel kormányának nem kívánt örökségeként jellemezett. „Nem kell túl okosnak lenned ahhoz, hogy megértsd, egy ipari országot nem lehet kizárólag szél- és napenergiával működtetni” – jegyezte meg Weidel. Ha ezt nem érted, mosolygott, „akkor vagy buta vagy, vagy utálod a hazádat.”
Identitáspolitika az iparpolitika helyett
Weidel és Musk minimalizálta az Európában meggyengült szociális védelmi rendszerek szerepét a szegénység növekedésében és a munkásosztály életszínvonalának romlásában. Ehelyett további támadásokat fontolgattak a közpénzek ellen, az adócsökkentések mellett érvelve, amelyek elsősorban a gazdagokat, köztük Muskhoz hasonló egyéneket részesítenék előnyben, miközben károsítanák a munkásokat. Ez nem meglepő, figyelembe véve Weidel korábbi szakmai tevékenységét a Goldman Sachs banknál. Hasonlóképpen, amikor Weidel bírálta Németország oktatási rendszerének helyzetét, aligha volt váratlan, hogy az AfD első ösztönös reakciója nem a munkakörülmények javítása vagy a közoktatásba történő beruházások növelése volt. Ehelyett az iskolákból a „wokeizmus” kiirtására koncentráltak.
Valójában az egész beszélgetés során nem hangzott el érdemi elemzés a német munkások munkakörülményeiről és életszínvonaláról. Ez különösen ironikus annak fényében, hogy az AfD igyekszik magát Németország kisemmizettjeinek pártjaként feltüntetni, miközben az utóbbi időben jelentős ipari zavargások történtek kulcsfontosságú helyszíneken az országban. Ehelyett a párt megoldásai egyszerűsített elképzeléseken alapulnak: arra utalnak, hogy ha az iskolákból száműzik a gendertudományokat, vagy a bevándorlókat kitoloncolják az országból, azzal megoldódnak a neoliberalizmus által okozott mélyreható problémák.
Weidel újragondolja Hitlert
Hihetetlen módon, nem az identitáspolitikáról folytatott vita volt az interjú legmegdöbbentőbb pillanata. Ez akkor következett be, amikor Weidel arra a következtetésre jutott, hogy Adolf Hitlert tévesen jellemzik szélsőjobboldali alaknak, és valójában „kommunista” volt. Míg Európa a revizionizmussal küzd – amely során a mainstream kormányok megpróbálják a náci párt bűneit a régióban végbement szocialista építkezési kísérletekkel egyenértékűnek beállítani –, általánosan elismert tény, hogy Hitler határozottan nem volt kommunista, hiszen rendszeresen üldözte és bebörtönözte a kommunistákat, csakúgy mint a zsidókat, romákat és LMBT-csoportokat a koncentrációs táborokban.
Weidel állítása több szinten is megdöbbentő, különösen azért, mert korábban már személyes tiszteletet tanúsított a náci Németország öröksége iránt. 2023-ban például megtagadta a részvételt egy felszabadulási ceremónián, amelyet hazája „veresége” emlékünnepének nevezett.
Míg az interjú nagy része a tipikus szélsőjobboldali témák köré épült – például a zöldpolitika iránti szkepticizmus, identitáspolitika, és igen, az az állítás, hogy Hitler kommunista volt –, volt egy mozzanat, amely talán rámutat Musk legutóbbi európai törekvéseinek valódi motivációjára. Amikor a gázai népirtásról beszéltek, a Tesla vezérigazgatója kiemelte, amit szerinte kulcsfontosságú a háború lezárásához és „Izrael biztonságának biztosításához”: lehetővé tenni, hogy a meg nem gyilkolt palesztinok „jólétben” élhessenek, bár továbbra is megszállás alatt. Musk szerint ez az eredmény szorosan összefügg az újjáépítési erőfeszítésekkel, amelyeket természetesen valakinek végre kell hajtania. A közelmúltbeli konfliktus utáni fejlesztési példák és az új EU-Mediterrán Ügyek Bizottságának korai jelzései alapján elképzelhető, hogy Musk úgy látja, a nyugati vállalkozók, mint ő maga, központi szerepet játszanak majd ebben az újjáépítésben – és hatalmas pénzügyi nyereségre számíthatnak a folyamat során.
Ez a Weidel és Musk közötti beszélgetés melletti megjegyzés valószínűleg előrevetíti az új szövetségek irányát az európai szélsőjobboldal és a globális tőke között. Ahogy Steve Bannon nemrégiben megjegyezte, Musk „egyetlen célja, hogy billiomos legyen.” Ebben az összefüggésben az, hogy erős kapcsolatokkal rendelkezzen a régió befolyásos politikai pártjaival, határozottan előnyt jelent.
„Bármit megtesz, hogy biztosítsa, hogy mindegyik cége védelmet kapjon, jobb feltételeket érjen el, vagy több pénzt keressen” – mondta Bannon az olasz Il Corriere della Sera napilapnak. „Támogatom az ő részvételét az európai szélsőjobboldali mozgalmakban – remélem, hogy csekkeket ír és platformot ad nekik” – tette hozzá.
Függetlenül attól, hogy Musk valaha is formális szerepet játszhatna-e egy potenciális AfD-vezetésű kormányban, hasonlóan Trump közelgő kormányában betöltött szerepéhez, az európai szélsőjobboldali pártok támogatása már most is hatással van. Tovább népszerűsíti azokat a politikákat, amelyek a profitot helyezik előtérbe azok szükségletei felett, akik évtizedek óta megszorításokat szenvedtek el, és akiknek sürgősen szükségük lenne ezeknek a romboló politikáknak a felszámolására.
forrás: Peoples Dispatch