Az országszerte, a formális szakszervezeteken kívüli munkások által szervezett tiltakozások annak a jelei, hogy egyre többen felismerik a kollektív szerződés és az egységes küzdelem szükségességét.
India jelentős baloldali pártjainak tagjai pénteken, április 24-én Újdelhiben gyűltek össze, hogy szolidaritást vállaljanak azokkal a munkásokkal, akik országszerte tiltakozásokat szerveznek a minimálbér emeléséért és az állami elnyomás megszüntetéséért.
A tiltakozók jelszavakat skandálva ítélték el a biztonsági erők által letartóztatott több száz munkást, és követelték a szélsőjobboldali kormány által elfogadott négy új munka törvénykönyvének hatályon kívül helyezését.
A tiltakozást közösen szervezte az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt (CPI), az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás, a Forradalmi Szocialista Párt (RSP), a Forward Blokk és mások.
A nagygyűlés felszólalói szerint az újdelhi ipari külvárosban, Noidában zajló tiltakozások azt mutatják, hogy a szélsőjobboldali kormány azon kísérlete, hogy a szakszervezeteket évtizedes démonizálással, elnyomó törvényekkel, valamint társadalmi és regionális megosztottságot keltő törekvésekkel hiteltelenítse, összeomlóban van, mivel egyre több munkás egyesül és keres kollektív tárgyalást.
A felszólalók példaként említették a közelmúltbeli bihari Barauni-finomítóban, a haryanai Panipat-finomítóban, a gujarati munkások, valamint a Noidában és India Nemzeti Fővárosi Régiójának (NCR) más területein zajló tiltakozásokat mint az emelkedő munkásosztály-tudatosság jeleit Indiában.
A felszólalók megjegyezték, hogy e tiltakozások többsége a szakszervezetek aktív részvétele nélkül indult, és dacoltak az egyes állami kormányok azon törekvéseivel, hogy ezeket közbiztonsági problémaként tüntessék fel és erőszakkal fojtsák el őket.
Minden nagy szakszervezet, köztük a Centre for Indian Trade Union (CITU) is kifejezte támogatását a noidai munkások iránt, és részt vett a munkások és a közigazgatás közötti kommunikációs csatorna létrehozásában.
A tisztességes minimálbér a központi követelés
A baloldali pártok támogatták a szakszervezetek követelését, hogy az NCR-ben emeljék a minimálbért havi 26 000 rúpiára (276 USD), valamint legyenek megfelelő szociális biztonsági intézkedések és túlóradíjazás. Követelték továbbá a bérmunkás foglalkoztatás korlátozását és a tiltakozások során letartóztatott összes munkás azonnali szabadon bocsátását.
Miután évekig meredeken emelkedtek a megélhetési költségeik az alapvető árucikkek és szolgáltatások inflációja miatt, a Noidában (Gautam Buddhanagar) és az NCR más térségeiben – az ország egyik legnagyobb ipari körzetében, a főváros Újdelhi közelében – dolgozó munkások április második hetében sztrájkba kezdtek, béremelést követelve.
Hangsúlyozták, hogy Uttar Pradesh állam kormánya 2014 óta nem hozott létre bértanácsot a minimálbér felülvizsgálatára, hogy az igazodjon a növekvő inflációhoz, ami miatt a munkások többsége havi 11 000 rúpiás (= 36 ezer forint) bérből kénytelen tengődni.
Követeléseik teljesítése helyett az indiai legnagyobb állam, Uttar Pradesh biztonsági erői hatalmas fellépést indítottak a munkások ellen, több százukat letartóztatták, sőt azzal vádolták őket, hogy nemzetellenes tevékenységben vesznek részt.
Voltak jelentések a letartóztatott munkásokkal szembeni őrizetben elkövetett kínzásokról is, és sok szakszervezeti vezetőt házi őrizetbe helyeztek.
Az Uttar Pradesh-i kormányt vezető szélsőjobboldali Bharatiya Janata Párt (BJP) megpróbálta lecsillapítani a tiltakozó munkásokat azzal, hogy 21%-kal megemelte a minimálbért.
A baloldali pártok támogatták a szakszervezetek döntését, miszerint elutasítják az Uttar Pradesh-i kormány által bejelentett csekély béremelést, mivel az súlyosan elégtelen a méltó élethez.
A nagyobb küzdelem része
A pénteki tiltakozáson felszólaló különböző vezetők szerint a noidai küzdelem tükrözi az indiai munkásosztály növekvő elégedetlenségét, amelynek többsége szervezetlen maradt.
India egymást követő kormányai szisztematikus kísérletet tettek arra, hogy megfosszák a munkásokat kollektív tárgyalási jogaiktól, például a szakszervezet-alakítás jogától. Ez olyan helyzethez vezetett, hogy az ország összes munkásának több mint 90%-a a szakszervezetek hatókörén kívül esik.
A szakszervezetek el nem ismerése, a bértanácsok felállításának megtagadása és a tiltakozások kriminalizálása néhány további eszköz, amelyet a kormányok a munkások elhallgattatására alkalmaznak.
Subhashini Ali, a CPI(M) vezetője szerint Narendra Modi kormánya azért utasítja el a munkások jogos panaszainak elismerését, és söpri azokat a „nemzetellenes” tevékenységek szőnyege alá, mert a nagyvállalatok önjelölt védelmezőjének tekinti magát.
Amrinder Kaur, az All India Trade Union Congress (AITUC) – az ország egyik legrégebbi és legnagyobb szakszervezeti szövetsége – vezetője szerint a Modi-kormány által bevezetett négy új munka törvénykönyve a legújabb és legátfogóbb kísérlet az ország munkásmozgalmának megölésére.
Hangsúlyozta, hogy össze kell kapcsolni az országszerte zajló munkásküzdelmeket a négy új munka törvénykönyvének bevezetése elleni február 12-i országos sztrájkkal.
A Modi-kormány által hozott négy új munka törvénykönyve a tőkések hatalmát erősíti a munkások rovására, akik elveszítik évtizedes küzdelem során kivívott összes jogukat.
Az ország több mint 600 millió munkásából közel 300 millió vett részt a szakszervezetek által közösen meghirdetett sztrájkban, hogy tiltakozzon a négy új munka törvénykönyvének bevezetése ellen.
forrás: Peoples Dispatch