Az Egyesült Államok folytatja venezuelai offenzíváját. December 10-én, az Emberi Jogok Világnapján, Donald Trump amerikai elnök jelentette, hogy katonai személyzet megszállta és lefoglalta a Skipper nevű venezuelai olajszállítót.
„Épp most foglaltunk le egy tartályhajót Venezuela partjainál, egy nagy hajót, egy nagyon nagy hajót; tulajdonképpen a valaha lefoglalt legnagyobbat.”
Amikor Trumpot megkérdezték, hogy országa mit fog csinálni a lefoglalt venezuelai olajjal, azt válaszolta: „Hát, azt hiszem, megtartjuk az olajat.”
Pam Bondi, az Egyesült Államok főügyésze szerint a tartályhajót azért foglalták le, mert „Venezuelából és Iránból származó, szankciókkal sújtott olajat szállított„. Bondi állítása szerint az FBI, a Parti Őrség, a Védelmi Minisztérium és a Nemzetbiztonsági Nyomozó Szolgálat (HSI) vett részt a műveletben.
Bondi így nyilatkozott: „A hajót az Egyesült Államok évek óta szankciókkal sújtja, mivel részt vesz egy illegális olajszállító hálózatban, amely külföldi terroristaszervezeteket támogat.”
A venezuelai hajó legénységének helyzete ismeretlen.
„Nemzetközi kalózkodás”
A venezuelai kormány gyorsan reagált az eseményre, a hajó lefoglalását „nyilvánvaló tolvajlásnak és nemzetközi kalózkodásnak” minősítette. Caracas továbbá kijelentette, hogy az ilyen akciók összhangban vannak Trump venezuelai olaj lefoglalására vonatkozó vágyával: „[Trump] 2024-es kampányában nyíltan kijelentette, hogy célja mindig is az volt, hogy venezuelai olajat szerezzen, cserébe semmit nem fizetve. Ez egyértelművé teszi, hogy országunk elleni agressziós politika szándékos terv része, hogy megfosszanak energiagazdagságunktól.”
Így Caracas azt állítja, hogy a Fehér Ház érve egy állítólagos „drogkereskedelem elleni harcról” és az úgynevezett Napok Kartelljéről (amit az USA szerint a venezuelai kormány vezet) értelmetlen, és inkább Washington valódi szándékait tárja fel: „A Venezuela elleni húzódó agresszió valódi okai végre napvilágra kerültek. Nem a migráció, a drogkereskedelem, a demokrácia vagy az emberi jogok. Mindig is a természeti erőforrásainkról, olajunkról, energiánkról, a kizárólag a venezuelai néphez tartozó javakról szólt.”
Ezenkívül a venezuelai kormány bejelentette, hogy intézkedéseket fog tenni a venezuelai nép tulajdonát képező vagyon visszaszerzésére: „A Bolivári Kormány megerősíti, hogy fellebbez minden létező nemzetközi szervhez, hogy feljelentse ezt a súlyos nemzetközi bűncselekményt, és abszolút eltökéltséggel megvédi szuverenitását, természeti erőforrásait és nemzeti méltóságát. Venezuela nem engedi meg, hogy bármely külföldi hatalom megpróbálja elvenni a venezuelai nép történelmi és alkotmányos jogán járó vagyont.”
Venezuela belügyminisztere, Diosdado Cabello pedig így nyilatkozott az esetről: „Tolvajok, kalózok, gyilkosok. Csak azt akarják, hogy ellopják az olajunkat.”
Több médium arról is beszámolt, hogy az akció Kubát is érinti, ahová a hajó feltehetőleg tartott. Kubának súlyos szüksége van a venezuelai olajra, az Egyesült Államok karibi szigetre kivetett blokádja miatt, Venezuela pedig azon kevés országok egyike, amelyek mernek nyersolajat küldeni Kubába, mindkét ország elleni súlyos szankciók ellenére, amelyek pont ezt próbálják megtiltani.
Kuba Külügyminisztériuma december 12-én közleményt adott ki, amely visszhangozta, hogy a hajó lefoglalása „negatívan érinti Kubát és fokozza az Egyesült Államok maximális nyomásgyakorlás és gazdasági megfojtás politikáját, közvetlen hatással a nemzeti energiakészletre és ezáltal népünk mindennapi életére.”
