Több mint 50 000 középiskolás diák maradt távol az iskolától március 5-én, csütörtökön, és tüntetett Németország több mint 130 városában egy második országos sztrájk keretében a sorozás visszaállítása ellen.
Az első sztrájk tavaly egybeesett azzal, hogy a német parlament, a Bundestag megszavazta a katonai szolgálat (Wehrpflicht) visszaállítását és korszerűsítését. Alig három hónappal később a mozgalom mérete több mint kétszeresére nőtt.
2025. január 1. óta minden 18. életévét betöltő fiatal férfinak kötelező válaszolnia a fegyveres erők, a Bundeswehr levelére. Beszámolók szerint Boris Pistorius védelmi miniszterre hivatkozva 40 000 levelet küldtek ki. Ezek szerint a fiatal férfiak visszaküldési aránya körülbelül 50%, míg a fiatal nők – akiknek egyelőre önkéntes a válaszadás – egyáltalán nem küldik vissza a kérdőíveket.
Arról nincs információ, hogy hány fiatal jelentkezik önkéntes szolgálatra. Míg Pistorius optimista a 2035-re kitűzött 270 000 fős állomány elérését illetően, a konzervatív CDU/CSU parlamenti csoport kétli, hogy ez elérhető. Ha ez így lesz, bevezetik a kötelező katonai szolgálatot.
A fiatalok életének militarizálása nem a sorozási levéllel kezdődött. Még a törvény hatályba lépése előtt a Bundeswehr egyre mélyebbre hatolt az iskolákba. 2025-ben több mint 3000 18 év alatti fiatal jelentkezett (ami rekordmagas szám), mivel a katonai toborzók fokozták tevékenységüket az iskolák területén. Magas belépő fizetéseket és vonzó szociális juttatásokat ígérnek, beleértve a vezetői engedélyt is, amelynek költsége elérheti a 6000 eurót (kb. 6900 USD), amit sokan nem tudnak megendegni maguknak.
Mindez az iskolák, ifjúsági központok és kulturális intézmények finanszírozásának megnyirbálása közben történik. Az épületek omladoznak, a felszerelések elavultak, és a terek, ahol a fiatalok egykor szabadidejüket töltötték, kénytelenek bezárni a forráshiány miatt. És most nem csak a diákoknak szánt pénzt küldik a hadseregbe, hanem magukat a diákokat is. Ahogy az egyik felszólaló fogalmazott: „A szegények szegényebbek lesznek, a gazdagok gazdagabbak – nincs pénz a jövőnkre.”
A tiltakozások akkor történtek, amikor Christian Freuding hadsereg-felügyelő visszatért egy izraeli látogatásról, bejelentve az együttműködés fokozását az izraeli fegyveres erőkkel, beleértve a katonák kiképzését a gázai háborúból szerzett hírszerzési adatok felhasználásával. A diákok világosan megfogalmazták, mit gondolnak erről: „Nem akarjuk meggyilkolni testvéreinket más országokban.”
A sztrájk során a felszólalók explicit történelmi párhuzamot vontak az 1916. május 1-jei braunschweigi diáksztrájkkal – amely az első világháború alatti németországi háborúellenes szervezkedés katalizátora volt – és Karl Liebknecht híres, ma is igaz szlogenjével: „A fő ellenség otthon van.”
A diákok követelései
Csütörtökön a diákok a Bundeswehr mindenfajta iskolai toborzásának azonnali betiltását követelték, beleértve a pályaválasztási napokat is. „Mi vagyunk a többség az iskolákban – nem kérünk a Bundeswehrből az iskolákban!” – hangsúlyozták a szlogenek. Követelték a katonai szolgálat teljes megtagadásának jogát, és felszólítottak az erőforrások megosztására, hogy elmagyarázzák, hogyan lehet ezt legálisan megtenni. A követelések listája mögött az a követelés húzódott meg, hogy állítsák le a védelmi költségvetés bővítését a közélet és a szolgáltatások rovására, valamint vessenek véget a német kormány támogatásának a gázai háború és az Irán és Venezuela elleni támadások tekintetében. „Nem adunk vért az olajért” – hangsúlyozták a diákok. „Nem a háborúból való haszonszerzésre.”
Több diákot letartóztattak a berlini tüntetésen, és a rendőrség a járókelőknek azt mondta, hogy a filmezés nem megengedett. Münchenben a rendőrök elvitték a diákokat a sztrájkokról, és visszavitték őket az iskolába. A bajorországi Ingolstadtban egy iskola vezetése azzal fenyegetőzik, hogy feljelentést tesz a diákok ellen, amiért szórólapokat osztogattak az iskola területén, és hátrányos helyzetbe hozza őket. A diákjaikat támogató tanárokat kirúgás fenyegeti.
A diákok dühösek, és összekötik a dolgokat
A mozgalom nagyobb, mint három hónapja volt. A diákok magabiztosabbá váltak, és a beszédek, szlogenek és transzparensek azt mutatják, hogy összekapcsolják a saját életük és jövőjük meghatározásáért folytatott harcukat a világ tágabb politikai helyzetével. Akciójukat ifjúsági szervezetek szerte Európában támogatták, mint például a belga RedFox, a holland Kommunista Ifjúsági Mozgalom (CJB), a spanyol Fiatal Kommunista Kollektívák (CJC), az ír Connolly Ifjúsági Mozgalom (CYM), a ciprusi Egyesült Demokratikus Ifjúsági Szervezet (EDON) és mások.
A következő mozgósítás azonnali: csatlakozás a Nemzetközi Nőnaphoz vasárnap, március 8-án. A következő iskolai sztrájkról is tárgyalnak május 8-ára – a második világháború európai befejezésének évfordulójára. Ez a dátumválasztás erőteljes üzenetet közvetítene: a fiatalok jobban odafigyelnek a béke fontosságáról szóló történelmi leckékre, mint a jelenlegi német kormány.
forrás: Peoples Dispatch