A közlemény hozzáteszi, hogy a lépés az USA „erőfeszítéseinek egy újabb fejezete, hogy megakadályozza Venezuelát abban, hogy jogát gyakorolva szabadon használja és kereskedelmi forgalomba hozza természeti erőforrásait” más nemzetekkel, köztük Kubával. Trump, aki első ciklusában már Venezuela kubai üzemanyag-szállítását is célzó szankciókat vezetett be, most „katonai erő bevetésével próbálja rákényszeríteni uralmát Amerikánkra”, ezzel tovább rontva a helyzetet.
Szankciók hosszú története
Nem ez az első alkalom, hogy az Egyesült Államok lefoglalja Venezuela szuverén vagyonát. 2025 februárjában az amerikai kormány lefoglalt egy a Maduro-kormányhoz tartozó Dassault Falcon 200 típusú repülőgépet a Dominikai Köztársaságban. Ez volt a második gép, amelynek lefoglalását az amerikai kormány elrendelte, az első egy Dassault Falcon 900EX volt.
Ezenkívül 2019 óta az USA Külföldi Vagyonfelügyeleti Hivatala (OFAC) számos, venezuelai nyersolaj Kubába szállításában részt vevő hajózási társaságot és hajót sújtott szankciókkal. Továbbá az USA befagyasztotta a Petróleos de Venezuela (PDVSA) állami olajtársasághoz tartozó közel 15 repülőgép működését, és lefoglalta azok eszközeit.
Két hete véglegesült a PDVSA amerikai leányvállalatának, a CITGO-nak az eladása egy amerikai befektetési alapkezelőnek, hat évvel azután, hogy az Egyesült Államok lefoglalta a Guaidó-korszakbeli vagyonelkobzás során. Körülbelül nyolcmilliárd amerikai dollárnyi venezuelai külföldi vagyont is lefoglaltak különböző nemzetközi bankok 2019 óta, azzal az indokkal, hogy nem ismerik el Nicolás Maduro kormányát.
Az elmúlt 10 évben az Egyesült Államok több mint 1000 gazdasági és kereskedelmi szankciót és tilalmat (ún. egyoldalú kényszerítő intézkedést) vezetett be venezuelai intézmények, vállalatok és magánszemélyek ellen. Az intézkedések, különösen az olajszektorra irányuló szankciók heves gazdasági válságot idéztek elő az országban.
Ez azonban az első alkalom, hogy az Egyesült Államok katonai erőt vetett be venezuelai állami tulajdon lefoglalására. Videók mutatják, hogy amerikai erők helikopterekről ereszkedtek le, és erőszakkal vették át a hajót. Ez egy újfajta katonai hadműveletet jelent a Karib-térségben, ami már nem csak illegális légi csapás magánhajók ellen (amelyekben legalább 87 embert öltek meg), hanem közvetlenül a dél-amerikai ország energia- és szállítási infrastruktúrája ellen irányul, ami egyértelműen fokozza a két ország közötti konfliktust.
Továbbá szakértők szerint az esemény valószínűleg negatív láncreakciót vált ki Venezuela gazdasági helyzetére, mivel a vállalatok óvatosabbak lehetnek a venezuelai nyersolaj (amelynek fő úti célja Kína) szállításával kapcsolatban a lefoglalások és szankciók kockázata miatt. Az eseményt követően az olajár kissé emelkedett.
A CODEPINK szerint: „Ez a tengeri agresszió egy sokkal tágabb gazdasági kényszerítés és nyílt tolvajlási kampány része, amelynek Venezuela évek óta ki van téve. Miután megfosztották az országot egyik legnagyobb bevételi forrásától, a Trump-rezsim kiterjesztette a hadműveletet szárazföldre, a levegőben és a Karib-térség egészén. Mindez ugyanaz a stratégia: gazdaságilag kiéheztetni az országot, katonailag megtámadni, amikor politikai szempontból célszerű, és megfélemlítéssel megszállni.”
forrás: Peoples Dispatch